Fémforgács
Előre szólok, e-heti EP válogatásunk lehet kissé műfajidegen lesz rovatunk olvasóinak számára. Kicsit elrugaszkodunk a metal műfaj megszokott alapsémáitól, azonban ezek a zenék valamilyen módon mégis köthetőek a rock/metal valamilyen ágához, illetve ágaihoz. Remélem kellemes csemegének találjátok így is bennük.
Budos Band
A New York-i Budos Band egy meglehetősen ízes és zeneileg széles spektrumon mozgó zenét tár elénk. A 2005 óta tevékenykedő csapat jól ismert a kortárs neo-funk/soul/hard rock zenéket kedvelők körében. Akik mégsem ismernék őket, azoknak elmondanám, hogy zenéjük alapjai első sorban a ’70-es évek funky stílusára és hard rockjára, továbbá, az afro-funk, a pszichedelikus trippek és némileg a doom rockra épülnek. Újonnan kiadott Frontier’s Edge EP-jük is ezek egyvelegének éteri, elszállós, kissé filmzenés hangulatát adja. Az instrumentális témákkal dolgozó zenekar, mindezt bő dallamokkal megtoldott fúvós-szekciójának varázslatos hangjaival egészíti ki, amin néha kicsit szónikus, néha pedig kísérleti avantgardista / pszichedelikus vonalat kölcsönöznek témáiknak. Egy kellemes időutazás, aminek hallgatása közben James Brownnal dobunk be pár sört.
Tomistoma
A Cai Brown vezette brit Tomistoma a maga nemében egy progresszív rock, doom rock, art-rockformációnak nevezhető. Momentán csak annyi hiányossága van, hogy riffeit nem gitárokkal, hanem elektromos zongorával adja elő. Ez hallható a legutóbbi Cathedral City EP-jén is, aminek kissé kaotikus, szürreális hangulata kissé a dark pop világába kalandoznak el. Minden esetre nagyon érdekes, ebben a szintetikus környezetben szabbatista riffek manifesztációit, valamint lo-fi-szerű ambient, post dallamokat hallani.
Eating Asphalt
Azt hiszem az extrem metal keretein belül is bátran beszélhetünk műfajidegen zenékről. Ide sorolható az Oregoni-i Eating Asphalt, aki E.P. II kiadványával death/sludge oklának második fejezetét zúdítja ránk. Közel 8 perces anyagán kénköves lassú lávaként hömpölyögnek a több tonnás súlyokkal megpakolt ólom riffei, amik igazi ősi, primitív erőt kölcsönöznek EP-jüknek, A bömbölő, vadállatias énekhang pedig egy ébredező szörnyet jelenik meg.
Néant
A Néant a francia multi-instrumentalista, énekes és zeneszerző Void (Non Serviam, Biollante, Hiverlucide) és az orosz származású zenész, költő, Kariti ötlete alapján született meg 2022-ben. Elektronikus alapú zenéjük valahol a post metal, az ipari trip-hop, a digital hardcore és a dark pop vonalán mozog. Képzeld el, mintha a Portishead, a Massive Attack, az Ulver és a Godflesh találkozna össze egy anyagon. Na, náluk ezzel áll fent! Bemutatkozó EP-jükön a varázslaté és a nihilizmusé a főbb szerep. Ép úgy ámulatba ejtő, mint amennyire abszurd, amit csinálnak.
Pavor Nocturnus
A dark ambient, a techno, az indusztriális zene és az avant-gard black metal metszéspontját mozog az olasz Pavor Nocturnus. (Egyébként, amikor rákerestem a zenekarra, meglepődve tapasztaltam, hogy a 2000-res évek elején – közepén volt egy ilyen nevű hazai death metal banda, aki egy demót éltek meg.) Az egyszemélyes formációról sajnos nem sokat tudok, de annyi bizonyos, hogy a nyugtalanító atmoszférájú Ecatombe című műve meglehetősen vegyes érzelmeket és érzéseket vélt ki hallgatójában. Gépies lüktetése, monoton szavalása, a kísérteties, gyászos visszhangokat adó ambient zajai, sci-fi ihletésű témái, távoli sikolyai, ahogyan ő nevezi “organikus terrorja” néha a frászt hozzák hallgatójára. Képzeld magad egy sötét szobában, ahol csak egy gyenge kis fény pislákol… na, így hallgasd.
