Fémforgács
Közel egy éve olvastuk a hírt, hogy a groove/modern metal fémmegmunkálási területén működő fehérvári Cadaveres néhány, azaz 3 (!) évtized után a szögre akasztja a teknőspáncélt. Majd később arról értesültünk, hogy a csapat ismét feléledt, helyesebben újjáéledt egyfajta All-Star-Cada-felállással és megint a színpadra áll. S hogy milyen formában, azt már az év eleji koncerteken is többen megtudják-meghallják-látják a bulikon országszerte. A Körmöczi Péterrel nemrég közreadott interjú szerint az (egyik) alapító gitáros-énekes-dalszerző nem igazán tudja elképzelni a zene, vagy akár Cadaveres-dalok nélkül a hétvégéket. És ami biztos, hogy a Cadaveres Esszenciája még legalább őszig látható-hallható országszerte. Nemrég élőszóban hallhattunk beszélgetést velük-róluk a Fémforgács Fáklya Rádió-órájában. A közösségi felületen és az írott sajtóban is megtudhattunk sok mindent: az eseményekről, azonban miden hír, vagy cikk véget ért azelőtt, amire én még kíváncsi lennék az elmúlt és a közelgő koncertekkel és az eszencia lényegével kapcsolatban. Erről kérdezi a Fémforgács Körmit.
Mondtam is neked, amikor először beszélgettünk, hogy én is emlékszem a borítókat nézegetve, legalább 4-5-ről egészen pontosan: hol láttam, hogyan tartottam akkor a kezemben, mi történt, velem és körülöttem. Neked melyek az emlékezetes borítók, s miért?
A Stigmatized Eye óta mindegyik emlékezetes, mert nagyjából mind az én agyszüleményem. Inkább csak kedvenceim vannak! Az Evilution sötét korszaka, Demoralizer, Fifth House, Ars Moriendi…. De mindegyik borítóhoz az első köthető emlékem Jacsó Balázs anyukájának húslevese Mezőkövesden, amit minden évben megettem egyszer náluk a borítók befejezése alkalmából.
A Cadaveres az elsők között játszotta itthon, teljesen a nemzetközi trendekkel párhuzamosan az akkor ismét új/megújult metal zenét, amit groove-os hangzás, jellegzetesen hideg kongó-rugózó riffek jellemeztek. A Cadaveres de Tortugas komor zenéje honnan eredt? Tán a panelházi rengetegből?
A Tortugas-korszakra és utána is, természetesen ránk is nagy hatással volt az akkori nagy kedvenceink. Persze, a lakótelep hatásai mentén, persze! [széles mosoly]. A legelején a Sick Of It All, Pro-Pain és a Sepultura mellett talán a Biohazard volt az elsődleges közös metszéspont, illetve a zenénket alakító hatás. Később teret kaptak a metálosabb megközelítésű zenekarok. A Machine Head, Soulfly és az Ill Nino munkássága óriási hatással voltak ránk. A fejlődési ívük ránk is – tagadhatatlanul – nagy hatást gyakorolt főként az énekek terén. Mindez olyan modern metal zenekarok mellett, mint pl. a Korn vagy az Incubus. A dallamosodás megfigyelhető a munkásságunkban, végigkíséri a lemezeinket és zene terén is érkeztek változások a kezdetekhez képest. De mi magunk is értünk, változtunk és talán nem túlzás kijelenteni, hogy fejlődtünk is. Egyre inkább törekedtünk a refréncentrikus, fogós, idővel pedig a dallamos nóták írására. Persze igyekeztünk a korai hatásokat megőrizni és a keménységet sem engedtem kiveszni az anyagainkból.
A CDT kemény zenéje után úgy váltottatok, hogy nem is. A „sima” Cadaveres mégis jelentősen más lett. Miért ezt a hangzást választottátok, vagy miért itt kötöttetek ki?
Természetes, hogy ezen a téren is történtek változások. A zamárdi művháztól eljutottunk a székesfehérvári Pont-mi Stúdióba, majd a HSB-be Dunakeszire. Aztán megtaláltam Varga Zolit, aki már nem csak mint hangmérnök, hanem producerként is közreműködött az elkövetkezendő Cada– lemezeken. A legvégére maradt egy No Silence stúdiózás Gyulán, Simivel: így értünk körbe. A hangzás terén a jobbra, a legjobbra törekszik minden zenekar. Időről-időre mindenki fejleszti a saját hangszer- illetve erősítőparkját. Stúdió vagy szakember terén pedig a pénztárca a mérvadó, meghatározó. Ki-ki, amit bír. Mi felfelé törekedtünk. Igyekeztünk egyre több időt tölteni a stúdiókban. Egyre hosszabb keverési periódusokat megfizetni, egyre jobb helyeken a legjobb szakemberekkel.
A stílus- és névváltás egy újabb identitást jelentett nektek. Milyen célt tűztetek ki ehhez a z új énhez?
Jelentős változás azért nem történt. Lerövidítettük nevet, ezzel jelezve, hogy más lett a zenekar, más emberekkel, de a stílus nagy vonalakban nem változott. Aztán a 2005-ös indulás után Bölcsföldi Zoli érkezésével a 2010-es MindStream lemez szellősebb, énekcentrikusabb lett. Az Ars Moriendi kanyarodott aztán kicsit vissza a kezdetekhez, ami viszont akkor egy tudatos lépés volt.
Sokmindent elértetek. Teljesült a valamikori álmod?
Igen, úgy érzem. Munka mellett, hobby szinten kihoztam mindent ebből a zenekarozásból. A legtöbb helyen a profik között emlegetnek minket, ami nagyon megtisztelő. Bejárhattam az országot, a zenekarral eljutottam a legtöbb városba itthon és külföldön. Fesztiválokon és kis klubbulikon játszhattunk Londontól, Párizsig, Amsterdamon át Bécsig, Berlinig, Svájc, Szlovákia, Szlovénia, Szerbia Lengyelország és Erdély érintésével. Ezek egytől-egyig fantasztikus élmények.
Kellemesen borzongató élmény lehet aranylemeze tulajdonosnak lenni. Amióta a zenélést elkezdtétek, alaposan megváltoztak a zenehallgatási, ill. zenefogyasztási szokások. Ennek tükrében, szerintem, különösen értékes „eredmény” az aranylemezetek.
Ebben az underground közegben azért nem gyakori az Aranylemez státusz. Nyilván sokan csak legyintenek erre, de nekem azért sokat jelent. Az első Cada-lemez a már éledező stream-vonalban jelent meg 2006-ban. Ebben az időben még vettek fizikai hanghordozót az emberek. Kazin pl. sosem jelent meg és vinylen is csak most az újrakiadás kapcsán, ami már a harmadik volt igazából. Az első 1000 db viszonyleg gyorsan elfogyott, pár évre rá kapott az anyag egy újrasokszorosítást. Ez fogyott el 2021-ben. Egy ideig nem lehetett kapni az albumot, majd a CDT 20 éves jubileumi újrakiadások kapcsán jött az ötlet a Soul of a New Breed újrakeverésére, ami a CD mellett vinylen is megjelent. Ez az újrakiadás 2022-ben eredményezett egy akkora plusz fogyást, ami eljuttatta a lemezt az arany státuszba.
A mindennapokban érzékeled is a zenétek ismertségét, illetve mennyire érzékeled azt, amikor hétköznapi emberként jársz-kelsz?
Azért annyira nem. A Cadaveres mindig is rétegzene volt. Rádiót kevesen hallgatnak, ahonnan esetleg ismerhetnének még minket, engem. Legtöbbször a koncerteken ismernek fel, de az ugye egy adott közeg. Ott sokan rám köszönnek, dumálnak velem. A tágabb környezetemben szerintem sokan nem is tudják, hogy zenélek. Ez engem egyáltalán nem is zavar.
A búcsútok után nem sokáig tartott a pauza. Persze, ezt mosolyogva mondom, hogy felvezessem a kérdést: mikor döbbentál rá, hogy neked bizony szükséged valamilyen hétvégenkénti pörgésre, méghozzá a zenei környezetben?
Én szeretném meghozni majd azt a döntést, hogy abbahagyom. Mások miatt nem szerettem volna belekényszerülni ebbe a helyzetbe. Ezt a jubileumi koncertsorozatot mindenképpen szerettem volna megcsinálni. Így érzem kereknek a történetet. Jó megint a régi tagsággal színpadra állni és leporolni pár korai dalt. Mosolygós, jó hangulatú bulik ezek, ennél többet és jobbat nem is kívánhattam volna!
Nagyon kidolgozott, átgondolt, sokszor csavaros történettel álltatok elő a klipjeitek, a filmes megoldások terén…
A klipjeink nagy részét én rendeztem, saját ötletek, koncepciók köré gondolva. Nagyon tetszik ez a világ, szeretem a filmeket, videókat. Nyilvánvaló, hogy a mi esetünkben, nagy költségvetésről nem beszélhettünk sosem. De igyekeztünk egy-egy jó ötlettel megoldani inkább az elképzelt dolgokat. Viszonylag sok videónk van, mindenféle stílusban készültek már: a koncert klipektől rendezett filmeken keresztül az animációig. A YouTube-csatornánkon lehet jókat kalandozni!
Én is láttalak titeket néhányszor a klubkoncerteken, fesztiválokon: azt hiszem elég biztosan tudtok ~70-90 percet is válogatni a „közönségdalokból”. Miben tér el most a Cadaveres Esszenciára készülődés minden korábbi felkészülésetektől?
Legtöbbször egy-egy új lemez promóciójáról, bemutatásáról szól egy koncertsorozat. Az Ars Moriendi megjelenését követő promós-kör januárban ért véget Zsolti, Balika és Kálmi elköszönésével. Itt a Dürerben 6 nótát is eljátszottunk arról a lemezről, ami, ugye, ahhoz a felálláshoz köthető. A februári Esszencia-körön már egy új felállás vesz részt. Vincze (dob) és mellém felsorakozott Marko Tomi (gitár) és Juhász Misel (basszus), mint hangszeres szekció. A két legnagyobb Cada-korszak énekesei Bölcsföldi Zoli és Gabó Ádi nótáiból válogattunk, itt már háttérbe került az Ars Moriendi. Igyekeztem azonos számú nótákat kiválogatni mindkét énekestől. A legkedvencebb nóták kerültek a programba, mindkét korszaból. Egy két érdekesség: Seventh Heaven, Ignominy, These Eyes, A Bűnös, A képlet…. Természetesen nem felejtkezhetünk meg Viniczai Szabiról (dob) és Kecskés Petiről (gitár), mint CDT Esszencia…. velük és Misellel, Ádival kiegészülve három Tortugas-dalt játszunk a Versus-lemezről és van egy meglepetésünk ’95-ből! [nevetés] Mindent összevetve egy 8 fős Esszencia indult útnak legutóbb pl. Debrecenbe!
Itt a 8 fős kis “utazócirkuszunk”, azon az estén illetve az azt követő koncerteken kiegészült egy igazán különleges taggal! Szabó Máté, aki a CDT utolsó időszakának meghatározó része volt anno, perkán játszott a Versus lemezen, újra velünk volt. A szakadás után, alapítója volt velem a Cadaveresnek és 2011-ig minden lemezen és bulin részt vett. Debrecenben több dalban is együtt játszottunk megint, ami fantasztikus élmény volt! Budapesten ismét számítok majd rá!
A te jóvoltodból láthattam a kecskeméti bulitokat – felvételről. Bizonyos értelemben többet is láttam, mert a múló pillanatokat akár többször vissza-vissza lehet nézni egy felvételen. Tömött terem előtt játszotok, nagyon eleven az előadást. Látványos, hogy közben néhány dalonként cserélődnek a szereplők. Ezt így is próbáltátok el?
Próbáltunk párat, de azért akad spontaneitás, de azt elmondhatom, hogy rajtam kívül, itt mindenki profi! [újabb nevetés]. Nincs hibafaktor, van forgatókönyv és mindenki tudja a dolgát. Nagy köszönet jár mindenkinek, hálás vagyok, hogy elvállalták a srácok ezt! Jó kis élmény.
Megvan már a pontos turnétervetek? Meddig láttok előre? Van-e olyan különleges helyszín, ahová nagyon szívesen mennétek, ill. mentek az az elmúlt 30 év tapasztalatai alapján?
Pár nagyvárost érint ez a koncertsorozat, ennek több oka is van. Nem annyira egyszerű mozgatni ezt a 11 fős stábot és elaprózni sem szerettük volna ezt az egészet. Kecskemét után Debrecen következett, majd jön Szeged és Pécs. Miskolccal és Budapesttel zárjuk a klubozást. Nyáron Esztergomban a Mosquitó Fesztiválon, illetve Székesfehérváron a FeZen Fesztiválon találkozhatnak velünk az érdeklődők. Utóbbi nagy valószínűséggel turnézáró, nagy buli lesz! Otthon szeretnénk elbúcsúzni, hazai pályán a régi rajongóinktól. Ez egy egyszeri, megismételhetetlen buli lesz: egy korszak lezárása. Aki velünk szeretne majd ünnepelni, mindenképpen várjuk július 28-án! Eddig látom a storyt, utána biztosan nyugdíjazom magam egy jó időre.
További sok sikert kívánunk, hallgatóként-nézőként jó hosszú turnés nyarat…!
Nagyon köszi!
