MÖGÖTT
Béton Brut 2024 (b.-j.: Kocsis Csaba (dob), Grizner Tamás 'Kex' (basszusgitár, ének), Vékony Zsolt (gitár, ének); fotó: Vass Nóra)
Béton Brut 2024 (b.-j.: Kocsis Csaba (dob), Grizner Tamás 'Kex' (basszusgitár, ének), Vékony Zsolt (gitár, ének); fotó: Vass Nóra)Eléggé csípem, amit e remek trió két tagja művel az egyéb zenekaraiban (Arkas, Her Highness), így nem volt kérdés, hogy ott leszek a Béton Brut bemutatkozó buliján a Riffben. Egyből megállapítottam, hogy az underground szupergrupp-titulus mindenképpen helytálló, leginkább abban az értelemben, hogy ez a fajta kísérletezős, zsigeri, örömzenélős- attitűd kellene, hogy hajtsa az ilyen jellegű ősvegyüléseket, legalábbis szerintem. Na de, lényeg a lényeg, a Fémforgács után én is klavi-végre kaptam a társaságot, hogy beszélgessünk arról, kik is állnak a nyersbeton mögött.
Csapjunk is bele! Nem titok, hogy a zenéteket olyan építészeti irányzatok is ihlették, mint a brutalizmus. Miként tudja inspirálni az építészet a zenét és fordítva?
Zsolt: Kezdjük talán onnan, hogy ez az egész építészet-zene kombináció az én agyszüleményem, mert Budapestre költözésem óta, (lassan 9 éve) hobbiszinten eléggé beleástam magam az építészettörténetbe. Főleg a 20. századi irányzatokat kedvelem, vagyis a két világháború közötti modernizmust (a Bauhaus is ide tartozik), illetve a későmodernnek nevezett időszakot, amelynek egy fura válfaja volt a szocialista országokban megvalósuló építészet – ez nem tért el nagyban a nyugati megoldásoktól, de azért itt egészen más lehetőségek nyíltak az építészek előtt mind volumen, mind anyaghasználat, mind a megrendelői kör terén.
