Fémforgács
Nehéz dolog, ha egy zenekar megbolygatja a múltját. A rajongók egy része természetesen üdvözöli az ilyet. Ilyen olyan okokból hatalmas lehetőség ez. Például egy „későn” érkezőnek, aki korából adódóan nem láthatta az adott bandát pályája eredeti idővonalán. Én is „lemaradtam anno ezekről a csapatokról (pl. Pantera, Sepultura, Mötley vagy az éppen éledező Slayer). Én a magam részéről nem vagyok ellenére a dolognak, főleg, ha a névhez méltón történik a tálalás.
A Sepultura ilyen szempontból igen speciális, mivel a név a mai napig aktív zenekart takar, azonban ott van egy ma is hangos tábor, akiknek a Sepulturat a Cavalera-k jelentik. Én is ebbe a táborba tartozom. Mondom ezt úgy, hogy zokszó nélkül fejet hajtok a csapat újkori teljesítménye előtt is. Bár volt itt már nosztalgiázás korábban is (Roots turné), a Morbid Devastation túra másnak ígérkezett, mivel itt brazil hőseink egészen a korai időkhöz kanyarodtak vissza. A turnét megelőzően további meglepetést kaptak a rajongók, mivel mind a Morbid Visions, mind pedig a Bestial Devastation anyagát újra vette a banda. Megjegyezném, hogy ez igencsak előnyére vált ezen korai anyagoknak. Eddig nem szívesen vettem elő a cuccokat, de az új kiadással egészen új szintre léptek nálam. Szóval az előzmények fényében nagyon vártam a koncertet, főleg úgy, hogy a hírek arról szóltak, hogy nagyon jó formában van a csapat.
Az előzenekari státuszt Max mostohafiának bandája, az Incite töltötte bele. Hát mit ne mondjak, eléggé letaglózó élmény volt. Richie mindent ellesett a nagy elődöktől. Vonzotta a tekintete a hol fiatalkori Anselmot, hol pedig az ifjú Maxet idéző intenzív mozgáskultúra. A zene nem volt túlbonyolított, de itt nem is ez volt a lényeg. A srácok szívből, örömmel adták át a publikumnak azt az energiát, amit a saját dalaik kiváltottak belőlük.
A csapat konkrétan a mindkét újravett anyagot eltolta. A színpadi teljesítményre pedig nem lehetett panasz. Nyoma sem volt a Roots turné nagypapó haknijának. Itt kérem úgy odatették magukat a Cavaleráék, hogy csak lestem. A zúzások között volt néhány pihentető rész is A Bestival Devastiation set után például, szomorú apropóból következett egy kis megemlékezés, mivel Max-ék édesanyja 80 éves meghalt júliusban.
Az alap dalcsokrot az Empire of the Damned zárta, hogy egy rövid levonulást követően visszatérjenek a színpadra, és elnyomják a Symphony / Escape to the Void / Dead Embryonic Cells egyvelegét. Aztán még egy kis meglepetés is következett, mivel Csihar Attilával megerősödve szólt a színpadon a Troops of Doom és a Morbid Visions. Baszott jó volt látni ezt a kooperációt, és a vendégeskedés cseppet sem volt kényszeres izzadságszagú. Ez a buli zseniálisra sikeredett. Jöhet a Chaos AD turné ugyan ilyen minőségben. Szerintem sokan vevők lennénk arra is.
