Fémforgács
2023-ban is rengeteg remek lemez jelent meg, így most is elérkezett a „számvetés” ideje, melyben visszatekintünk az elmúlt év termésére és a Fémforgács szerkesztőinek, munkatársainak kedvenceit tartalmazó listákat összeállítottuk. Tavaly sem lehetett panasz a lemezek mennyiségére, ám a minőségére sem, annyi minden jelent meg, hogy mindenki megtalálhatta a számításait a különböző stílusok között. Koncertek, turnék terén pedig szintén túltengés volt szerencsére és különleges bandákat is megnézhetett a nagyérdemű. Remélhetőleg a 2024-es év is legalább olyan jó lesz lemezmegjelenések és koncertek terén, mint a tavalyi volt. Íme, a mi 2023-as kedvenceink:
Győr Sándor
Eljött az idő, hogy összefoglaljam a 2023-as évet zenei szempontból. Igaz nem csináltunk belőle ügyet, de az adatbázis alapján 2023-ban már húsz éves volt a ‘forgács. Köszi mindenkinek, aki életre hívta, az idők során írt, szerkesztett vagy technikai segítséget nyújtott. De nézzük milyen volt szerintem 2023!
A Fémforgácsos tevékenységem 2023-ban is elsősorban a Fáklya Rádióban hétfő esténként futó adásban csúcsosodott ki. A műsor harmadik évadának 38 adásában 70 vendég (fiatal kezdő és világszerte ismert zenész, koncertszervező, tetováló, zenei újságíró) hozta el kedvenceit. Voltak (és idén is lesznek) visszatérő vendégek. A csúcspontok között meg kell említeni a Merch licites adást, valamint azt, amiből a StonerForgács c. videós tartalmunk lett. Ebben a Stonerblog.hu-s Nicoval és Wincivel egyesítettük erőinket és bár a második csak idén januárban látott napvilágot, mégis fontos lépcsőfok volt. Az évad érdekességei közé tartozik az is, hogy készült telefonos interjú (Mihály Gergő – Angertea) és már határon túli vendégem is volt, igaz ez csak felvételről ment le. És nem felejthetem ki azt sem, hogy a Sonic Bear Punch bemutatkozó lemeze az élő adásban volt először hallható.
Minden adás egy-egy tanulási folyamat is, ráadásul azért is köszönet illeti a vendégeket, mert rengeteg új előadót, dalt és lemezt ismertem így meg, akikkel egyébként nem találkoztam volna vagy elment volna mellettem. 2024-ben tovább folytatódik a műsor és hamarosan jön a 100. adás.
Tavaly is volt néhány csapat, akik rám bízták az aktuális anyaguk promócióját, amiért hálás is vagyok. Nem hagyhatom ki a Hear Hungary-s együttműködést, aminek során a nemzetközi promóban is kipróbálhattam magam. Köszi a lehetőséget és a bizalmat Joseph!
2023 volt az első olyan év, amikor végig a Spotify-on hallgattam zenét (csak hogy értsétek 2022-ban váltottam át a Deezerről) és így releváns információt kaptam. A 48 224 perc zenehallgatás persze korántsem a teljes idő, hiszen azért rengeteg dalt és lemezt hallgattam a YouTube-on és a Bandcampen, sőt még mp3-ban is. Ezek nyilván árnyalnák a végeredményt, de a lényeg, hogy szerintem elég jó képet adott a Spoti, na! Az persze fontos, hogy ha az év vége felé megjelent anyagokra is annyi időm lett volna, mint az év első felének megjelenéseire, akkor jócskán más eredményt kaptam volna, de ez mindegy is. Inkább sorolom:
- Candlebox – The Long Goodbye
- Diabolus in Musica – Sárkányfejezet
- Fish! – Régen minden jobb volt
- Tiansen – Emerald
- Angertea – Darkmind
- The Hellfreaks – Pitch Black Sunset
- The Devil’s Trade – Vidékek vannak idebenn
- Earlybird – nemidevaló
- Sonic Bear Punch – Part I – Deep Down Inside
- Thy Catafalque – Alföld
- Waydown – Tracks end here
Az első három helyben biztos vagyok, a többi az aktuális hangulattól függően változhat. A Candlebox lemeze, ahogy az albumcím is mutatja, az utolsó. Így kell egy ~30 éves pályafutást lezárni. A decemberben megjelent Sárkányfejezet egy hatalmas szintlépés a Diabolus in Musica életében, nekem ugyan az eddigi kiadványaik is tetszettek, de ezzel váltam rajongóvá. A Fish! pedig évek óta nem tud hibázni, akár az albumokat, akár az EP-ket nézem. A lista további helyezettjei között több új felfedezett található a már korábban megkedvelt banda aktuális anyaga mellett.
A fentieken kívül összeszedtem egy rakás olyan anyagot, amiket hosszabb-rövidebb ideig hallgattam és bár végül nem maradtak a „belső körben” mégis jó szívvel emlékszem rájuk:
- Foo Fighters – But Here We Are
- Toxic Twins Project – Poisoned by Music
- The JUICE – Keep it flowin’
- From the Sky – Antarktika
- Imre Fia Imre – Karszalag a menyországba
- SOLKYM – Get Your Eyes Used to the Dark (EP)
- Monastery – From Blood
- MWS – The Final Spark
- Omega Diatribe – Deviant
- Rural Pitchfork – Leave All Things Behind pt.I és II.
- SnailGardN – Comfort in Collapse
- Sosevolt – Whatever is Fine (EP)
- Storm the Studio – II
- Perso – Visszajövök érted (EP)
- S.O.O.T. – Signed out on Third
- Colmena – Hazajutok
- Divent. – Minden, ami most kell (EP)
- The Age – Prison Walls (EP)
- Vale of Tears – Oxymora (EP)
- Blues for Neighbors – Funeral Piles and Gallows
- OM – FeldolgozOM (EP)
- SFV – We Are
- Burning Sun – Wake of Ashes
- Isn’t – Burning Dreams (EP)
Az ALVA – The Lie Is Me c. dala az azóta megjelent lemezen még jobban tetszik, de a tavalyi klipes megjelenése 2023 nagyon fontos momentuma volt.
Még néhány csapat, akiket a tavalyi év során fedeztem fel és idén remélhetőleg valami új anyaggal rukkolnak elő: The Curious Kind, INCITE BURST, Innerverse.
Valamivel több koncertre sikerült eljutnom, mint a korábbi években. Nagyon fontos volt a februári Aebsence lemezbemutató az EiLEMA-val közösen. (Emma lányommal először mentünk koncertre), azután meg kell említeni a nyári Parkos Simple Plan/Zebrahead/Set It Off/Charlotte Sands koncertet, a kb. három és fél órás Guns ‘N Roses bulit, meg a kvázi Fémforgács szerkesztőségi minitalálkozót a The Cult-on. A kis klubbulik is jól sikerültek idén. Tavasszal a Trident adott sokat a Szimplában, év végén a Necropsia az Instantban, majd rá egy napra a Mindgate/Earlybirs/Sosevolt bulija zárta az évet a Robotban. Sose rosszabb évet.
A Fémforgácsos kollégáimnak pedig köszönöm, hogy hírekkel, cikkekel járulnak hozzá az underground támogatásához!
Boymester
Maradjunk annyiban, hogy 2023 nem volt egy különösebb főnyeremény az életemben, sok nehézség jött, ami miatt sokszor csak az “adminisztratív” feladatokra tudtam időt szakítani. Ilyen a promólevelek kezelése, vendégek, új munkatársak segítése, de azért egy régi célomat is sikerült teljesítenem (elértem, sőt már meghaladtam az ezer cikket a Fémforgácson). 2024 sem ígérkezik könnyebbnek, bővül a család, változik a munka, így alaposabban meg kell fontolnom, milyen lemezeknek adok abból a kevés lehetőségből, ami a zenehallgatáshoz adódik. Ahogy az eddigi években, most is meg kell jegyeznem, hogy a listám szubjektív, pusztán az által születik, hogy milyen kiadványokat tudtam többször is pörgetni, méghozzá szívesen. A sorrend is teljesen véletlenszerű, ahogy eszembe jutottak a különféle zenék. Remélem azért páran élvezettel szemezgetitek végig és találtok olyat, amivel eddig nem találkoztatok. Amit még fontosnak tartok megjegyezni a korábbi listákkal ellentétben: sok bemutatkozó lemezzel találkozhattok a bejáratott nevek között, ez pedig igazán bizalomra adhat okot!
1. Ahab – The Coral Tombs
Hosszú idő után tért vissza a német funeral doom projekt és nem okoztak csalódást. Ugyan az eredeti stílusuktól már merőben eltérnek az újkori lemezeik (nem is érdemes még egy The Call of the Wretched Sea-t várnunk), mégis minden egyes percét élveztem. Remek koncepció, mindent átjáró profizmus lesz a jussa, akik türelmesen alámerülnek velük az óceán fenekére.
2. Fattyú – Puszta
Idén meglepően sok hazai kísérlettel találkoztam, melyek közül több volt az érdekes, reménykeltő, mint a valóban erős. Nem hibátlan a Puszta sem, de olyan erős atmoszférával ragadt meg újra és újra, hogy nem hagyhattam ki erről a listáról, nagyon sok utazáson volt hűséges társam.
3. Dødheimsgard – Black Medium Current
Bőven kijutott erre az évre fojtogató, mégis míves anyagokból, melyek közül még válogatni sem egyszerű feladat. Indusztriális, avant-garde agymenésből viszont a Dødheimsgard tudott a legközelebb kerülni az ízlésemhez. A nyitottság megkövetelése mellett szórakoztatni is tud.
4. Isole – Anesidora
Régi olvasóknak talán nem kell ecsetelnem, hogy a hagyományos doom, az epikus doom a szívem csücske, mégis azt kell írnom, hogy ebben az évben nem voltam elkényeztetve. Sok jó, de nem kiemelkedő anyag futott át rajtam, ezek közül azonban az Isole tudott megmaradni a hallgatási listán. Nem azért, mert újabb remekművet tett le a veterán banda az asztalra, hanem azért, mert valóban kedvelem őket. Mindig úgy hozta a véletlen, hogy egy-egy életesemény környékén találkoztam az aktuális lemezükkel, legyen szó örömről, vagy bánatról. Nem volt ez most sem másként, az Anesidora tökéletesen illeszkedik a zenekar diszkográfiájába. Mellettük a Sorcerer és a Godthrymm tudott csak labdába rúgni ezen a fronton. Mindháromnak itt lenne a helye, de most a hallgatások száma dönt…
5. Cattle Decapitation – Terrasite
Egy falat bontó, profi kiadványt pakoltak össze a lelkes természetvédők, amire nem tudtam nemet mondani. Sterilsége ellenére úthengerként zakatolt át rajtam a friss anyaguk minden hallgatás során. Csótánnyá változtattak, de nem panaszkodtam, mert jóllakattak az elrohadt világ maradványaival.
6. Arkona – Kob’
Az orosz pagan/folk/black metal horda már régóta szállít jó lemezeket, nekem azonban ez volt az első találkozásom velük. Ezúton is köszönet a Hangpróbának, valamint az album ajánlójának. Kevés hasonló pogánykodást hallgatok, ez a dalcsokor tökéletesen ki is szolgálta a 2023-as igényeimet.
7. Thantifaxath – Hive Mind Narcosis
Ha volt lemez, amit kimondottan vártam idén, az a kanadai avant-garde black brigád visszatérése volt. Szélsőség, mélység és minőség kéz a kézben, remélem máskor nem tart ennyi ideig hasonlót összerakni…
8. Oromet – Oromet
Az atmoszférikus, death/doom, funeral doom elemeket használó Oromet okozott ebben az évben hosszan tartó örömet. Persze a cikkírás során azért rájöttem, hogy a remek Occlith tagjait köszönthetem viszont… A legszebb borítóval rendelkező kiadvány ezen felül, amivel idén találkoztam.
9. Sír – Your Star Will Collapse
Ismét egy hazai a listámon… Leiru egyszemélyes depresszív doom/rock anyaga egyszerűen magába szippant és nem is hajlandó elengedni többet. A róla írt cikkben eleget méltattam, úgyhogy járjatok utána, megéri.
10. Turpitude – Une Interpré Tation De La Dissolution Graciale En Quarte Mouvements
Fiatal kanadai tehetségek nagyrészt instrumentális, fagyos black metal korongja ez az alig 37 perces szösszenet, ami egyaránt adózik a hagyományos fekete fémnek, a csodálatos monotóniának. Életre keltik a dermedt erdőségek mélyén rejtőző misztikumot, ami különösen jól tud jönni a hűvösebb éghajlatban… Biztosan követni fogom a tagok munkásságát.
11. Phlebotomized – Clouds of Confusion
A holland banda lekötelezettje vagyok már azóta, hogy első lemezükkel összefutottam. Kellemesen kísérletezős, death metalhoz képest szellős és furcsa hangulatokat keltő kiadványaik még nem okoztak csalódást, így nagyon sokszor lepörgött a friss anyaguk is.
12. Wraithlord – Dawn of Sorrow
Régi vágású, mégis jóleső fekete fém egy egyszemélyes projekttől. Teljes mértékben őszinte és meggyőző utazás a fagy birodalmába, melynek trónján a magányosság és elidegenedés terpeszkedik szét magabiztossággal.
13. Sól Án Varma – Sól Án Varma
Fesztivál metalt akar valaki tőlem? Na, akkor itt az idei kedvenc! Azért persze akadnak buktatók, mert a feltételezhetően egyetlen album erejéig összeállt banda eredetileg ennek a lemeznek a dalait már 2018-ban élőben előadta. Sok csúszással, de bulizhatunk egyet velük most már mi is, miközben imádjuk és féljük a Fekete Napot!
14. Saturnus – The Storm Within
A dán Saturnus Paradise Belongs to You lemeze számomra a death/doom egyik legnagyobb csúcspontja a Desire bemutatkozása mellett. Vártam ugyan a visszatérő anyagukat, de a hosszadalmas szünet miatt óvatosan ismerkedtem az új szerzeményekkel. Felesleges volt azonban az aggodalmam, a banda még most is a csúcson van!
15. Chained to the Bottom of the Ocean – Obsession Destruction
Monumentális sludge/doom, ami a nehézsúlyú mezőnyben emelheti magasra a világbajnoki övét ebben az évben. Ez a formáció második nagylemeze, de nem tévesztem őket szem elől, az biztos! Ha bejön az Amenra, Thou, Cult of Luna féle lélekzsugorítás, ezt se hagyd ki.
16. Cavern Deep – Part II.
Lovecrafti hangulattal bíró utazás a Föld bolygó mélyére, ahonnan nincs visszatérés. Így lehetne összefoglalni azt a különleges pszichedelikus masszát, amivel a zenekar megörvendeztetett 2021-ben a saját magáról elnevezett kiadványán. Persze most már más évet írunk, de a svédek nem szaroztak, megismételték a csodát…
17. Sulphur Aeon – Seven Crowns and Seven Seals
A horror sötét világát kutató német zenekar az elismerést már kivívta magának, most a hova tovább fázisban járnak. Ők egy könnyedebb (ha lehet ilyet mondani a blackened death kereteken belül), szórakoztatóbb folytatás mellett tették le a voksukat, ami lehet, hogy néhány régi rajongónak nem jön be annyira, én zabáltam.
18. Solnegre – The Spiral Labyrinth
Sokat megélt underground arcok megdumálták, hogy készítenek egy melodikus death/doom korongot a kedvenceik nyomdokában. Sablon sablon hátán, de olyan minőségben, hogy egy listán szerepelhetnek nálam a Saturnussal…
19. Hexvessel – Polar Veil
Zene a jégbe fagyott álmokról örök álmodozóknak. Black, folk, doom műfajok legszebb találkozása.
20. Afterbirth – If But Not Of
Ritkán hallgatok technikás, brutális death metalt, de ez a műfaj is képviselteti magát a listámon. Persze egy igazi veterán hordával, akiknek évgyűrűi már önmagukban tiszteletet parancsolnak. Könnyed lehet ez a lemez annak, aki gyakran találkozik ilyen aprítással, nekem viszont végtelenül szórakoztatónak bizonyult.
A szokásos különdíjaim:
- Arany Gatyamadzag egy undormány avant-garde black, HC őrületnek, ami igazán megdolgoztatott: Theophonos – Nightmare Visions (hamarosan jön a második lemez)
- Arany Térkép jár a véletlenszerűen megtalált projektnek, hogy másoknak egyszerűbb legyen rálelni: Neka – Gestalt
- Arany Furkósbot a legszórakoztatóbb keménykedésnek: Gutslit – Carnal
- Arany Bajusz az egyik legtöbbet hallgatott hazai fémnek: Bál – Ütközet határok nélkül
- Arany Barátság Karkötő a legjobb nem általam felfedezett, különleges lemeznek: Lo Egin – Volumancer
- Arany Húskampó jár két neandervölgyi death metal korongnak: Terra Builder – Solar Temple, Fossilization – Leprous Daylight
- Arany Kaki a legrondább borítóért, ami egyébként fasza zenét takargat: Odz Manouk – Tzurr
- Arany Gyertyacsonk jár holtversenyben a két doom újoncnak, akiket nagyon imádtam: Metallus – Funeral of the Sun és Tribunal – The Weight of Remembrance.
Armand
2023 sok jó zenét hozott és persze rosszat is. A rosszakról most ne is beszéljünk, maradjuk csak azoknál, ami bennem is megmozgatott valamint. Sajnos hazai viszonylatban nálam nem voltak csúcskategóriás albumok, kivéve talán a Korn és a Hiperkarma szerelemgyerekeként definiálható Imre Fia Imre zenekar második nagylemezét és a Vale of Tears nagy visszatérését Oxymora I. EP-jükkel, aminek várom a folytatását. Tehát nálam inkább külföldi bandák anyagai kerültek a listára.
1. Orbit Culture – Descent
A svéd melodikus death metalos csapat új lemeze egyfajta fejlódési irányt mutatott az előbbiekhez képest. Zeneileg nagyobb vizekre eveztek, mondhatni valamelyest ki is léptek a komfortzónájukból. Progresszív, filmzenés hatásaik mellé behúzták a modern metalcore dinamikáját és dallamosságát, ami kifejezetten új vonal náluk, és talán mostani pályájuk csúcsának is tekinthető. Hogy lesz-e még feljebb? Ez csak rajtuk áll.
2. Thy Art Is Murder – Godlike
A zenekar körüli nevetséges botrányba most nem akarok belemerülni. Mindenki hallott, olvasott róla, és mindenkinek meg is van a saját véleménye. A lényeg a lényeg, hogy az ausztrál halálgép újra meggyújtotta a tüzet és fel is perzseltek vele mindent. Godlike albumukon most is zsigeri energiákat és dühöt összpontosítottak és persze kísérleteztek, ami igazán jól sikerült.
3. Nervosa – Jailbreak
Nem tagadom, vén thrasher vagyok, és ezek a brazil csajok nagyon is tudják mi az a thrash metal. Bár az új albumuk irányadójaként szolgáló thrash/death mellett a korábbiakhoz képeszt most jóval több a dallamosabb és klasszikus heavy/speed metalosabb rész – hatás kapott helyett, a dalaik továbbra is merészen agresszívak, és kegyetlenek.
4. Night Demon – Outsider
Csak metal. Mondhatnánk, de jóval több, amit Jarvis Leatherby a bandájával játszik. Az izzás, ami a dalaikból süt egyszerre régi vonalas és kortárs. Igen, a műfaj újra reneszánszát éli és virágzik. Hangerőt fel!
5. Enslaved – Heimdal
Grutle Kjellson és csapatának most is, mint minden más korábbi lemezével sikerült izgalmas és új stílusirányzatok felé tolniuk zenéjük szekerét. A számos progresszív megoldás és újítás mellett továbbra is megőrizték lávaként hömpölygő riff-özöneiket, és az epikus melódiákat, amikkel már több mint három évtizede újra és újra megörvendeztetnek.
6. Obituary – Dying of Everything
Ha old-school death metalt akarok hallgatni, akkor csak is Obituary. Ez a lemezük sem okozott csalódást… gyilkos és igencsak részletesen kidolgozott dalok, amik talán az eddigi legváltozatosabbak voltak eddigi pályafutások során.
7. Sadus – The Shadow Inside
A Bay Area-i thrash legenda továbbra is jól tudja mi az a thrash metal. A zenekar több mint 17 év után tért vissza új lemezével, amit ha hallgatunk egyből a műfaj fénykorában találjuk magunkat. Mintha megállt volna az idő náluk. Gigászi riffek, nyaktörő ritmusok és pengeéles szólók. Odabasz!
8. Hellripper – Warlocks Grim & Withered Hags
Skót folklór megsuhintva hipergyors black/speed metallal. Ördögien jó lett, mi több, zsigerien jó lett. Némelyik dala, mint valami ősi eposz, és az a skótduda bitang jó benne.
9. King Gizzard & The Lizard Wizard – PetroDragonic Apocalypse; or, Dawn of Eternal Night: An Annihilation of Planet Earth and the Beginning of Merciless Damnation
Szép hosszú nevet kapott az ausztrál gyík varázslók 23. nagylemeze, ami hangzásában egyben a második thrash metalosabb albumuk, ami mellett persze jókora szerepet kaptak a komplexebb progresszív, illetve a pszichedelia és a stoner hatásai is, na és a didgeridoo, mint a drónokat jelképező hangminta. Egy igazi pre-apokaliptikus ős káosz, ami lehet nem is az őskorban, hanem a közeljövőben játszódik.
10. Metallica – 72 Seasons
Jó sokan legyintenek, Metallica! De a vén fickók most is bebizonyították, még mindig tudják mi az, hogy metal. Már a 2016-os Hardwired-on is meglehetősen újra felfedezték régi gyökereiket, de itt aztán abszolút. Szerintem jól áll nekik ez a visszakanyarodás. Úgyis a retró a divat.
11. Blackbraid – Blackbraid II
Sgah’gahsowáh mohawk black metal projekt már debütáló albumával is jelezte, jóval több van benne, mint egy szimpla új BM projektben. És ez így is lett, hiszen második lemezén még jobban kiterjesztette „Native American Black Metal“-nak nevezett egyedi stílusát, amiben épp úgy jelen van az amerikai őslakosok történetei, mint a Bathory-féle magasztos epika gyönyörűsége és dühe.
12. Katatonia – Sky Void of Stars
„A Sky Void of Stars egy dinamikus utazás a vibráló sötétségben.” – így hirdették új albumukat. És ez valóban így is lett. Az egész lemez zenei értelemben is egy spektrumon mozgó terápia, ami a depresszió, a hangulati mélységek különböző árnyalatait, szintjeit erősíti fel. Itt minden jelen van, amit a Katatonia eddig csinált.
13. Cannibal Corpse – Chaos Horrific
Mit is lehetne róluk mondani… HALÁLOSAK! Annak ellenére, hogy az egész album egy Cannibal Corpse stílusgyakorlat, egy igazán briliáns albumot kalapáltak össze, ami ha nem is a csúcspontja 23 éves gyilkos karrierjüknek, de bőven ott van a legjobb lemezeik között.
14. Marduk – Memento Mori
Számomra kellemes visszatérést hozott a svéd black metal óriás. Bár sosem voltam a rajongójuk, a Memento Mori továbbra is mesterien adja azt a nyers, harcias intenzitást, amit tőlük már megszoktunk.
15. Oromet – Oromet
Igazán öröm, hogy ez a mélysodrású funeral doom atmoszféra rajtam kívül másnak is Oromet okozott. Az Occlith tagjai alkotta társaság bemutatkozó albuma, igaz csak három tételt rejt magában, de zenéjük dark ambient aurával sűrített nehéz, és vészterhes atmoszféráját közel 44 percen át húzzák. Igazi gyászmenet a javából.
16. Tomb Mold – The Enduring Spirit
Igazából fel sem tűnt, hogy négy évet kellet várni az új lemezükre. Az viszont kifejezetten jót tett ennek a lemeznek, hogy egy megújult felállással készült el. Érezni rajta egyfajta fejlődést is – nem csak technikailag, de a dalok felépítésében is – előző három, gyors egymásutánban kiadott lemezükhöz képest. Gyilkolni még tudnak… az tény!
17. Dying Fetus – Make Them Beg for Death
Igen, könyörögtünk a halálért, és meg is kaptuk azt. Nyersen, kíméletlenül, ahogyan azt kell. A Cannibal Corpse-ra mondott stílusgyakorlat itt is megállja a helyét, de egyszerűen oda vagyok érte.
18. Great Falls – Objects Without Pain
Egy magas színtű fájdalom és düh katarzis, ami a noise rock/post-metal stílusokban alkotó Seattle-i Great Falls zenéjében mozog. A feléjük megfogalmazott érzésem sokszor a „szeretem, vagy nem” határán mozog. De gondolom a szeretem felé billen a mérleg nyelve, mert különben nem lenne rajta a listán. Egy nehéz kakofón, szuggesztív album, amit eleinte nehéz hallgatni, de ha felveszed bizarr, romboló zajainak ritmusát, tejesen magába szív. Zűrzavar és gyönyör.
19. Svalbard – The Weight of the Mask
Negyedik albumukkal a post-hardcore/black metal fúziója egyszerre visz a melankólia mélyére és a durvulás felsőbb fokozataiba, vagy inkább posztmodern társadalmunk érzelmekből épp úgy kitörő, mint magunkban elfolytott kaotikájába. Zene, hogy ne érezd magad egyedül. Zene, hogy egyedül magadba mélyedj.
20. Immortal – War Against All
Ez már a (farokméregetés utáni) Demonaz vezette formáció második lemeze, amin mondhatni majdnem oly tisztán, dühösen, epikusan és méltóságteljesen nyomja a Blashyrkh metált, ahogyan azt kell. És hogy miért majdnem oly tisztán, mert nekem túl steril lett ez az album, vagy inkább Immortal klisé. Persze meg vannak a mélységei és épp úgy a csúcsai is, de akkor is csak egy átlag jeges, nosztalgikus, nordikus szellő, és már nem vihar. Hallgatása közben már nem volt az a libabőr, mint régen.
King
Lemezek, bandák tekintetében a 2023-as év is legalább olyan erős volt, mint a 2022-es. Érdemes kiemelni, hogy a régi motorosok és/vagy visszatérők mellett új formációk is alakultak, melyek fasza bemutatkozó lemezekkel jelentkeztek. Illetve természetesen tavaly is volt nem egy olyan banda, amivel először találkoztam és egyből magával ragadott. A zenei dömping rendkívül nagy, rengeteg lemez jelenik meg, gyakorlatilag lehetetlen követni őket még akkor is, ha az ember több különböző megjelenési listát is figyelemmel követ. Emiatt továbbra is a teljesség igénye nélkül álljon itt 20 lemez, amit a legtöbbet hallgattam 2023-ban – ám most is elmondhatom, hogy rengeteg lemez vár még tavalyról is meghallgatásra, és már jönnek a 2024 januári megjelenések…sorrendiséget újfent nem állítanék fel, talán annyit mondanék, hogy az első 10 helyezettet hallgattam a legtöbbször, a második 10-et pedig kevésbé, ők még hallgatásra vagy érlelésre várnak.
2024-ben most már remélhetőleg tényleg fogunk kapni vagy egy új King Diamond vagy egy új Mercyful Fate lemezt, mert nagyon itt lenne már az ideje. További bandák, akiktől várható idén valamilyen új anyag (sorlemez vagy EP) és amiket nagyon várok (szintén a teljesség igénye nélkül): Sabaton (már csak a 25 éves jubileum miatt is), Dream Evil, Judas Priest, Mägo De Oz, Metal De Facto, Striker, Lucifer, Ryujin, Amaranthe, Dragonforce, Borknagar, Myrath, Melechesh, Grave Digger, Beast in Black, Alestorm és esetlegesen Turisas, Brothers of Metal, Wintersun, Moonsorrow, Gormathon, Iron Fire, Helltrain, Siddharta, stb.
Nanowar of Steel – Dislike to False Metal
Számomra a tavalyi év egyik nagy felfedezettje (korábban csak egy-két dalt ismertem tőlük) az olasz heavy/power metal banda, mely zseniálisan ötvözi a paródiát az iróniával és a fergeteges dalszövegekkel, klippekkel. Áprilisban egy remek hangulatú interjú sikerült velük csinálni és a koncert is fantasztikus volt. Csak így tovább! (Lemezkritika itt, az interjú pedig itt olvasható).
Gloryhammer – Return to the Kingdom of Fife
Ahogy a lemezajánlóban is írtam, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen bitang jó lemezzel jelentkezik a banda új énekesükkel a fronton. Le a kalappal!
All for Metal – Legends
Ez az újonnan, német/olasz tagokból alakult banda szinte levitte a fejemet a bemutatkozó lemezükkel, a szeptemberi koncertjüknek pedig minden percét imádtam. Remélhetőleg hamarosan jönnek teljes műsorral is.
Grymheart – Hellish Hunt
A tavalyi év egyik legjobb melodikus death/power/folk metal lemezét tette le az asztalra a Gabriel Blacksmith (Kovács Gábor, ex-Wisdom) vezette magyar banda, amin szinte nincs tölteléknóta. Csak így tovább!
Burning Sun – Wake of Ashes
Papi Zoltán barátom és Pancho Ireland (Merciless Law), valamint a többi közreműködő csinált egy, a Helloween, Grave Digger, Primal Fear, Iron Savior, stb. inspirálta, szinte hibátlan albumot, melyen az egyedüli negatívum számomra az volt, hogy túl rövid (lemezajánló itt olvasható).
From the Sky – Antarktika
Egy újabb magyar banda, akik egy szimfonikus, dallamos extrém metal elemeket is tartalmazó zseniális lemezt adtak ki. Minden elismerésem Tari Szabolcsnak és a többi tagnak is, hogy ilyen minőségi, intelligens, érzelmes dalokat tartalmazó albumot írtak, illetve hogy Magyarországon vannak ilyen bandák és lemezek! Azt sajnálom, hogy élőben még nem sikerült látnom őket, de ez idén remélhetőleg megvalósul. A lemezről a remek ajánlót Winci kollégától itt találjátok.
Angus McSix – Angus McSix and the Sword of Power
Thomas Winkler a Gloryhammerből való távozása után új bandát alapított és kiadott egy baromi erős debütáló lemezt, amit utána valamelyest meg is turnéztatott, ám hamarosan apai örömök elé néz, így egy darabig most kevésbé lesz aktív a banda 2024-ben – sajnos (lemezkritika itt olvasható).
Legion of the Damned – The Poison Chalice
A holland death/thrash metal alakulat most is odatette magát, mint ahogy ezt megszokhattuk tőlük, nagyon jó lemezzel tértek vissza 4 év elteltével (a Morcos kollégával készül dupla lemezkritikánk itt olvasható).
Turmion Kätilöt – Omen X
Industrial metal a javából, finn módra. Kellően elborult, komoly, ám ugyanakkor valamilyen szinten humoros, vicces is (lemezkritika itt olvasható).
Apostolica – Animae Haeretica
Örültem, hogy második lemezével jelentkezett az olasz szimfonikus heavy/power metalos banda – ami hasonlóan erős lett a bemutatkozó Haeretica Ecclesiahoz, ám most már egy koncertet is jó lenne megnézni tőlük, remélhetőleg idén ez meg is fog valósulni (lemezkritika itt olvasható).
Warmen – Here for None
Ezt a zenekart sem ismertem eddig, így nagyon örülök, hogy rájuk találtam, főleg így, hogy Petri Lindroos csatlakozott hozzájuk énekesként. Remek dallamos death/power metal a Children of Bodom mezsgyéjén haladva – természetesen nem véletlenül (lemezkritika itt található).
Enforcer – Nostalgia
Sokat hallgattam tavaly, a Hangpróbára is beajánlottam. Szerintem zseniális múltidéző heavy/speed metal alakulat ez Svédországból, akiket élőben még nem láttam, de ami késik, nem múlik.
Orbit Culture – Descent
Bitang erős banda ez a melodikus death/groove metalt játszó svéd csapat, akik lemezei egyre jobbak. Királyul építik bele a modern elemeket is a zenéjükbe, ami szinte átgázol a hallgatón. Ide, hasonló stílusban hozzá lehet venni simán a Scar Symmetry új lemezét is, mert az is kimagasló lett.
Theocracy – Mosaic
Őket csak nemrég ismertem meg, a lemezt is hallgatni kell még, de az már most megállapítható, hogy a progresszív power/heavy metalt játszó görög ötösfogat minőségi, dallamos zenéje nekem nagyon is ínyemre való. Ez az ötödik lemezük, melyet hét évvel a 2016-os Ghost Ship után adtak ki. Erre a bandára is oda kell figyelni ezek után. Hasonló stílusban ide lehet venni az Angra új albumát is, amit sajnos még ettől is kevesebb alkalommal sikerült hallgatnom, de vitathatatlan, hogy kiváló.
Tanith – Voyage
Ezt a bandát a Hangpróbán ismertem meg (ugyanabban a körben voltak, mint az Enforcer) és nagyon megtetszett. Amúgy is szeretem a retro dolgokat és ők ezt zseniálisan csinálják. Továbbra is a második, Falling Wizard a kedvenc dalom az albumról – amit nem is tudom, hányszor hallgattam már meg, de az biztos, hogy több százszor már –, a többi szám is remek.
Overkill – Scorched
Az amerikai thrash metal veteránok ismét megmutatták, hogyan is kell kisujjból kirázni egy brutálisan erős lemezt a stílusban. De őszintén szólva, nem is vártunk mást tőlük.
Final Strike – Finding Pieces
Ugyancsak év végén akadtam rá erre a friss bandára és nekem (kis túlzással) Christian Eriksson neve, hangja elég volt ahhoz, hogy tudjam ez is egy minőségi, fasza power/heavy zene és bemutatkozó album lesz – és az is lett (lemezkritika itt található).
Kalmah – Kalmah
Szintén tavaly akadtam rá a csapatra, a nevüket persze már hallottam, de zenét még nem igen. Aztán annyira megtetszett a lemez, hogy a Hangpróbára is beajánlottam – csak a szokásos melodikus death/power metal minőség finn módra.
Moonlight Sorcery – Horned Lord of the Thorned Castle
Rájuk is a Hangpróbán keresztül akadtam rá és emlékszem, hogy a finnek szimfonikus, melodikus black metalja szinte elvarázsolt, mikor hallgattam a Hangpróba ideje alatt. Igaz, azóta eléggé kikopott a lejátszóból, ezért nincs feljebb a listán, ettől függetlenül erősen ajánlatos korong, mint ahogy Necron kolléga lemezismertetője is, ami itt található, olvasható.
Hooligans – Fekete szivárvány
Tudom, hogy divat szidni a Hooliganst, de ez már a második lemezük, mellyel újra a keményebb stílus(ok) felé nyitnak – sőt, ilyen még a banda kezdetekor sem volt a zene. Főleg industrial elemekkel operáló metal lett ez a lemez is, de nincs olyan jó, mint az előző Zártosztály album.
Nagyon örülök, hogy tavaly is sikerült néhány olyan bandával interjút készítenem, találkoznom, beszélgetnem, akikkel igencsak szerettem volna és több olyan koncertre is eljutni, ami már vagy jó ideje be volt tervezve, vagy újonnan megismert bandának a bulijára, ami nagyon meggyőzött. Ez remélhetőleg idén is folytatódik. Az, hogy kiemeljek egy legjobb koncertélményt, esélytelen, így inkább felsorolás szinten említem meg őket:
- Nanowar of Steel + Frozen Crown – Budapest, Analog Music Hall, 2023. 04. 04.
Koncertbeszámoló itt olvasható. - Wind Rose + All for Metal + Seven Kingdoms – Budapest, Analog Music Hall, 2023. 09. 23.
Koncertbeszámoló itt található. - Sabaton + Babymetal + Lordi – Bécs, Stadthalle, 2023. 05. 07.
Speciális koncert volt ez számomra több szempontból is, idén pedig 25 éves a Sabaton, úgyhogy csak még izgatottabb vagyok a jubileum miatt. Koncertbeszámoló itt olvasható. - Rammstein + Abélard – Budapest, Puskás Aréna, 2023. 07.11.
Végre láthattam az industrial metal isten németeket élőben és valóban olyan piróshow-t kaptam, hogy az állam leesett. Csak az első estére mentünk, de így utólag belegondolva, mindkettőre kellett volna. Koncertbeszámoló Paff kolléga tollából itt olvasható. - Guns ’N Roses + Phil Campbell and the Bastard Sons – Budapest, Puskás Aréna, 2023. 07. 19.
Ez is egy régi bakancslistás koncert volt nekem és az csak még különlegesebbé tette az egészet, hogy majdnem az első sor közepéről láthattam Axl Rose-ékat. Remek koncert volt, koncertbeszámoló Sanyitól itt olvasható. - Beast in Black + Firewind – Budapest, Barba Negra Red Stage, 2023. 03. 12.
Frankó buli volt ez is, nagyon várom a jövő hét szombati (2024. január 20.) koncertet is. A koncert előtti interjú itt, a beszámoló pedig itt érhető el. - Alestorm + Gloryhammer + Wind Rose + Rumahoy – Budapest, Barba Negra Red Stage, 2023. 01. 08.
Gyakorlatilag már itt is elsősorban a Wind Rose miatt mentünk, de a többi banda is odatette magát. - Deathstars + Priest + Liv Sin – Budapest, Barba Negra Blue Stage, 2023. 12. 01.
Jó volt újra látni a svéd Deathstars-t koncerten, továbbra is rendkívül erősek, a szintén svéd Priest synthwave/szintipop zenéje elsőre, meg másodjára is fura volt, de aztán kellemes meglepetés volt számomra – ahogy utánukolvastam, nem véletlenül éreztem az egész buli alatt egy Ghost-vibeot a teremben. - I Am Morbid + Monastery – Budapest, Analog Music Hall, 2023. 08. 15.
Ez a buli nem maradhatott ki a felhozatalból, mert a Covenant album 30. évfordulóját ünnepelték David Vincenték és ezeket a death metal klasszikusokat, alapvetéseket kár lett volna kihagyni. Az már csak hab a tortán, hogy sikerült fotózkodni is David Vincenttel és Pete Sandovallal is – két death metal ikonnal. - + Vámpírok bálja musical – Budapest, Pesti Magyar Színház, 2023. 08. 13.
Sokadjára láttam ezt a zseniális musicalt a Pesti Magyar Színházban, simán nemzetközi szintű, színvonalú produkció és előadás, a magyarok közül mindenképp az egyik legjobb. Vámpírtalálkozóval együtt pedig még nagyobb élmény. Idén is megyünk majd a jubileumi, 350. előadásra júniusban, már a Vígszínházba.
Hamarosan érkezik a cikk második része, addig is írjátok meg Ti is kommentben, hogy mely lemezek, koncertek voltak a kedvenceitek 2023-ban!
