rattlead.hu
Amikor a nagy világvallásokról és azok isteniről esik szó, a tankönyvekben rendre elfelejtik megemlíteni a kimmériai vallást és annak Mindenhatóját Cromot! Pedig aki gyermekkorában belemerült Robert E. Howard csodálatos világába, az biztos, hogy az egyik legnagyobb istenként azóta is Cromot tiszteli, a tűz, a fém és az erő istenét!
Így aztán nem csoda, ha az ember már évekkel ezelőtt felfigyelt erre a német zenekarra, melyet már 1997-ben megalapított Walter Grosse. Sajnos a csapat nem sok albumot adott ki az évek alatt (konkrétan hármat), de azok míves viking metal gyökerű heavy-power metal lemezek voltak. Kicsit, mintha a Bathoryt és a Manowart kevertük volna össze egy egészséges egésszé.
A fő dalszerző basszusgitáros Grosse (Crom) mellett 2018-ban markáns változás történt, ugyanis kicserélődtek a tagok. A dobokhoz megérkezett Thomas Hagl, a gitáros posztot pedig Stefan Peyerl töltötte be. Eme közös fúzió eredménye lett egy csodás borítóval megáldott (ami eddig nagyon nem volt a zenekar jellemzője) 2021-es kislemez, az Into the Glory Land, mely egy kissé már lendületesebb, inkább a heavy metal felé elkanyarodó irányvonalat mutatott. Most, 2023 elején pedig itt a friss album, és azt kell mondjam, megérte várni, mert ez a lemez a banda eddigi csúcspontja, és meggyőződésem, hogy egy ligával feljebb emeli őket pillanatok alatt!
Az albumon sorjáznak a ragadós refrének, a kimunkált énektémák, a feelinges gitárszólók, és nagyon kellemesen keveredik az északi hideg hangulat a klasszikus metal dallamosságával. Állítom, hogy a Higher Ground refrénjéért Bon Jovi még a bal karját is odaadta volna húsz évvel ezelőtt, igaz, információim szerint feldolgozásról van szó. Az eredetit egy dán énekes, egy bizonyos Rasmussen tolta le 2018-ban az Euroviziós dalfesztiválon, de itt, metalköntösben él igazán ez a darab. De nagyívű refrén van még bőven az albumon, ott van például a már-már lírai In Your Eyes, vagy a lemezt záró filmzene adaptáció, a The Last Unicorn. Szerencsére mielőtt azt kellene írnom, hogy ez egy nyálas dallammetal lemez, felcsendülnek sötétebb zenei témák is az albumon.
A címadó The Era of Darkness idézi leginkább a korai Crom albumok hangulatát, ott érhető tetten leginkább Quorthon szellemisége, a Bathory dallamvilága, de a The Forsaken című lassú dalban is kapunk egy kicsit belőle.
A lemez jól szól, a dalok nagyon hallgattatják magukat, érezni, hogy Walter Grosse most nagyon elkapott valamit. Ha egy jó turnét sikerülne elcsípniük, ahol ezt élőben is megmutathatnák, a következő albumra nem kellene 6-7 évet várni, meggyőződésem, hogy a Manowar, a Grand Magus, a Bathory dallamosabb korszakát, esetleg a Hammerfall harapósabb dallamait kedvelők avathatnának egy új kedvencet!
