Fémforgács
Hamarosan átlépünk 2024-be. Reméljük ez az év csupa jó és pozitív dolgot, élményeket hoz majd. Hogy mi és méltón búcsúztassuk az óévet és új szeretőként magunkhoz öleljük az új évet, öt remek EP-t hoztunk el nektek, amik szinte a metal összes alapműfaját átölelik. Lesznek itt veretes speed / heavy metal riffek, koszos crossover-thrash mosh őrületek, fojtogató death/doom, lüktetően modern felfogású dallamos death és egy komplex hangulatesszenciát adó súlyos, de igazán varázslatos robbanás. BÚÉK!
Merciless Law
Új EP-jével jelentkezett a speed / heavy metal veretes chilei Merciless Law. A bandát a multi-instrumentalista Francisco Ireland vezeti 2020 óta és eddig ként nagylemezt, valamint 2 EP tudhat magáénak, a legutóbbi a Grimoire for the Ultimate Sinner. Franciscoról még azt is érdemes tudni, hogy a hazai power metal projekt, a Burning Sun-ban is tevékenykedik. Sóban forgó vadonatúj EP-jére négy a ’80-as évek gyors tempójú speed, heavy metalját hozó dal került fel, melyek néhol power metalos ízeket is hoznak. A dalok nagyon ütősek és egyben dallamosak, mondhatni igazi metal himnuszok, amit bártan ajánlom minden, Running Wild, Iron Maiden, Judas Priest rajongónak.
Technophobia
A lengyel crossover-thrasher Technophobia egy iszonyatosan fiatal csapat, nem csak abból a szemszögből, hogy 2023-ban alakultak, de tagjai átlagéletkorát nézve is, ami jó ha eléri a 22-őt. Anti-Human Terror címmel kiadott első kislemezük a ’80-as évek thrash-punk-hardcore fúziójának erős vonalaiból táplálkozó négy dal került fel, melyeknek agresszív és vad, egyben lendületes, de akár kissé erőszakosnak mondható vehemenciái szó szerint a földbe döngölnek. A metalos torzítások mellet szerencsére kellő hangsúlyt fektettek a dallamosabb, pengeéles szólókra és a néha kaotikusnak tűnő, de nagyon is jól összerakott mániákus tempókra. Egy igazi nukleáris csapás ez az EP.
Morgh
EP sorozatunk előző, 203. számában írtunk a Drow zenekar új EP-jéről, most pedig frontemberük, Szabó Szabolcs új black metal projektjének a Morgh debütáló EP-jéről számolunk be. A formációt eredetileg az egykori Nadir két tagja, Gál Ferenc basszusgitáros és Fekete Szabolcs dobos hívta életre, akik az énekesi posztra Szabolcsot hívták meg – amit nagyon is jól tettek, hiszen Szabolcs itt még a Drow dalaihoz képest is gyilkosabban hörgések, sikoltozások, károgások, illetve drámai monológok szavalása közepette adja elő ének- és szövegtémáit. Malum című 15 perces anyagukra négy igen erős éjfekete szám került fel, melyekben a „dallamosabb/epikusabb” black metal vonalai mellett jócskán megtalálhatóak az OSDM, valamint a death/doom hatásai is. Az egy percnél valamivel hosszabb Intro-jukban kicsit visszanyúltak a Nadir mellékágaként működőd ipari hatású Our Existence Is Punishment apokaliptikus post-death/doom hangulatához, amik a későbbiekben még itt-ott felbukkannak. Ezek után érkezik a Vulnera, ami a szélsebes black metal, valamint a drámai death/doom (Rotting Christ, Celtic Frost) atmoszféráját zúdítja ránk, csak úgy, mint az ezt követő, sikálósabb, blackened és némi a klasszikus thrash vonalait is hordozó Bellum és a nordic epic blacker Malum. A világszínvonal kétségtelen! És csak reménykedem, hogy nem csak ennyi lesz belőle.
Shapes of Distortion
Harmadik EP-jét adta ki a budapesti Shapes OF Distortion zenekar. A csapat 2005-ben alakult Balatonfüreden, a jelenlegi felállásuk az évek alatti számos tagcserével mondhatni 2018-ra szilárdult meg. Zenéjükben a dallamos death metal elemei mellett a klasszikusabb heavy, thrash, a modern metal és a némileg az alter, valamint a nu-metal elemeit vegyítik. Ezekből táplálkoznak háromszámos Filth című EP-jük témái is, amiket elsősorban a finn Omnium Gatherum és a Sentenced lendületéhez, a Pain elektro-indusztrial hangaihoz, a Korn dinamikus agressziójához, valamint a Disturben határozottan modern dallamosságához tudnék hasonlítani… vagy inkább azokkal párhuzamot vonni. Itt ott azért befigyel náluk egy-egy metalcore, illetve melo-hardcore dallamosságú énektéma is. Egyszóval kellően súlyos death metalt játszanak, nagy hangsúlyt fektetnek a mind a zenei, mind pedig az énektémák dallamosságra, változatosa sok színűségére, amikben erősen társadalomkritika mellett, az emberi faj magas- és alacsonyszintű önpusztítását taglalják.
Uncle Woe
A kanadai származású progresszív / post-doom / stoner metalos Uncle Woe duó meglehetősen nagy népszerűségre tett szert a műfaj rajongóinka körében. December 20-án kiadott Well EP-jükre négy friss számot tettek fel, ami a tőlük megszokott dalonkénti más-más hangulatesszencia megjelenítést tartalmaz. Az elszállós post-rock melankólia mellett, ami szinte mindegyik számukat átlengi erősen szerepet kaptak a mélyebbre hangolt sludge és doomedelic energiák, a lassabb lüktetésű filmszerű textúrákba olvadó ambient pszichedélia remegései és a progresszív/alter-metal apokaliptikus hangulat képei. Az egésznek olyan mintha egyszerre merülnénk alá a Neurosis, az ISIS, a Mastodon és a Portishead vízióiba, amit sajátságos, de leginkább egyedinek mondható kreatív, néha öntörvényű zenei-látomásaikkal egészítettek ki. Az EP egyébként jövőre megjelenő új lemezük, az Oblivion And Further Disaster felvezetéséül szolgál. Várrom azt is!
