Fémforgács
Az idejét sem tudom már annak, hogy mikor szerepelt utoljára öt hazai zenekar az EP sorozatunkban. Így hát most itt van öt újabb gyöngyszem a magyar underground stílusában is igencsak színes felhozatalából. Csemegézzétek bátran. Annyit ígérhetünk, hogy nem lesz egysíkú az ép aktuális összeállítás.
Első EP-jét adta ki a budapesti metallic / hardcore-punk fleshprison. A zenekar 2020 végén alakult a hazai underground néhány kiemelkedő, prominens alakjaiból. S/T anyagukra 7 veszett gyors, szónikus világkép hangulatot okádó dal került fel, melyeknek dühöngő D-beat tempóik mellett épp úgy jelen van a svéd death ’n’ roll, mint a klasszikusnak mondható amerikai hardcore vonalai. Piszok erős cucc, olyan hatásokkal, mint a Discharge, Rorschach, Converge, vagy az Entombed. Mindezt közel 9 perc alatt darálják bele az arcotokba.
Az old-school heavy/speed metalt játszó nagyváradi Vadász zenekart nem kell bemutatni olvasóinknak. Az ifjú metalosok már 2021-es debüt-albumunk, a Harc a Benzinért (erről itt olvashattok) dalaiban bebizonyították mennyire otthonosan mozognak a műfaj világában. Ennek újabb bizonyítékául március végén Life Eternal címmel kiadott kislemezük szolgál, amire 4 daluk angol nyelű átiratát és egy Accept “Beaker” dalának feldolgozását tették fel. Ez utóbbi csak a Burning Sun Records gondozásában megjelent kazettán található. Röviden és tömören, dalaikból sugárzik a ’80-as évek riff-centrikus heavy/speed metaljának imádata, atmoszférája, akinek hallatán mi is ott érezzük magunkat. Nem tagadom, nekem a dalaik angolul jobban szólnak. Ami nem is csoda, hiszen a metal, illetve rock nyelve az angol. Amit azonban kicsit hiányolok, és amit felrónék a zenekarnak, hogy ha már egy angol nyelvű EP-t készítettek, arra illet volna egy vadonatúj dalt is feltenni ezen a nyelven. Úgy még ütősebb lett volna.
Három számos mini EP-jével jelentkezett a Vörös Attila (Vulgar Display of Cover, ex-Leander Rising, ex-Nevermore, ex-Týr, stb…) és Takács “Jozzy” József (ex-Wendigo, ex-Leander Rising, The Hellfreaks, Toxic Twins Project) gitárosok vezette modern groove metalos Live Life Hard. Az Attila baráti köréből verbuválódott bandát még Partos Bence énekes, Lisztmajer Ádám basszusgitáros és Geröly Mátyás dobos alkotja, akik 2021 tavaszán jelentkeztek első dalukkal, amin már akkor megmutatták erősen riff- és dallamcentrikus, szókimondóan modern felfogású zenei vonalukat. Ez a szemét címmel megbélyegzett EP-jük dala leginkább a Faith No More/Warpigs kísérletezős alter-metal vonalára, a Korn nu-matalos, valamint a Clawfinger rap/rapcore/industrial metal hatásaira, befolyásaira húzhatóak rá, amikkel jelen elkorcsosult társadalmunk hibáira, személyes frusztrációira, kisemmizettségére mutatnak rá. Hazai kortársként simán párhuzamba állítható melléjük az Imre Fia Imre nyílt társadalom és önértékelő kritikus zenéje.
A Breastbone egy budapesti alternatív rock zenekar, amely Rozsnyik Borka énekes – dalszerző köré alakult. Hatszámos Demo anyaguk az említett műfaj megjelölés mellett – meglátásaim szerint – zeneileg egy szélesebb sávra tehetőek. Az ír rock, valamint a rádióbarát punk rock és némileg a post-rock / shoegaze lebegései mellett egyaránt kiemelhetjük dallamaik éteri, pszichedelikusan elcsendesítő, ködösen kavargó atmoszféráit, vagy épp torzított hullámait. Ezeknek van egy a korai ’70-es, ’80-as évekbeli brit post-punk, dark-pop (Siouxsie and the Banshees) varázslatos sejtelmeivel átszőtt, fülbemászóan rituális dallamossága, amik például Wings (A goodbye song) daluk vázát is adja. Nem tudom, hogy az efféle zenének itthon mennyire van tere. Mindent összevetve egy üde színfoltot képviselnek a magyar underground zenék, amúgy is színes palettáján.
A Fülöp István gitáros-énekes és Radics Gábor dobos-énekes alkotta dUNA nevű “zaj” duót hazai viszonylatban is igen nehéz elhelyezni, illetve bekategorizálni. Hőseink 2016-os Ravatal EP-jük óta nem igazán jelentkeztek új anyaggal, de ezt a hiányosságukat az év elején megjelent komplex zenei világú Nightrunner EP pótolták. A kilenc tételes, közel negyedórácska kis anyaguk egy igazi vesszőfutás, ami egy visszatérő futurisztikus hangulatú alapszálon, zúgáson – pulzáláson fut, amire a screamo, a mathcore, a noise-rock, a post-rock, valamint az art-jazz bonyolult, néha frusztrálóan kényelmetlen kaotikája épül fel. Mint egy gyámoltalan ősrobbanás, ami a benned kialakult zene fogalmát egy csapásra szétbombázza. Az biztos, hogy ilyet a rádióban nem sokat hallasz, sőt… cenzúra. De a merészebbek csak hallgassák!
