rattlead.hu
Furamód ez a kritika, mely egy görög epikus power metal zenekarról szól, mégis egy svéd énekesről fog ódákat zengeni.
A Sacred Outcry története egészen 1998-ig nyúlik vissza, amikor George Apalodimas megalapította a zenekart, mely két demó kiadása után tetszhalott állapotba került egészen 2020-ig, midőn a zenekar ismét aktívvá válva meg nem jelentette lényegében második demójának újra felvett változataként a debütlemezét Damned for All Time címmel. A lemez legnagyobb erőssége a vokál volt, melyet az egyik kedvenc görög power metal zenekarom a Wardrum egykori énekese Yannis Papadopoulos énekelt fel. A fiatalembert ma már legtöbben a Beast in Black éléről ismerhetjük.
Idén érkezett meg a második Sacred Outcry album, melyen már frissen írt dalok sorakoznak, és ez határozottan jót tett a csapatnak, az idei album sokkal egységesebb, a dalok kevésbé szétszaggatottak, az epikus intrókat korrekt, megjegyezhető dallamok követik, és a hangzás is jobb lett, mint a debütalbumnak volt. No meg történt egy változás az énekesi poszton, ugyanis Yannist az egykori svéd kultmetal banda a Lost Horizon frontembere Daniel Heiman váltotta.
Bátran kijelenthetjük, hogy Daniel legenda a dallamos power metal fanok körében, főként a Lost Horizon albumokon nyújtott csodás teljesítménye miatt, de nagyokat alkotott a Heed, a Dimhav, vagy nemrégiben a szintén görög Warrior Path albumain is.
Magas fekvésű hangjával oda megy fel ahova akar, de ha kell, tud erőt is vinni a dalokba, nagyon jellegzetes orgánuma van, és én csak boldog vagyok, hogy szinte minden felkérést elvállal, imádom hallgatni minden zenekarában. (Erősen bakancslistás egy Lost Horizon re-union)
Na de visszatérve a görögökhöz, mint már mondtam, a kettes Sacred Outcry album dalait jobban megírtnak érzem, mint az egyes lemezét, több a karakter, több a jó gitártéma (The Voyage), van hatalmas 10 perc felettire építkező progresszív ízeket is rejtő nagyívű alkotás (Towers of Gold) és belassulós, rívós lírai (A Midnight Reverie). A téma, a szövegvilág fantasy ihletésű, de nem direkten, finom, intelligensen, mint ahogy az az egész albumból árad.
Nem tartom túlzásnak kijelenteni az év egyik legjobb epikus power metal lemeze született meg, és gyanítom sokaknak ott lesz az év végi listáján ez az album! Mindenképp meghallgatásra ajánlott, de odafigyelve, többször adja csak meg magát, akkor viszont nagyon be tud ütni a Heiman mágia! Szerencsére 
