rattlead.hu
Eddie Van Halen halálának harmadik évfordulóján, október 6-án jelent meg a fenti díszdobozos kiadvány, mely a Roth-korszak lemezei után a Hagar-éra soralbumait és az időszak egyéb stúdiófelvételeit gyűjti csokorba. A Van Halen tábora három részre oszlik; a legideálisabb esetben az emberhez egyaránt közel állnak a Diamond Dave nevéhez köthető anyagok és a Sammy Hagar által felénekelt lemezek, illetve szép számmal akadnak olyanok is, akik csak az egyik, vagy csak a másik frontemberrel hajlandók elfogadni a Van Halen fivérek és Michael Anthony basszusgitáros muzsikáját (Az Extreme-es Gary Cherone által énekelt III lemezt és az utolsónak bizonyult 2012-es albumot a többség csak zárójelben emlegeti.). Már itt, az elején bevallom, hogy hozzám a Red Rockeres lemezek állnak igazán közel, a frontemberként elsőrangú, énekesként viszont kevésbé jeleskedő Roth hangját sosem kedveltem, de természetesen a debüt és az 1984 erényeit nem vitathatom, ahogy a köztes lemezek között is bőven akadnak klasszikusok. A Collection II névre keresztelt gyűjtemény tehát a magamfajtákhoz, a Van Hagar táborához szól. A kiadó az LP formátum híveire koncentrálva rakta össze az egyébként CD-n is megjelent öt lemezes gyűjteményt. A dobozról a CD változat birtokában tudok nyilatkozni; maguk a korongok ugyan nem LP-design-nal készültek, de a papírtokok arra a formátumra utalnak, ahogy a dallista is az egykori LP-kre építkezik. A kollekció első négy lemezének, azaz a Hagar-időszak soralbumainak elemzésébe most nem mennék bele, mivel minden egyes korong külön cikket követelne magának. Az 1986 és 1995 között megjelent négy nagylemez, az 5150, az OU812, a F.U.C.K. és a Balance is tartalmaznak emblematikus, az MTV korszakban rogyásig játszott dalokat. Dreams, Love Walks In, Right Now, When It’ Love, Why Can’t This Be Love, Can’t Stop Loving You, Poundcake, hogy csak néhányat említsek…
A Van Halen azonban ebben a második érában is lemezes, nem az egyes albumokat a hátukon cipelő slágerekre építkező zenekar volt. Az 1988-as OU812 és az 1995-ös Balance talán nehezebb anyagok is, mint másik két társuk. A nagyközönség persze az előbb emlegetett hat-hét dallal azonosítja a zenekar ezen évtizedét. A statisztikákat, így az eladási adatokat szintén hosszasan lehetne elemezgetni, de minden további számnál többet elárul a Van Halen korabeli státuszáról, hogy mind a négy Hagar-os korong megjárta a Billboard 200-as listájának csúcsát. A négy hard rock alaplemez mellett jelen kiadvány érdekessége, bónusza az ötödik korong, mely a gyűjtőket, elsősorban a vinyl formátum híveit célozza meg. Az ötödik korong ugyanis részben olyan dalokra építkezik, melyek csak a korabeli CD változatokra kerültek fel. Ilyen például a Balance-korszakos instrumentális darab, a Baluchitherium, vagy szintén ebből az időszakból lett kimentve a Crossing Over, mely akkoriban japán bónusz, illetve kislemez B-oldal is volt. Az összesen nyolc dalt tartalmazó, Studio Rarities 1989-2004 alcímű lemezen soha meg nem jelent nótát ugyan nem találunk, de a mai viszonyok között sem lenne egyszerű feladat fizikai formátumban levadászni az összes dalt. A nyitó A Apolitical Blues címe önmagáért beszél, az OU812 CD verziójának záró darabja egy igazi lemezvégi kísérlet, bárzongorával, az ’50-es éveket idéző feelinggel. A fentebb már emlegetett Bluchitherium a Balance CD szerves része volt, az LP változatról minden bizonnyal a másik két ének nélküli darab, a Strung Out és a rövid Doin’ Time javára maradt le. Egy szokatlanabb hangszerelésű tételről van szó, melynek különösen a levezetője lett formabontó. A lassan építkező, enyhén progresszív rockos Crossing Over viszont egyenrangú társa bármelyik lemezes dalnak. Visszafogottsága ellenére is érzek rajta egy elfojtott feszültséget. A Respect The Wind a kuriózumok között is a felkiáltójeles kategória. Ez a szárnyaló instrumentális darab ugyanis az 1996-os Twister filmhez kiadott Humans Beign maxi japán bónusza volt. Hagyományos dalként nem is lehet rá tekinteni, tipikus filmzene. Természetesen itt van maga a Humans Beign is, ami soralbumra ugyan nem került, de egy közismert, keményebb kötésű darab egy azonnal fülbe ülő refrénnel. A záró trió, az It’s About Time, az Up For Breakfast és a Learning To See pedig a 2004-es The Best Of Both Worlds című dupla válogatáson debütáltak. Egy külső szemlélőnek ha mást nem is, legalább azt bizonyítja a Studio Rarities 1989-2004 című gyűjtemény, hogy a Van Halen a sikerkorszakban sem volt egydimenziós csapat, a portfólióba szinte bármi belefért. Mi, rajongók ezt persze a sorlemezek alapján is régóta tudjuk. Mivel a Right Here, Right Now koncertanyag és a korai lemezek már megkapták a maguk újrakiadásait, a Collection II-től hitelesebb és teljesebb összefoglalót a gitáros emlékére és az alakulás fél évszázados jubileumára nehéz lenne elképzelni. Gyűjteménybe való darab!
