Hard Rock Magazin
Remek estén vagyok túl, mégis kettős érzésem van ezzel a koncerttel kapcsolatban. Amiért mentem, azt megkaptam: kiváló dalok, remek hangzással. Nem volt egy másodpercig sem az az érzésem, hogy egy gyorsan összerántott „tribute” banda játszik a színpadon. Öröm volt látni David Ellefsont, hallani a kedvenc Megadeth-dalokat úgy, ahogy az 1980-as évek elején indulhattak, kis klubbuli körülményei között. Mégis körbelengték az estét más, nem örömteli dolgok is…
A legnegatívabb számomra a gyér számú közönség volt. Meg voltam győződve arról, hogy cipőkanállal kell majd beszuszakolnom magam a koncertterembe, viszont a hétórai kapunyitás ellenére fél nyolc körül tátongó üresség fogadott… Bíztam benne, hogy a 20:00 körülire tervezett kezdés idejére felduzzad a nézőszám, és nem fogunk szégyent hozni a Megadeth-dalokra, de nem lett telt ház – írhatnám, ha nagyon pozitívan akarnék fogalmazni. Nem is értem, és persze értem…
Azért magamban puffogok, hiszen mégis a thrash metal egyik alapszemélyiségével volt itt ma találkozó, az ő ujjai játszották fel az ’MTV News’ rommá játszott basszusriffjét. A Big 4 egyik együttesének alapítója játszott az Analogban, és hazánkban ez csak ekkora érdeklődést váltott ki. A Megadeth zenekar egyébként sem oly népszerű határainkon belül érzésem szerint – főleg az ominózus Ellefson-sérülés miatt elmaradt fellépésük óta –, de ezek után még inkább kíváncsi vagyok az idei budapesti Megadeth-koncertre.
Ha negatívumot kell kiemeljek az estéről, az a Metallica For Whom The Bell Tolls rövid részlete volt, ezen az estén nem jött össze Davidnek az ikonikus Cliff Burton-basszusfutam.
Mi talán egy rövidebb műsort kaptunk – nem volt sem Billy Idol-, sem Black Sabbath– vagy Sex Pistols-feldolgozás –, viszont azt ideális hangzással, remek zenészi teljesítménnyel.
Szuper jó volt a merch pult is, gazdag kínálat, kedvező áron. Nézzen magába mindenki, mikor volt az utoljára, hogy egy külföldi zenekaros pólót 6000 Ft-ért tudott venni. (Kettő együtt 10 000!) A CD-k és bakelitlemezek normál áron voltak, de például az Ellefson kávé 5000 Ft környékén volt kapható.
Utoljára a basszusgitárost még a Covid előtt, 2020-ban láthattam játszani a Megadeth kötelékében a Papp László Arénában. Most egy vérbeli klubkoncerten, 3 méterre tőlünk tolta, nem hittem 2020-ban, hogy ez bekövetkezhet… és ezért a lehetőségért alapvetően hálás vagyok a sorsnak.
Az elhangzott dalokat jó választásnak tartom, a szólólemezek tartalma és a Megadeth-alkotások közti arányt nem is kívánhattam volna jobbnak.
A zenekar tagjai is príma zenészek. A dobtémákat Roberto Pirami hibátlanul tolmácsolta.
A gitáros szekció is kitett magáért. Walter Cianciusi gitáros kissé háttérbe húzódva játszott David mellett, de hibát nem véltem felfedezni témáiban.
A Tornado Of Souls szólóját így eljátszani kiváló teljesítmény. Tisztelet Andy Martongellinek már csak ezért is. Élmény volt hallgatni. És koncert után közvetlenségét is bizonyította, bárkivel készséggel váltott szót, aki odament hozzá.
És az ének… na igen, Titta Tani hangszíne kiválóan passzolt minden szerzeményhez. Mustaine bocsássa meg nekem, de ezek a régi Mega-témák nagyon-nagyon jól szóltak a tolmácsolásában.
Ellefson játéka pedig hozta a kötelező minőséget (az említett egyetlen fiaskót leszámítva). Hiába voltunk kevesen, profi módjára tolták a dalokat és nem maradt el a kommunikáció sem. Alapvetőn a saját szólólemezein szereplő szerzeményeknél kaptunk sok plusz infót a dalokhoz.
Tisztelem Davidben, hogy amióta csak hallgatom őt, Jackson gitár van a kezében, nem váltott hangszermárkát az évtizedek alatt. Igen, nyilván van emögött egy megállapodás a gyártóval, de más zenészeknél gyakrabban történik pálfordulás, mondjuk a Jackson-Dean-Gibson vonalon.
Minden zenész más zenekaros pólót viselt, Megadeth-pólók természetesen csak a közönségben tűntek fel, pedig érdekes fricska lett volna. Mondjuk Andy Metallica-pólóját is fel lehet fogni így.
A ráadás meghozta a maroknyi közönség hangját is. A két utolsó dalnál együtt toltuk az énektémát, ez fog hosszú távon megmaradni bennem erről az estéről.
Általában pozitívan fejezem be a koncertbeszámolóimat, de itt bajban vagyok. Amit szeretnék, az lehetetlen. Nem hiszem, hogy van visszatérés és látni fogom még egyszer a két Mega-Dave-et egy színpadon, esetleg egy új lemezborítón – ó, hova is gondolok! De abban bízom, hogy David Ellefson előbb-utóbb megtalálja a maga útját és tud nagyobb közönség előtt is játszani, szélesebb réteghez szólva zenét alkotni.
Skin O’ My Teeth / 99 Ways To Die / Celebrity Trash / Reckoning Day / Bad Omen / Go To Hell / Like A Bullet / Over Now / Simple Truth / Countdown To Extinction / ‘Rust In Peace’-egyveleg (Lucretia-Take No Prisoners-Five Magics) / Tornado Of Souls / Love Me Like A Reptile // Dawn Patrol-The Trooper-For Whom The Bell Tolls-egyveleg / Symphony Of Destruction / Peace Sells
Szöveg és fotó: TT (Török Tamás)
Köszönet a bejutásért a Livesoundnak! (És külön köszönet, hogy elhozták ezt a produkciót hozzánk!)
