rattlead.hu
Egyetlen pólómmal sem volt annyi gondom, mint az Abbath-ék második albumáról készültről. Na jó, még a CC Butchered at Birth-e, meg pár helyen a Burzumok. Az egyikért osztályteremből való ki- és hazaküldés, a másikért bizonyos csoportokban pár pofon (igen, a Mayhem fanok körében 
) járt. A Pure Holocausttal magasabb szinten adódtak a problémák. Azt még valahogy sikerült revideálnom, hogy az idősebb emberek véleményét – már amennyire lehetett – valahogy enyhítsem, azonban a hatóságok már komolyabb problémát okoztak. Ha az emlékeim nem csalnak, összesen hatszor állítottak meg a pólóm miatt, vagy tiltottak ki közintézményből, ebből kétszer be is vittek és nem volt könnyű elmagyarázni (a zenekarnak sem ment. Berlinben betiltották, de egész Németországban kuriózumnak minősült), hogy ez a holocaust, nem az a Holocaust. Hiába próbáltam bibliai témákkal magyarázni, miszerint ez az ókori világ elfogadott szertartása volt, és nézzék a szöveget, milyen szépen írják meg az egészet, mintha a levegőbe beszéltem volna…
Mindezek természetesen hidegen hagytak, hiszen ez volt AZ Immortal. A Pure Holocaust. Büszkén feszítettem benne, ki is neveztem fő-pólóvá, azaz, mindenhova ebben mentem, ahol hűde-kemény akartam lenni 
. Igen, a pózerkodás nem csak a zenekarok, hanem a rajongók ismérve is volt, de, megkérek minden „fekete” lelki társamat, hogy tegye a szívére a kezét (vagy bárki máséra) és mondja azt, sose csinált ilyet. Na ugye! Amikor Varga Peti odaadta a saját Gyári kaziját, hogy meghallgathassam, aznap este egy szerelem szövődött köztem és Abbath-ék között. Ahogy felcsendültek azok rideg, fagyos riffek Demonaz kezei alatt, amikor meghallottam Abbath ma is oly jellegzetes hangját, egyszerűen nem lehetett utálni. Ami akkor kijött a magnóból, az maga volt az esszenciális gonoszság. Szerencsére akkortájt egyre-másra jöttek ki az ilyen fekete cuccok, mégis, akik maradandót alkottak, műveik annyira másként hangzottak, oly sok világot teremtettek, hogy igazán csak – az akkor közmegegyezésen alapuló elnevezéssel élve – a rikácsoló, túlvilági hang, ami közös volt bennük.
És valahogy csak az Immortal (és a DarkThrone) volt képes olyan világot teremteni, amit ha meghallott az ember, más nem lehetett a reakciója: ez A BLACK METAL! Az Árpád kilátó fagyos ösvényein mászkálva néztem a csillagokat, hallgatva az Unsilent Storms in the North Abyss nyitó nótát és képzeltem magamat súlyos fekete fémben az északi hegyekre. Középkori világba, rettenthetetlen Kurganként, de Warlock is én voltam, a Sátán fia.
Szerencsére azért a zene nem merül ki gyerekes fantáziálásokban, a saját korába emelve valóban minőségi cucc volt. Elhagyták a Diabolical Fullmoon lassabb alaptempóját és az akusztikus elemeket, hogy új alapokra helyezzék a zenéjüket. Gyors basszus, sokat váltott tremoló, és persze az elhagyhatatlan fagyos Demonaz-riffek. Ehhez jöttek még a dobok (amit, a borító ellenére Abbath írt/játszott fel, Grim csak ott és a koncerteken szerepelt. ’99-ben öngyilkos lett a szülővárosában, Bergenben). A hol belassuló, hol össze – vissza kattogó ritmus tette teljessé ezt az akkor hihetetlenül egyedi Immortal-hangzást. Szerintem zenekar így még nem tudta átadni az északi világ zordon hangulatát, mint a Pure Holocaust. És ahogy hallgatom, jönnek vissza a jóleső érzések, pillanatok. A nyitó nóta, a ma is hidegrázós The Sun no Longer Rises, a pattogó Frozen by Icewinds, de a záró nóta, a Pure Holocaust már olyan riffeket is rejt, ami a mai napig vissza-visszatérő motívumai az Immortal albumoknak.
De itt kezdett megszületni Blashyrk birodalma is, egy kicsit valós, kicsit meseszerű zordon hely, amiről annyit beszéltek a koncerteken, az interjúkban, hogy bizony, néha azért bújtam a súlyos atlaszokat (hol volt akkor még gugli maps…), hogy rátaláljak, mert nem akartam elhinni, hogy nem is létezik. És persze nekik köszönhetjük a legviccesebb banda szerepét is, pedig a zenéjük, a szövegeik valahogy sokkal komolyabbnak, komorabbnak tűntek, és tűnnek is, emiatt idővel már nem is hallgattam őket a TV-ben, nehogy lerombolják azt a világot, amit adtak nekem.
Hogy mennyire állja meg a helyét a mai black metal szkénában? Nem tudom. Én is haladok a korral, így szintén mai zenéket hallgatok elsősorban, de ha kalandozni akarok, bizony egy hozzá hasonló klasszikust veszek elő, esetleg pont a Pure Holocaustot. Mert hangulatban még mindig verhetetlen ez az album is, azt kár is lenne tagadni…
