Fémforgács
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el is tűntek a világ szeme elől. Stílustól, szerzőtől függetlenül kutattuk fel az underground elveszett egylemezes bandáit, akiknek visszatérésére nem sok esélyt látunk… „Egylemezesek” sorozatunkat vasárnaponként hozzuk el nektek!
Nagyon sajnálom, hogy ez a zenekar csupán egyetlen albumot tett le a metal történelem képzeletbeli asztalára. Viszont az a lemez olyan irgalmatlanul erős lett, annyira kiváló dalokkal van tele, erőteljes hangzást kapott, hogy ma is bátran odatehető bármelyik stoner rock/metal anyag mellé és nem vallana szégyent. Sőt!
Ennek fényében kábé érthetetlen, hogy mi a fene történhetett, hogy még a Roadrunner kiadó sem tudta sikeressé tenni és egyetlen lemez és két évnyi létezés után a banda bedobta a törölközőt… Valószínűleg ennek okát sosem tudjuk meg.
Nézzük az előzményeket!
A zenekart a Thomas fivérek (Kyle – ének/gitár és Kevin – basszusgitár) alapították Neil Montgomery (dob, vokál) és Steven Fisher (gitár/vokál) közreműködésével Penalty néven 1994-ben. A frontember ekkorra az Exhorder-rel már nevet szerzett magának a thrash/groove metal szcénában (ha jól emlékszem a korabeli híradásokra, Phil Anselmo is viszonyítási pontként emlegette). A két demójuk után két albummot (Slaughter in the Vatican – 1990 és The Law – 1992) és egy négyes split koncertanyagot adtak ki ‘94-ben, amit a Milwaukee Metalfest során rögzítettek. Ezen a tíz tételes anyagon Kyle-ékon kívül a Suffocation, a Malevolent Creation és a Cancer szerepel. Ez már a banda végét is jelentette – legalábbis egy időre.
A kedvező zeneiprai körülmények mellett nagy valószínűséggel Kyle Exhorder-es múltja is segítette őket abban, hogy a Roadrunnerrel szerződjenek.
Annak idején a zenekar – mint oly’ sok másik – a Metal Hammerben került a látókörömbe. Főiskolásként nem dúskáltunk a javakban, így mikor volt valamennyi összespórolt pénzem, azt kazettákba fektettem, amik kiválasztásánál főképp Uzseka Norbi, Szarka Joseph és szegény Lénárd Laci írásai adtak iránytűt.
Már nem emlékszem ki írt erről a lemezről, az viszont máig élénken él bennem, hogy a győri MCD-ben két lemez között vacillálok. A másik a Psychotic Waltz Bleedingje volt. A döntést a Whole c. dal alapján hoztam meg, de erről majd később.
Már az album nyitánya is előrevetíti, hogy itt bizony nem feltétlenül könnyed dallamok és csöpögős/ragadós énektémák várhatóak. A gerjedő gitárok, a tamokon hozott dobtémák majd a megérkező riffek és Kyle elszállós dallamai mind-mind emlékezetessé teszik a Shiveringet. Nem is nagyon jut eszembe olyan lemez, aminek ennyire eltalált nyitódala lenne.
A folytatás sem kispályás. A Through My Days Into My Nights egy Down/Pantera-ízű tétel. Mivel kortársakról beszélünk, sőt Kyle Exhorder-es múltja miatt elég egyértelmű, hogy ki tanult kitől. Mindenesetre ebben a dalban olyan ének és vokál van, amit a későn érkezők minden bizonnyal Anselmo-sként azonosítanak. A lényeg, hogy a himnikus refrénje mellett a dalszerkezet, a gitártémák is olyan számot adnak ki, amiért szerintem még ma is öni tudnának egyes csapatok.
A Before the Line Divides is hasonló vizeken evez, de itt megint egy különleges vokálmegoldás mutat újat.
A bólogatós Those Days akár valamelyik Down lemezen is jól mutatott volna. S, ha már itt tartunk, nem értem hogyan nem tudtak ebből a Roadrunner-nél egy világsikert összehozni…
Pedg kilncvenhat november/decemberében még európai kört is mentek. Sőt, ahogy arról a korabeli Hammeres beszámolóban is olvashattunk, még Bécsbe is eljutottak. Nem tudom pontosan idézni, de az megmaradt, hogy a cikk írója kiemelte az Alice In Chains-jellegű vokálokat.
A Till My Soil-t szerintem nyugodtan nevezhetjük az anyag slágerének. Némileg könnyedebb és southern jegyeket is felvillantó tétel ez.
A kazetta A oldalát a mindenható Black Sabbath Planet Caravan-ját idéző Whole zárja, ami bevallom annak idején a kedvenc tételem volt. Elszállós ének, akusztikus gitárok, pici tábortüzes hangulat, amikor már a buli lecsengett és csak az utolsó néhány haver maradt még ébren.
A folytatásban a Second Guesser visszatér a groove-os/stoneres vágányra, amibe a háttérben némi thrash is vegyül. Ez is simán ott lehetne valamelyik Pantera lemezen is.
Ezután a lemez utolsó harmadára kicsit visszavesznek a lendületből. Az Imitation Salvation ismét igazi stoner, annak minden értékével. A Feel You Burn pedig egy elszállós kicsit mocsárszagú hard rock/stoner tétel, amiben Kyle-t jól támogatják vokállal a többiek.
A lemezt záró Black With Sin újra egy keménykötésűbb és kiváló darab szaggatott riffeléssel marconább énekkel, ami – nekem legalábbis – kedvet csinál hogy újra meghallgassam a Penalty-t.
Az album amúgy kitűnően szól. Telt, a basszus kellően előtérben brummog, jól hallhatók a gitárok is. Még egy olyan dolog, ami érthetetlenné teszi, hogy miért nem jutottak el nagyobb közönséghez.
A lemez terjesztője Európában a Metal Mind Records volt, akik 2007-ben újra ki is adták, ráadásul akkor aranyszínű CD-n, ha jól emlékszem. Akkor persze bónusszal is megfejelték, két dal demo verziója mellé még két kiadatlan nóta – Demons Come és The Sublime and The Hollow – is lemezre került.
A banda 1998-ban még kiadott egy háromszámos anyagot, amit hol Untitled demoként, míg máshol Distorted című EP-ként emlegetnek a források, azután beeállt a földbe. Kyle azóta is felbukkant itt-ott, de a legfontosabbak, hogy többször is visszatért az Exhorder soraiba, de emellett aktív az Alabama Thunderpussy és a Trouble tagjaként is. Ráadásul magyar vonatkozás is van, hiszen a Magma Rise első lemezén az elődzenekar Mood “slágerének” Lazy Stream Of Steel verziós Glow Burn Scream-jében vendégeskedett.A többiekről keveset tudni. Fivére, Kevin még felbukkant itt-ott, de a többiek mintha szögre akasztották volna a hangszereket. Megoszlanak a vélemények, hogy jó volna-e feltámasztani a bandát akár csak néhány koncert erejéig, de én elégedett vagyok azzal, hogy ilyen emlékeim vannak velük kapcsolatban és elő tudom venni a lemezt.
