rattlead.hu
Az egyéjszakás kalandok híve vagyok – legalábbis koncertélmények tekintetében: akiket egyszer láttam élőben, azokkal nem törekszem az újabb találkozásra, inkább igyekszem újabb neveket kipipálni a listámon. Nem járok hetente koncertekre, de szobarockernek sem tartom magam, így az elmúlt csaknem négy évtizedben elég sok kedvencemnek „csápolhattam” a színpad előtt. Természetesen számos olyan banda van, akikhez ilyen-olyan okból nem volt még szerencsém, viszont nem szeretnék úgy meghalni, hogy kimaradnak az életemből. Persze vannak vis major esetek, például amikor egy csapat már nem létezik, nem koncertezik, vagy minimális az esély arra, hogy Magyarországra is eljusson.
Utóbbi problémát áthidalandó léteznek a külföldi fesztiválok, ahol ritka vadak is horogra akadnak, ráadásul néhány napon belül több legyet is ütünk egy csapásra. A tavalyi barcelonai és az idei kortrijki háromnapos rendezvénnyel a hátunk mögött, kollégáimmal – John Quail-lel, Majkával és Buga B-vel – már most izgatottan várjuk a jövő évi bulik fellépőinek meghirdetését. Hová utazunk legközelebb? Nyilván oda, ahol a legvonzóbb a kínálat. És számomra az a rendezvény a legszimpatikusabb, ahol minél több, eddig nem látott kedvencemet láthatom-hallhatom. Össze is állítottam egy bakancslistát, ami segíthet a mérlegelésben, és amelyen a vonzalmi faktorok két tényezőből állnak össze: mennyire „jó ismerőseim” és mennyire tartom nagyra az adott csapat meghatározó figuráit, illetve mennyire szeretem azt a zenét, amit játszanak.
Nézzük először a húzóneveket!
CANDLEMASS: bakancslistám első helyezettje, miattuk külföldre is hajlandó lennék elutazni.
MORDRED: szintén dobogós csapat. A régi és az új korszakukat is szeretem, a mai felállás pedig gyakorlatilag megegyezik a hőskorban megismert line up-pal.
ORBIT CULTURE: legújabbkori kedvenceim egyike. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan működnek ezek a súlyos dalok élőben. Idén is sok fesztiválon léptek fel, ám mi végül egy olyan bulit választottunk, amit ők kihagytak.
HAZZERD: a Crisix mellett a másik kedvenc fiatal thrash csapatom. Kevés esély van rá, hogy hozzánk is eljussanak, de talán egy nyugat-európai fesztiválon elcsíphetem őket.
PALACE IN THUNDERLAND: egyik legnagyobb favoritom ez az egyéni hangú formáció. Annyira underground szinten nyomják, hogy szinte kizártnak tartok a részükről egy európai fellépéssorozatot. Hacsak nem egy nagyobb banda előzenekaraként…
PSYCHOTIC WALTZ: két legutóbbi, Budapestre tervezett koncertjük elmaradt, az első talán a Covid-19 pandémia miatt, az idei pedig kerekesszékes gitárosukra, Brian McAlpinra való tekintettel. Sőt, a zenekar azt is bejelentette, hogy a jövőben nem fog turnézni, de a remény hal meg utoljára…
NUCLEAR POWER TRIO: ha nem is headlinerként, de simán el tudom képzelni, hogy a közeljövőben ők is tiszteletüket tegyék Európában. Látványos körítéssel játszanak virtuóz muzsikát – szerintem lenne igény rájuk.
SATAN: régi nagy kedvenceim. Russ Tippinséket eddig nem sikerült elcsípnem élőben, de remélem, néhány éven belül őket is kipipálhatom majd.
SAIGON KICK: bár Jason Bieler mostanában saját szólókarrierjét egyengeti, ám hosszú szünet után, 2012-ben ismét sikerült összehoznia a SK klasszikus felállását. A csapat utoljára 2017-ben állt színpadra, így ha minimális is, de van esély arra, hogy hasonlóra a jövőben is sor kerülhet. Óriási lenne élőben hallani az első két album nótáit!
SONS OF APOLLO: már nem emlékszem, miért maradtam le a 2018-as budapesti koncertről, de szívesen pótolnám ezt a mulasztásomat. Igaz, hogy a banda idén nem koncertezett, de remélem, ez nem jelenti azt, hogy véget ért a tagok közötti együttműködés.
SPIRIT ADRIFT: bár a zenekar legújabb lemeze nem váltotta be a vele kapcsolatos várakozásomat, továbbra is kedvelem Nate Garrett és csapata muzsikáját. Élőben egész biztos nagyot üt tőlük egy best of produkció.
SPIRITUAL BEGGARS: jelenleg nagyon fut az Arch Enemy szekere, így nem valószínű, hogy Michael Amott a közeljövőben turnéra indulna másik csapatával. De kivárom…
SYSTEM OF A DOWN: nem tudom, jól láttam-e, hogy Serj Tankianék utoljára 2017-ben léptek fel Európában. A csapat lassan kikopik a köztudatból, új lemez nincs napirenden, úgyhogy maximum egy „nosztalgiaturnéra” számíthatunk tőlük. Én azonban így is kíváncsi lennék a régi nagy slágerekre.
TYRANT: bár Rob Lowe énekével lett volna igazi hallani remekül sikerült legutóbbi albumuk, a Hereafter dalait, de így is szívesen megnézném a két őstaggal felálló csapatot, és meghallgatnám friss és a régi, klasszikus nótáikat.
Most pedig következzenek azok a csapatok, amelyek kisebb súllyal ugyan, de szintén nyomnának valamit a latban, amikor azt fontolgatnám, hogy elmenjek-e egy adott fesztiválra!
AC/DC: annyira soha nem voltak a kedvenceim, hogy itthon jegyet vegyek rájuk, de egy fesztiválon megnézném őket.
AEPHANEMER: megvolt a jegyem a tavaszi budapesti koncertre, de közbejött egy külföldi utazás. Sajnálom, hogy lemaradtam róluk.
ALUNAH: Amellett, hogy elvarázsol a csapat muzsikája, énekesnőjüket, Siân Greenaway-t is nagyon meghallgatnám-megnézném élőben.
ARMORED SAINT: ha nem is óriási kedvencem a csapat, a tagjai emblematikus arcok, élmény lenne őket látni játszani.
AVATARIUM: kedvelem őket, viszont a zenéjük egy kissé álmatag ahhoz, hogy élőben pörögjek rá. A múltkori budapesti koncertet kihagytam, egy fesztiválon azonban az ő produkciójukra is vevő lennék.
BARONESS: bár az újkorszakos Baroness zenéje nálam nem üt akkorát, mint a korábbi anyagok, élőben mindenképpen megnézném őket.
BLIND ILLUSION: Nagy nevek, jó zenét is játszanak. A régi és új dalokból álló repertoár együttesen komoly vonzerőt jelent számomra.
BLOODBOUND: kedvenc euro power csapataim közül egyedül őket nem láttam még élőben.
CORROSION OF CONFORMITY: a mai C.O.C. koncertvideókon már nem olyan meggyőző, mint volt egy-két évtizeddel korábban, de ezeket a muzsikusokat és a klasszikus nótákat így is nagyon megnézném-meghallgatnám élőben.
DIAMOND HEAD: tavaly, Barcelonában a program változása miatt lemaradtam róluk, pedig nemcsak a régi klasszikusaik ütnek, legutóbbi lemezük is jól sikerült.
DOWN: már megvolt a jegyem a PeCsa-beli koncertre, ami végül elmaradt. Azóta nem jött ki úgy a lépés, hogy ők és én találkozzunk, pedig nagy kedvenceim.
EXCITER: idén, Belgiumban lehetőségem lett volna megnézni őket, de elfáradtam a nap végére, és az egészen korai dalokból álló setlist sem volt elég vonzó számomra. De egy best of programot szívesen meghallgatnék tőlük.
GHOST: magam sem értem, miért hagytam ki budapesti fellépéseiket. Talán az arénakoncert-jelleg taszított, pedig kis klubban aligha fogom látni őket. Szeretem a zenéjüket, és látványnak sem utolsó, amit színpadon produkálnak, úgyhogy legközelebb…
A RAMMSTEIN budapesti koncertjeiről igazoltan maradtam távol, s bár inkább a klubkoncerteket favorizálom, sok tízezred-magammal együtt is megnézném őket, amire, gondolom, nem egy fesztivál, hanem egy önálló koncert keretében kerül majd sor.
GRAND MAGUS: nem vagyok látnok, de szerintem jó esély van arra, hogy JB Christofferssonék előbb-utóbb Budapesten is tiszteletüket tegyék. Vagy ha nem, hát egy külföldi fesztiválon biztos el lehet őket csípni. Bár úgy láttam, idén sehol nem léptek fel; csak nem készül az új album?
A HIGH PRIESTESS, a JESS AND THE ANCIENT ONES és a LADY LUNA AND THE DEVIL is fogós pszichedelikus rock/doom muzsikát játszik, amit felvételen nagyon szeretek, és gondolom, élőben is megfogna a produkciójuk. S ha már a női frontembereknél, illetve a csajbandáknál tartunk, a SUMO CYCO, a VIXEN és a VOICE OF BACEPROT koncertjén is az első sorokban igyekeznék pozíciót fogni magamnak.
A KK’S PRIESTet idén, Belgiumban lett volna esélyem megnézni, ám programtorlódás miatt végül lemaradtam róluk. Most már két remekül sikerült album dalaiból válogathatnak, és a lemezbemutató turné keretében akár Budapestre is eljuthatnak. Ha nem, akkor marad a jövő év, és megint egy külföldi fesztivál…
LIZZY BORDEN: az amerikai csapat 2019-ben egyetlen fesztiválfellépés erejéig ugrott át az öreg kontinensre, és hasonlóra a jövőben bármikor sor kerülhet. Legutóbbi albumuk nagy kedvencem, dalai nagyobb vonzerőt jelentenek számomra, mint a banda régi slágerei. Ráadásul, gondolom, a frontembernek köszönhetően kellően látványos is lehet a produkció, már csak emiatt is örülnék a személyes találkozásnak.
SHEPHERDS REIGN: ahogy az Alien Weaponry is eljutott hozzánk a világ végéről, ugyanilyen eséllyel a hasonló, népzenei motívumokkal átitatott groove metalt játszó polinéz csapatot is elcsíphetjük egyszer Európában, de akár nálunk is.
Hát, úgy nagyjából ennyi. Ismétlem, szigorúan csak azokat a bandákat gyűjtöttem össze, akiket még soha nem láttam élőben. Ahogy közben többször is jeleztem, több vagy kevesebb esély van arra (egyesek esetében utóbbi közelít a nullához), hogy egyszer összefussak velük, de álmodozni mindig lehet. 
Nektek – fejben – van ilyen kívánságlistátok, olyan zenekarok, akiket nagyon, de nagyon megnéznétek egy hazai bulin vagy egy nemzetközi fesztiválon?
