rattlead.hu
A történtek zenei részét a beszámoló előző három részében letudtuk, azonban maradt még egy csomó olyan élmény és információ, ami talán érdekelheti az itthon vagy külföldön fesztiválra járókat.
A helybeliek azt mondják, hogy az ugyancsak belga Graspophoz képest az Alcatraz egy kifejezetten családias méretű és hangulatú fesztivál. Körülbelül a székesfehérvári FEZEN-nel azonos kaliberű eseményt képzelj el: egy szabadtéri színpadon és három sátorban zajlanak az élő koncertek, egy további helyszínen pedig nonstop megy a metal „diszkó”. Mindig meglepődöm azon, hogy bár a színpadok közötti tereken tartózkodva több oldalról zúdul ránk a kaotikusnak ható zaj, bármelyik sátorba belépve a többi ingerforrás azonnal megszűnik, a különböző helyszíneken zajló programok egyáltalán nem zavarják egymást.
A fesztivál főbejárata nem olyan karakteres, mint mondjuk a Wackené vagy a Brutal Assaulté. Bent viszont, a Prison stage körül igazi Alcatraz-feelinget varázsoltak magas falakkal, őrtornyokkal, a kaputól a színpadok felé vezető úton pedig a rendezvény kabalafigurája, egy gumimaszkos börtönőr és csinos rendőrlányok fogadtak bennünket. Ugyanott, egy mobil színpadon énekelt playbacket egy korpulens, földig érő szoknyát és hosszú szarvakat viselő figura, a központi téren pedig a Mad Max filmek járműveivel és kosztümjeiben felvonuló banda adott minden este piro-showt.
A fesztivál bejárata előtt található a csomagmegőrző, bent pedig telefont lehet tölteni, füldugót bérelni, talált tárgyakat leadni. A hivatalos merch-standon kívül számos egyéb árus kínálja metal-tematikájú portékáját, az illemhelyek kulturáltak, a vendéglátó pultoknál pedig viszonylag hamar harapni- és kortyolnivalóhoz lehet jutni.
Az étel-ital egyébként nem olcsó, és a coinrendszer talán éppen ezt igyekszik elfeledtetni a látogatókkal. Egy coin elővételben 3, a helyszínen 3,20 euró, vagyis alsó hangon is 1140 forintba kerül. Egy adag ételért 3 vagy 4 coint kérnek, ami 3400-4500 forintos árakat jelent. Az italpultról már fél coinért hozzájuthattunk egy kis üveg ásványvízhez, 1 coinért egy 0,33-as üdítőhöz, másfél coinért egy 0,25-ös belga meggysörhöz, a fél liter csapolt sör áráról viszont kollégáim tudnának bővebb felvilágosítással szolgálni. És az, hogy valami 1 vagy 4 petákba kerül, mennyivel jobban hangzik, mint hogy 1140 vagy 4560 forint az ára…
A rendezvény három napja alatt összesen 19 zenekar koncertjét láttam részben vagy teljes egészében, közülük 14-ét most első ízben. Pénteken a Forbidden, szombaton a Jag Panzer, vasárnap pedig a Sacred Reich vitte el nálam a pálmát.
A dedikáló standon minden nap elején kiírták, hogy mely zenekarok tagjaival találkozhatunk, így John Quail-lel közülük többet is beiktattunk a programunkba. Ezekre a pillanatokra újra igazi rajongókká váltunk: korrekt, rövid sorban állás után több hősünkkel is kezet rázhattunk, elmondhattuk nekik, hogy tetszett a koncertjük, és készíthettünk velük közös fényképet. Számomra ezek a momentumok is hozzájárultak a fesztivál élményfaktorához.
Mennyi pénzbe került ez az egész, utazással együtt három és fél napos buli? Nyilván sokba. Nem számoltam össze, mert elborzadnék tőle, de úgy voltam vele: eldöntöttük, hogy megyünk, úgyhogy utánunk az özönvíz, az egyes költségeket (repülőjegy, fesztiválbelépő, szállás, busz- és vonatjegy, gasztrozsetonok) pedig nem egyszerre, hanem amikor aktuálissá váltak, akkor fizettük.
S hogy megérte-e? Naná! Életem eddigi legjobb fesztiválélményére tettem szert Belgiumban (mondjuk, a tavalyi, barcelonai buli sem volt semmi), nem kérdés, hogy jövőre is megyünk – valahová, hiszen az elsődleges szempont nem a helyszín, hanem a fellépők névsora. Nem ugyanazokat az előadókat akarom sokadszorra látni, hanem azokat, akikkel még nem találkoztam élőben. Egyre kevesebb ilyen van, de a bakancslistám még így is tekintélyes hosszúságú.
Coly
Sajnos időhiány miatt kimaradtam a kortrijki beszámoló írásából, de valamilyen szemszögből mindenképpen szerettem volna megszólalni a fesztivállal kapcsolatban, hiszen baromi jól éreztem magam a már jól bevált csapattal. Így született meg az ötlet, hogy Colyval egy kicsit más szempontból is körüljárjuk a témát, és én természetesen nem hagyhatom ki a gasztro-vonalat.
Azt elöljáróban le kell szögeznem, hogy maximálisan elégedett voltam a belga szervezők teljesítményével, minden fronton nagyon szép munkát végeztek, talán csak egy szempont miatt lehet egy kis hiányérzetem, ez pedig a fesztiválon való fizetés témája. A rendezvény területén csak a mindenféle biszbaszárusnál lehetett kápéval vagy kártyával fizetni, ételt vagy italt csak tokenek ellenében lehetett szerezni, amiket már a fesztivál előtt meg lehetett vásárolni, kedvezményesen, Egy token 3,20 euró volt, elővételben viszont csak 3,00 eurót kóstált. Mi a csapattal előre megváltottuk az általunk megfelelő mennyiségűnek ítélt zsetont (plusz pont, hogy már hónapokkal a fesztivál kezdete előtt fent volt a „menü”, vagyis az italok és ételek listája, fotókkal és árakkal, ami megkönnyítette, hogy belőhessük, mekkora legyen a tokenbüdzsé). Aztán jött a meglepi, hogy mi lényegében csak egy vócsert vásároltunk ezzel, amit aztán a fesztivál területén kellett átváltanunk fizikai (!!!) tokenekké, amik ilyen kis négyzet alakú valamik. Szóval az elővételnek lényegében csak a kedvezményes ár adott értelmet, meg nem gyorsította a dolgokat.
Viszont azt is a szervezők javára kell írnom, hogy a tokenátváltás pikk-pakk megvolt, nem voltak sorok, mint ahogy az egész fesztivál alatt sem kellett három percnél többet sorban állnom, legyen szó sörvásárlásról vagy ételvételezésről. Le a kalappal előttük, ezt fesztiválon még nem tapasztaltam. Viszont ezt a műanyagbiszbasz-rendszert alaposan meghaladta már az idő. Talán egyetlen pozitívuma van: így, hogy a kezünkben van a „költőpénz”, jobban tervezhető a fogyasztás, de más fesztiválokon már rég bizonyított az elektronikus rendszer, érdemes lenne ezt átgondolniuk a szervezőknek, főleg úgy, hogy mint megtudtuk, a tokenek nem visszaválthatók. Ezért is kellett az utolsó napon turbóivásra kapcsolnunk Majkával, nehogy bármi is a nyakunkon maradjon. 
Jelentem, sikerült eleget tennünk a kihívásnak. Egyébként arra is volt megoldás, ha valami, mondjuk, másfél tokenbe került, ugyanis a tokent félbe is lehetett törni. De ez már tényleg a kőkorszakra emlékeztetett.
Na, de nézzük inkább a választékot, hogy mivel kényeztettük magunkat három napig gasztronómiailag! Ahogy annak idején a beharangozóban is írtam, szerencsére nem a szokványos hamburger–gyros–hot dog szentháromság irányába mentek el a szervezők, ennek is megadták a módját. Nekem hamar meglett a személyes kedvencem, ami akár a tökéletes fesztiválkaja címre is pályázhat. Mutatom:
Nos, a nevét sajnos nem tudom, és ennél a résznél minden csak flamandul volt kiírva, de sejtésem szerint az összetevők: sült krumpli, valami marhapörkölt-szerű barna mártásban, friss hagyma és ketchup. Amellett, hogy az íze isteni volt, nagy mennyiségű alkohol felszívására is tökéletesen alkalmas, úgyhogy csak ajánlani tudom. Létezett belőle egy csirkés változat is valami fehér indiai mártásban, de az a takonyszerű állaga és a furcsa íze miatt totál mellékvágány volt. A marha az igazi, nem is kérdés.
A másik kaja, ami új volt számomra, és Majka mindent elkövetett, hogy megkóstoljam, az a frikadel/frikandel volt, ami lényegében egy darált húsos kolbászszerűség valami szósszal. Majka nyilván azért erősködött, hogy kóstoljam meg, mert pontosan tudta, hogy milyen szar, és hát bejött a dolog. Valami szottyadt, fonnyadt, virsliszerű, de annál hosszabb valamit kaptam, ami túl volt borsozva, az állaga pedig a mosogatószivacsra emlékeztetett. Ez itt állítólag nemzeti eledel; hát, lelkük rajta, én kifrikadeleztem magam, vagy azt is mondhatnám, hogy elég volt a frikadiliből. Egyetlen pozitívumot tudok csak ezzel kapcsolatban kiemelni: hogy nem a megafrikadelt vettem, csak a normált.
Az itallap is izgalmasnak ígérkezett, de gyorsan kiderült, hogy mégsem fogunk tobzódni a különféle belga sörökben, mert a különlegesekből 2,5 deci volt a mértékegység, ennyiért meg álljon sorba, aki nagyon ráér. Mi Majkával ezért azt tűztük ki célul, hogy a fesztiválsörből, az egyszerű Primus lagerből pusztítunk el minél többet, szimplán azért, mert abból adtak fél litert – de azt is egyetlen bárpultnál. Viszont úgy tűnik, csak nekünk volt igényünk egyszerre normális mennyiségre, mert SOHA nem kellett két percnél többet sorban állnunk, és máris a kezünkben volt a nedű, ha megkívántuk. Egyébként ez a Primus teljesen iható, a Dreherre hajazó cucc, nem volt rá panasz, főleg, hogy jó hidegen érkezett. Talán csak az ára volt barátságtalan, két tokenbe, vagyis 6,40 euróba került egy korsó, de ár-érték arányban még így is ez volt a legjobb vétel.
A lényeg, hogy összességében az Alcatraz fesztiválról gasztro-vonalon is csak jókat mondhatok, kivéve, amikor néha felriadok éjszaka, azt üvöltve, hogy FRIKADEL!
Buga B
