Fémforgács
Modern társadalmunk megszámlálhatatlan módot szolgáltat arra, hogy lehetőleg minél távolabb kerüljünk a belső hangunktól és amúgy attól, hogy felfedezzük a bennünk lévő ősiséget. Ugyan is, ha ismét felismernénk a természettel való kapcsolatainkat, önmagunk tiszta eredetét, akkor semmiféle ármány nem tudna ránk újfent ilyen hatást gyakorolni, mint ami jelenleg a világunkban zajlik. Azért akárhogy is van, én érzem, hogy egyre többen tapogatódznak abba az irányba, hogy ismét felfedezzenek valami ebből a rég elfeledett ősiségből, természetközeliségből. Amit én a pagan-folk, nordik folk fellángoló népszerűségének is betudhatok. Természetesen a pop kultúra is rásegít erre a hullámra, de ha van egy pozitív externáliája is, akkor miért is lenne ez annyira kivetni való? Viszont tényleg el kell ismernünk, hogy megszámlálhatatlan banda bukkant fel az utóbbi időben, akik a Wardruna, vagy a Heilung farvizén indultak el egyedinek korán sem nevezhető zenei pályafutásukon. Ellenben az idő mindent kirostál, ami ocsú és a fejünkben csak azok a nevek ragadnak meg, akik mögött valódi őszinteség és egyedi hang húzódik meg. Az ó-skandináv nyelven az „Új Föld” nevet viselő szibériai sámánisztikus, rituális, nordic folk duót, a Nytt Land-et, mindenképpen ebbe a táborba sorolom.
Natasha „Baba Yaga” Pakhalenko és Anatolij Pakhalenko „sámánpáros” által 2013-ban alapított Nytt Land a sötét népzenei szcéna egyik leglenyűgözőbb és legkísértetiesebb produkciójává nőtte ki magát az elmúlt tíz évben. A ma már egy párt alkotó zenészek rock-metal gyökerekkel rendelkeznek. Anatolijt a történelmi tanulmányai nyomán lenyűgözte a skandináv kultúra és Natasha-val megkezdett zenei együttműködése hajnalán felvetette, hogy a saját, egyedi zenéjét akarja megalkotni a folk zene berkein belül. Így megalakult a projekt, ami a skandináv mitológia, hagyományok világát tolmácsolja a hangszereiken és dalaikon keresztül. Természetesen saját földjük sámán kultúrája, tájainak hangulata is visszaköszön a szerzeményeikben. A formáció több single-t és digitális formában elérhető produkciót tett le az asztalra közel tíz éves fennállása alatt. A formáció beérését én mégis a 2020-as Cvlt lemez tájékára datálom. Viszont a formáció a komolyabb ismertség nyomán akkor indult meg, amikor Európa szerte elkezdtek turnézgatni (Magyarországon is felléptek pár alkalommal). Számukra az igazi hírnevet a 2021-es Ritual lemezük hozta meg, mely már a neves Napalm Records gondozásában jelent meg. Úgy gondolom, hogy minden szempontból (stúdió munka, hangzás, borító) ez a lemez jelentette a duó számára az igazi áttörést. Idén októberben a szibériai páros visszatér új, kilencedik lemezével, mely a Torem címet kapta és szintén az előbb említett kiadó nemes égisze alatt kerül napvilágra! A Torem az ősi ütős hangszerek és a lenyűgöző ének szekció misztikus világába invitálja a hallgatókat. Az album egyedülálló zenei élménye, a banda új trilógiája, amelyet a hazájuk kozmológiájában, három világnak szenteltek. A lemez címe a hanti és ugor törzsek nyelvén azt jelenti, hogy Nagy Ég ahol az ősök és állatok szellemei lakoznak, akiknek a lelke madár formában születik újjá. Ez az a hely, ahol a sámán első útját is megteszi, hogy megtanulja a Nagy Szellem bölcsességét. A zenekar egyedi hangzását a szibériai természet hangjai ihlették – zenei gyökerei pedig mélyen kapcsolódnak a mitológiához, a történelmi témákhoz és az ősi sámáni kultúrához. Így az új korong visszarepít minket egy ősi világba, hol az ember és az állatvilág szoros kapcsolatban élt. Egy olyan világba, amit áthatottak a hiedelmek, hagyományok, a mitikus történetek.
A lemezt az Olenmet című szám a természet hangjai által megfestett torokénekkel vezeti fel, melyet egyszerű sámán-dob kísér. Natasha speciális torokének technikája valóban egyedi ízt ad a banda muzsikájának. Az évszázadok béklyóját ledobva visszarepít minket a bronzkori világba. Ettől autentikusabb darabot nem is nagyon tudnék elképzelni. Tisztán így szólhatott a régiek szertartásai során is. A következő, az élet-halál körforgásáról szóló Nord – ami a lemezről az elsőként promotált dalként videó formájában jelent meg, Heilung féle grandiózus nyitánnyal robban be. Tetszett, hogy az akusztikus hangszereket megtámogatták egy drámai nagyzenekari atmoszférát kölcsönző szintiszőnyeggel is. A Risu Raknar elbűvölő meditatív ének és ritmusszekcióval ragad magával. Natasha itt a tiszta énekhangját is megmutatja a torokének mellett. A kórusok és ritmikus ütemek katartikus állapotba hozzák a hallgatót. A nótát hallgatva szinte ott találjuk magunkat egy toron a tűz mellett, a fekete fenyvesekkel borított szibériai ősi vadonban. Ebben a transz állapotban talál ránk a soron következő Johem Ar. A szám elsősorban kántálás-szerű ütemes kórus dallamok szövedékébe ágyazva leginkább az énekesnő hangjára hagyatkozik. Amit egy kicsit sajnáltam, hogy a pengetős hangszerekre nem helyeznek akkora hangsúlyt, így a hangszerelés jellemzően tagelharpa és ütős hangszerek együttesére hagyatkozik.
A Manito címet viselő tétel viszont megtöri ezt a hangképet. Ambeint-szerű aláfestés és suttogó hangok nyomán ott találjuk magunkat a sámán jurtájában. Ha lenne itthon izzasztó kunyhóm, akkor biztosan ez a darab szólna benne végtelenítve! Ezen meditatív tónusú, effektezett hangszerek füstjén felszállva jutunk el az egekbe és csatlakozunk a két mitikus hollóhoz Huginn ok Muninn történetéhez. A nóta a hollót forrásként, mint a legfelsőbb Isten hírvivőjeként, a sámáni hagyományhoz köthető gyakorlatokkal és az északi népek általános szimbolikájával ábrázolja. A dal szövege és ritmusa a sámán transzcendentális utazáskát jeleníti meg. Aki aggódik, hogy visszatérhet ebből a természetfeletti állapotból. A holló szárnyain érünk egy lemez csúcspontjáig, melyet Rise of Midgard nevet viselő tétel koronáz meg. Szilaj dobok, erős ének-szekció fogad minket. Néha felsír benne a jellegzetes tónusú tagelharpa, de nem veszi el a figyelmet az amúgy brutális hangzású ütős hangszerektől. A szerzemény a sámán születésének képét jeleníti meg, mely Ymir óriás testéből emelkedik fel, mint az istenek legmagasabb teremtménye. A lemezcímet szolgáltató Torem sem szelídül le sokkal. Anatolij torok ének és hörgős hangja a Heilung-féle katartikus -rituális tébolyulás hangulatát juttatta eszembe. Mindezt persze sajátos Nytt Land stílusban megvalósítva. Amit végül a nyitó darabra válaszolva egy egyszerű és mégis nagyon élvezetes résszel zárul. Természet hangjaival és a tűz mellett a doromb-szerű hangszerén játszó sámánasszony zenéjével, a Iavel című darabbal.
Amit leginkább kitudnák emelni a Nytt Land új lemeze kapcsán az az, hogy nagyon beérett a hang-kép. Brutálisan szól a lemez. Iszonyat dinamikával szólalnak meg a dobok. Noha a promó anyag csak digitális verzióban volt elérhető, azon is átjött, hogy profi stúdió munka áll benne és remek hangzást hoztak össze. Sok rétegben, rányaltan szólalnak meg az énekek és a mindenféle ütős hangszerek és mégis szépen kirajzolódnak előttünk. Sallai Péter jóvoltából egy igazán impozáns borítót is kapott a korong. Ezt már nagyon hiányoltam a banda oldaláról. Ha valaki ennyire audió-vizuális zenét játszik, akkor megkerülhetetlen, hogy minőségi külsőt kapjon a lemez. A megelőző Ritual albumon ezt már sikerült bepótolni, de a mostani borító sokkal ütősebb látványt kölcsönöz a kiadványnak. Amit egy kicsit hiányoltam, hogy érettebb is a hangzás, a nóták felépítése ellenére nem nagyon szakad el a korábbi lemezek stílusától. Voltak benne frissebb ötletek, de ezeket annyira nem használták ki. Az rengeteg harcias, törzsi dobolás mellett én örvendtem volna, ha nagyobb teret kapnak az olyan letisztult, de mégis természetesebb atmoszférát megjelenítő eszközök, mint amilyeneket az album nyitó-záró tételeiben is élvezhetünk.
Végeredményben a Torem a Ritual lemez folytatásaként értelmezem. Az előző kiadványtól kifinomultabb és gazdagabb produkció, de komolyabb mértékben nem távolodik el attól. Továbbá, szívesen vettem volna még egy kicsit többet a szibériai sámán világból is. A skandináv mitológiával már teli van a padlás, de a föld e zord és vad vidékéről nem sok banda regél. Viszont kegyetlen hangulatot áraszt a lemez. Teljes mértékben minőségi és kiváló produkcióról van szó, amit nagyon élveztem és ezzel a lendülettel a lemezt is előrendeltem! Amit ajánlok mindenkinek, aki kedveli a Wardruna, Heilung és a nordic folk stílusát vagy éppenséggel kivan éhezve egy jó kis rituális, sámánisztikus utazásra.
