rattlead.hu
Kimondhatjuk, hogy a lengyel színtér mindig is a death és black metal csapatok nevétől volt hangos! Nem sok thrash metal banda került reflektorfénybe, pedig a 80-as és 90 -es években nem egy horda zajongott itt, de legtöbbjük még lemezfelvételig sem jutott. S azt is meg kell említeni, hogy ezek az együttesek inkább a black / thrash, speed / thrash vagy a death / thrash ösvényein bolyongtak. úgyhogy vegytiszta thrash alakulatok nemigen teremtek ebben az igencsak népes országban. A Terrordome-al akkor ismerkedtem meg, amikor kábé 10 éve a NET-en belebotlottam a „Brutal Punishment” című klipjükbe, amely szó szerint lerúgta a fejemet. Az énekes / gityós csávó Nuclear Assault pólóban feszít, a farmerdzsekijén pedig egymás társaságában virít egy Slayer és egy D.R.I. felvarró. Na, ezzel el is mondtam mindent arról, hogy milyen zenét nyomatnak a srácok. HEHEHE!!
A krakkói banda 2005-ben alakult, s egy EP és egy Split után, 2011-ben ki is dobták ezt az első fullos alkotást. Nem sokat vacakolnak, a rövidke, reszelős intro után olyan vehemenciával támadnak rád, hogy még az alsógatyádat sincs időd felhúzni, nemhogy a tornacipődet. Uappa Terror – gitár / ének, Paua Siffredi – gitár, Tom the Storm – basszus és Mekong MinEtaur – dobos súlyos sebességmániától szenved, s ha néha eszükbe is jut egy csöppet csökkenteni a tempón, akkor is olyan témákkal bombázzák a hallgatókat, amelyek alkalmasak arra, hogy azonnali halált okozzanak. Ez a 28 perces thrash / crossover villámvonat úgy száguld rajtad keresztül, hogy még a zoknid is lángra kap. Embertelen, amit ez a négy fószer művel ezen az albumon. A két gitár egymást túlszárnyalva próbálja meg lereszelni az agyadat, s amire te megpróbálkoznál avval, hogy felkapaszkodj valamelyik riff gyorsjáratra, az már vagy 6 kilométerrel arrébb jár. Tom basszusgitárja úgy csattog, mint amikor King Kong lerántja hímvesszőjéről a gumióvszert. Nem egyszer csak a basszust hallhatjuk, amikor beszámol valami földet rengető riff előtt, s ilyenkor még a szoba falai is berezegnek. Uappa üvölt, ahogy a torkán kifér, de a többiek is gyakran besegítenek, úgyhogy néhol egy egész csordavokál biztatja az embert arra, hogy magából kivetkőzve dobálja meg az ablakból a járókelőket az összetört bútorok azon darabjaival, amelyeket a falról letépett tapéta fecnikbe csomagolt be. Természetesen a dobost sem kell továbbképzésre küldeni, hogy kellő mértékben bekattanjon, ugyanis a lemez végére érvén a dobcucc is totálkárosan hever a padlón.
A Terrordome 2015-ben indította útjára a második járatot, amely szintén egy remekbe szabott őrjöngés volt, majd 2021-ben jött a harmadik csapás, amelyről a Rattle Inc. oldalán Sipy kollégám írt egy cikket, biztosítva minden olvasót arról, hogy nála igencsak dobogós szagú lett az alkotás! Szívem szerint én is ömlengenék még itt egy darabig, de egy olyan thrash / crossover bombatámadásról felesleges tövig szopásig pofázni, mint amilyen a We’ll Show You Mosh, Bitch! Különben is, még megfájdul a fejetek a sok olvasástól, már ha marad még belőle valami, ha végig hallgatjátok ezt az ámokfutást! Ez az album azért született, hogy a hallgató jól érezze magát és olyan pogót nyomjon a szobában, hogy a szőnyegről lekopjanak a minták, de ha rám hallgattok, felveszitek hozzá a tornacsukát, mert ha papucsban nyomjátok, akkor megeshet, hogy az telibe kapja a csillárt vagy a plazmatévét, s akkor nem lesz min megtekinteni a King Kong pornóváltozatát. Ülhettek a sötét szobában, s csak a fantáziátokra szorítkozhatok, hogy milyen is az, amikor az óriás majom telibe spricceli a koponya-szigetre tévedt szőke bombázót! Egyébként pont olyan, mint ez a lemez!! HEHE!!
