Atrox Trauma – Interjú a Wacken Metal Battle 2022. apropoján

A hazai Wacken Metal Battle tehetségkutatójának 2022-es fináléjáról cikksorozatunk igyekszik a szervezők és a fellépők oldaláról is, több szempontból láttatni az eseményt (ld. korábbi két cikkünket a szervezők és a zsűri néhány tagjával). Most egy több tekintetben első bálozó zenekar élményeit ismerhetjük meg. A hazai thrash/death egyik meglehetősen jó, új csapata, az Atrox Trauma nincs egy éve, hogy nemzetközi lemezkiadónál a WormHoleDeath-nél jelentette meg első LP-jét, CD formában. Majd bejutottak a tehetségkutató 10-es döntőjébe, első alkalommal pályázva a rendezvényen való részvételre. A nem sokkal korábbi sorolásnak megfelelően a csapat végül elsőként lépett a deszkákra, 13:30-kor. A csapat teljes felállással (Török Imre – gitár és ének, Székely András – szóló gitár, Tábori Gyula – basszus és Győri Gergely – dobok) és lelkesedéssel kicsit mosolyogva, átszellemülten várta, hogy az intro véget érjen, majd a már jól ismert dörgéssel elindult a műsor. A kötelezőre szabott slot-ba (nemrég tanultam a szervezőtől 😊) a következő dalokat sikerült beilleszteniük: You Are Servant / Parasite Elite / I Don’t Understand / Vanity / Get Out Of Publicity / Upgrade / Suicide Fuck

Nem emlékszem a pontos idejére, hogy matiné, vagy ebédidőben metal zenekar színpadi előadását néztem-hallgattam, de az a produkció több évtizeddel ezelőtt a baráti kör thrash bandája lehetett. Őszintén szólva most sem éreztem magam másként, mivel a jó hangulatra megérkezett egy maroknyi csapat a banda pólójában, majd a színpad előtt és kicsit hátrébb is többen együtt lelkesedtek velük a buli alatt. Milyen volt elsőként kezdeni? – kérdezem a csapatot.

GY.G. Egyszer már bejött… Amúgy részünkről egyáltalán nem para kezdeni, kifejezetten szeretjük!

Sz.A. Nem volt gond, hogy mi kezdtünk, így legalább nyugodtan tudtuk nézni a többi zenekart.

T.I. Engem sem zavart, hogy mi kezdtünk. Többen mondták a fellépők közül, hogy mindegy mikor, csak ne elsőként. Én meg úgy voltam vele, mindegy mikor. Így legalább több időnk volt mindent felpakolni a színpadra. Annyiból volt izgalmasabb is volt a dolog, hogy a jegyeket a helyszínen tudtuk átadni azoknak, akik kértek. Amint megvolt a sorrend, azonnal ment a poszt, hogy igyekezzen mindenki. Volt, aki csak a második számunk végére ért oda, de legalább odaért… Még aznap reggel is kaptunk több üzenetet, hogy jönnének a Barba Negrába. Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki eljutott és lelkesített bennünket.

Gondolom, eleve izgalmas volt az utatok, közös autóban a rendezvényre…

Gy.G. Természetesen mi másról is beszélgetnénk, mint a versenyről? Egyébként, a számomra, olyan volt, mint minden másik út.

T.I. Akkor még azt gondoltuk, hogy majd minden zenekarból valaki húz egyet. Nálunk az a valaki Gyuszi szokott lenni. Mondjuk az, hogy szokott, az nem igaz, mert egyszer volt ilyen és akkor az elsőt húzta. [nevetés] Tehát Gyuszitól érdeklődtünk, hogy hányadikak leszünk. Mit fogsz húzni? Végül itt, úgy volt, hogy a szervezők húzták sorban a zenekarokat, és rögtön az első cetlin a mi nevünk volt…

A műsor a kezetekben és a lábatokban volt már, hiszen nem sokkal előtte pl. az Archaic előtt játszottatok. Mi alapján választottátok ki a 20-25 percre a dalokat?

Gy.G. Az egyik próba alkalmával megpróbáltuk összeválogatni a 40 perces setlist-ünkből a 25 percnyi legjobb anyagot.

A szempont az volt, – egészíti ki Imre hogy minél erőteljesebb legyen a program.

Én leginkább arra voltam kíváncsi, hogy meghallom-e azt, amit a CD-n hallottam. Elől is álltam és a keverőnél is. És nekem átjött minden, tetszett is. Nem mondom, hogy minden hajszálpontosan szólt, de szerintem a koncertnek ez is a varázsa, hogy nehogy egy playback-re hajazzon. De pontosan szóltatok ahhoz, hogy jószerivel minden ismerős hangot jól, vagy ugyanúgy halljak. Ti hogyan éreztétek ezt a színpadról?

Gy.G Remélem attól jobban szóltunk mint az utánunk következő 3-4 banda. Egy ilyen tempós zenénél elengedhetetlen a jó hangosítás. A színpadon, visszafelé nekem jól szólt minden, persze én fülmonitort használok.

Sz.A. Én néha nehezen hallottam jól a dobot, próbáltam ilyenkor közelebb állni hozzá, remélhetőleg ez javított a helyzeten [nevetés] – Aha, így már értem a koreográfia egy elemét is!

Meglepődtem, és örültem is neki, hogy nem csak a saját tábor, de más érdeklődők is itt voltak a korai kezdés ellenére. Gondolom, ez jól esett nektek is.

Gy.G. Még szép, hogy jól esett! [nevetés] Valójában nem volt itt gond a korai kezdéssel, elvégre bármelyik zenekar lehetett volna az első, tehát a közönség nagy része már jelen volt, maximum talán kicsit hátrébb.

Sz.A. Abszolút, nagyon jó érzés volt, hogy ennyien megnéztek minket. Király volt ilyen színpadon ennyi ember előtt játszani!

T.I. Ááh! Nagyon felemelő volt. Meg mikor azt skandálják, hogy At-rox Tra-u-ma. Olyankor vigyorgok mint valami féleszű [nevetés]  – erről számos fényépem is tanúskodik. Bár minden féleszű csak ennyit tenne a világon, akár csak egy gitárral a kezében, mennyivel élhetőbb lenne! Imre így folytatja: Amúgy meg, a Metal Battle magyarországi történetében nyert már úgy zenekar, hogy elsőként kellett játszania, tehát továbbra is úgy gondolom, hogy nem ezen múlik a siker.

 T.GY Nagyon jól esett látni, hogy ennyien eljöttek és hogy a rövid koncert ellenére milyen buli volt a színpad előtt! Én is úgy éreztem magam, mint Imi: „vigyorgok mint valami féleszű”.

Jól körbejártuk ugyan a kezdést, de még egy mondatot szánjunk rá. Mondjátok csak, jobb volt az elején túl lenni a fellépésen? Gondolnám, hogy igen, de végül is utána 9 zenekart kellett kivárni izgalommal a döntésig. Milyen volt?

Gy. G. Valójában jobb az elején túllenni, mert nem kell idegeskedni, de eredmény szempontjából talán kicsit jobb később. Legalább is, ha látod, hogy a többi banda mennyire király, akkor te öntudatlanul is jobban oda teszed magad. A döntésre várakozás a részemről rendben volt, iszogattam, meg szinte mindenkit ismertem! [nevetés]

T.I. Jobb volt [túllenni az elején]. A magam részéről később nem voltam a helyzet magaslatán. Úgy, hogy nem is ittam szeszt. Az eredményhirdetés elég izgalmas volt.

Az előbb említettétek már a hangulatot onnan fentről. Hogyan éreztetek magatokat a színpadon? Úgy vélem, a rendezvény tétje nem kicsi. Ez mennyiben okozott izgalmat, feszültséget?

Gy.G Egy egészséges vizsgadrukk jó, ha van az emberben, mert energiát ad, de feszült én nem voltam. Inkább izgatott.

T.I. Jó volt a színpadon állni. Jó volt ezen a színpadon állni, ezen a “versenyen”. Megvolt az izgatottság érzése. Feszültség bennem sem volt.

Sz.A. Én izgultam, de próbáltam mindent beleadni és csak a bulira koncentrálni és élvezni, hogy itt vagyunk ezen a versenyen.

T.GY Nagyon vártam, hogy ezen a színpadon játszhassak. Próbáltam minden pillanatát kiélvezni!

Tetszett a minimál-műsor elemeként a thrashes hajpörgetés. Ezt már alaposan összegyakoroltátok a koncertek során?

Gy.G. Még próbán is! [nevetés]

T.I. Össze, bizony. [mosoly] Itt volt hely, így legalább nem akadt bele a hajam a másik gitár hangoló kulcsába…[nevetés]

Egy dallamos, vagy állandó ikergitáros-szólós zenétől eltérően ritkábban, de itt is láttam a szóló és a basszus kettősét, néha a dob előtt. Tetszett az is, ahogy a vörös-bordó nyílgitárt a combra támasztva András mindenféle visításra sarkallja, a tremolókarral a szólók végén, vagy a dalok lezárásakor. Mindez jól illett a zenéhez. De ahogy színpadi mozgásotok sem volt intenzív-ugrálós, úgy a lemezanyaghoz képest sem volt hallható (úgy hiszem) sok eltérés. Mindez mennyire tudatos? Ez már a zenekar imázsának a részét képezi?

T.I. Amikor kijött a lemez, és csináltuk vele a koncerteket, akkor megbeszéltük, arra fogunk törekedni, hogy a lehető legpontosabban játsszuk el a számokat. Úgy, ahogy a CD-n van. Az, hogy ez sikerül-e, azt nem tudom [nevetés]. Később majd, ha már nagyon unjuk mindig ugyanúgy játszani a számokat, akkor biztosan lesznek különféle koncert-verziók… nem tudom [ismét nevetés]. Érdekes dolog ez a színpadi mozgás kérdés. Nem tudom a nézőtérről mi látszik, de a koncert végén – évszaktól függetlenül – tekerni lehet a vizet a ruhámból. Szerintem nem azért, mert csak szimplán melegem van [a nevetés igazolja a szavakat, amit én is láttam – szer.]. Attól függ, mennyi koncertünk van, de ha ritkábban megyünk és elpuhulok, akkor utána kb. 3 napig fáj a nyakam a headbangeléstől… Na de oké, ha ez nem intenzív, akkor nem… [nevetés] a zenénk viszont az… vagy az se?

Már hogy a fenébe ne lenne az! Mindössze arra utaltam, hogy nem egy a színpadot oda-vissza felszántó produkciót láttam, és – egyet értek – nem is ezt várnám. jegyezzük meg, a zsűri is tett erre egy megjegyzést, noha ez is lehet ízlés dolga (ld. alább). Látom, ez valóban a koncepció része. Imre így folytatja:

Amúgy valóban nem ugrálunk a színpadon. Nem az AT műfaja az ugrálás-rohangálás. Van olyan, akinek ez jól áll [mosoly]. Nekem az egyszerre mozgások jönnek be [felnevetés] Ezt fogjuk próbálgatni, csiszolgatni, nagyobb színpadi összképet kialakítani.

Sz.A. Az imént említettük, próbálunk arra törekedni a koncerteken, hogy a lehető legjobban hasonlítsanak a számok a lemezen lévő formájukhoz. Szerintem a mi zenénkhez vagy stílusunkhoz nem igazán illene nagy ugrálás a színpadon, szimpatikusabb a kicsit minimálabb megközelítés, ettől függetlenül persze folyamatosan agyalunk kisebb koreográfiákon és próbálgatjuk őket. 

Mit szóltok a zsűri visszajelzéséhez. Az egyikük kiemelte a hangzást, szerintem pozitívan nyilatkozott rólatok, a zenétekről. A másikuk felhozta, hogy kevésnek találta a kommunikációtokat a közönséggel.

Gy.G. Igen, két elég különböző vélemény volt. Utóbbival én nem értek egyet! Minden közönség más és más, ehhez kell igazodni. Az tény, hogy mi nem annyira haverkodunk koncert közben mint más, de ez, lehet, nem is feltétlen állna jól. Arról nem is beszélve, hogy a kommunikáció lényegesen könnyebb egy olyan közönséggel, aki már meghallgatott előtte pár zenekart és elfogyasztott némi italt. Ennek ellenére szerintem kellő hangulatot tudtunk csinálni hiába első pozícióban voltunk. Biztosra vélem, ha 2-3 bandával később vagyunk akkor a közönséggel való interakció is teljesen más lett volna, de ahogy korábban említettem, minden közönség más és más.

A zsűri egyik tagja máshol említette a külsőségek fontosságát is a produkció „eladásában”, amennyiben az őszintén mutatja be a csapatot. Nekem különösen tetszett az Atrox Trauma színpadi megjelenése, a lemezről is megtapasztalható imázs, a szimpla fekete, felirat nélküli pólók és nadrágok, a szikár megjelenés és a zenére koncentrálás. Mennyire tudatos mindez?

GY. G. Mondhatjuk tudatosnak. Elsősorban zenélünk a színpadon és 240 bpm-nél meg igencsak érdemes a zenére koncentrálni. Színpadi megjelenést tekintve biztosan van olyan zenekar, akiknél jobban számít, hogy milyen ruhában állnak a színpadra. Mi talán nem fektetünk erre nagy hangsúlyt, a fekete jól áll mindenkinek, meg amúgy is karcsúsít! [hangos nevetés] Azt viszont nettó hülyeségnek tartom, hogy valaki attól önazonos a zenéjével, hogy az utcán is úgy öltözködik, mint a színpadon. Persze, ha az esik jól, akkor az rendben van, de ez szerintem nem lehet elvárás: az egyik a magánéleted, a másik a színpadon való szereplés.

T.I. Ami a ruházatot illeti, kb. úgy néz ki, a színpadi megjelenésünk, hogy a hétköznapi feliratos pólót cseréljük sima feketére. Persze, nem vagyunk megszeppenve akkor sem, ha sima fekete pólóban – tehát színpadi cuccban – kell a boltba menni… [nevetés]. Volt már olyan, hogy otthon maradt a fellépő póló, de mi nem estünk kétségbe. Kifordítottuk, és már meg is volt. No de hogy a kérdésedre is válaszoljak, igen, ez abszolút tudatos.

Az értékelésnél, amikor a villámgyors szereléssel bajlódtatok elhangzott, hogy már az intro alatt is célszerűbb lett volna többet nyitni a közönség felé és kicsit hiányolták az energiát. Ehhez képest a megkomponált hajpörgetés, közte a csendes mosolygások, a pontos belépések után eléggé csurgott rólatok a víz. Nekem amolyan slayeres attitűdnek tűnt. Jól látom?

T.I. Ezt már jól kiveséztem az előbb és nagyon örülök, hogy észrevetted. Igen ez a Tom Araya-féle színpadi „viselkedés” nekem nagyon szimpatikus. Az én személyiségemhez, úgy gondolom, nagyon közel áll.

Gy.G Igen, ezt jól látod! A Slayer mindannyiunk nagy kedvence úgy A-tól Z-ig. A jelenlegi intrónkat nem gondolnám olyan közönség hergelős darabnak, inkább egy hangulatot próbál teremteni, amit mi követünk, majd egy közös, rövid szünet után átváltozik valami teljesen mássá, mondhatni ez a műsor része. Persze erre egy ügyes, saját fénytechnikus csak jobban rá tud erősíteni.

Bizony! Emlékeztetek arra, ahogy nem csak a zenekar, de én is, a színpad előtt átéltem: az intro + a kis szünet + majd a mennydörgés!

T.I. Lemezindítónak találtuk ki azt a számot, amivel kezdtük a koncertet: You Are Servant. Úgy az igazi, ha az album címet is adó első track is elhangzik. Aznap nem akartuk vele húzni az időt. Ahogy Gergő mondja ez így megalapoz a koncertnek. Behívja az energiákat. Amíg a szám első részét játsszuk, azt találtuk ki, hogy mozdulatlanul állunk, hogy csak a zene legyen. Ne vonjuk el a figyelmet semmivel, majd egy ponton egyszerre kezdünk headbangelni. Nekem tetszene, ha ilyet látnék és ide később valóban kél egy fénytechnikus. Meg rengeteg füst…

Ha először nehezen is hittétek el, hogy bejutottatok, a végén biztosan keltett némi felhőt az égen az eredmény, hisz ide mindenki győzni érkezett. Milyen volt az aznap estétek és milyen most, napokkal az esemény után?

Gy.G. ,,hogy’ indulnék úgy csatába, hogy nem hiszek a győzelemben?” Talán akkor volt kis csalódottság, de ennek vége. Legközelebb újra nekivágunk!

Sz.A. Persze, aznap kicsit csalódottak voltunk, bíztunk abban, hogy kijuthatunk a Wacken-re játszani, ebbe a gondolatba azért könnyen beleéli magát az ember [nevetés] Így pár nap elteltével inkább azt érzem, hogy ez a metal-csata csak még jobban felerősítette bennem a vágyat arra, hogy jobb legyek, és ösztönöz a gyakorlásra és munkára.

T.I. Ha nem hiszem el, hogy nyerhetek, akkor egyáltalán minek játszani? Így készültünk az eseményre. Ez volt a hozzáállás. Gyanítom, hogy sokaknál volt így. Napokkal később már azért szépen leülepedett a dolog. Ebből is lehetett tanulni.

T.GY Természetesen győzni mentünk oda. Nem nyertünk, de teljesen pozitívan élem meg, hogy ennyi embert meg mozgattunk. A Dél-Alföldről [és Nyugat-Magyarországról is – szer.] utaztak miattunk, hogy lássanak, bulizzanak ránk és rengeteg gratulációt kaptunk, annak ellenére, hogy nem mi végeztünk az első helyen! 

Milyen tanácsot fogadnátok meg az érétkelésekből?

T.I. Igazából szerintem olyan nagy értékelést nem kaptunk. Gondolok itt arra, hogy 6 zsűritag volt. Ebből hallottunk két véleményt. A 10 (8) zenekart meg 10 tagú zsűri választotta ki. Erről sincs semmilyen infónk. Nem tudjuk, hogy a beválogatott 10-be épphogy csak befértünk, vagy esetleg előrébb végeztünk a beküldött anyagok alapján. Annyi mondjuk elhangzott, “…hogy erős volt a beküldött anyag, nem véletlenül…” valahogy így, de pontosan nem emlékszem, az eszeveszett pakolás miatt is, meg úgy általában közvetlen a koncert után annyira a hatása alatt vagyok az eseményeknek, hogy azt se szoktam tudni, hogy épp’ hol vagyok…

Az este folyamán még váltottunk pár szót, de biztosan elfáradtatok, amíg a többi bandát végig néztétek. Volt olyan csapat, akit most ismertetek meg, illetve olyan, akire igazán felfigyeltetek?

Gy.G. Valamilyen formában már ismertük a bandákat, vannak, akiket sokkal jobban is.

Sz.A. Én viszont most találkoztam először a Heedless Elegance-szel, nagyon bejött amit csináltak.

Jóllehet a két közönségszavazat közül az egyiket rátok adtam – s most sem tennék másképpen – a másikat egy olyan csapatra, akik már gyakorlottabb szereplői az underground színtérnek. Összességében azonban – erről is beszéltünk a szünetekben – mindketten úgy éreztük, ez egy olyan rendezvény, ahol ezen 10 banda közül bármelyik csapat nyerhet, igaz?

T.I. Köszönjük szépen!! Úgy beszéltem mindenkivel az eseményről, hogy 10-esélyes. Rögtön hozzá is tettem, hogy persze, ha magunkat is oda sorolhatom. Ugye a csatás hasonlat…

Gy. G. Így igaz, valójában itt bárki megérdemelte volna az 1. helyet.

Össze tudjátok már foglalni, hogy mit adott a számotokra ez a fellépési lehetőség, a visszajelzések, az izgalom és 10-es döntő maga?

Sz.A. Nekem nagy löketet adott, hogy nyomjuk tovább, még jobban.

T.I. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk: játszhattunk a Barba Negra színpadán, illetve maga a tény sokat jelent, hogy egyáltalán beválogattak minket.

Haladjunk visszafelé a mérföldkövek mentén. Milyen volt megtudni, hogy részt vehettek a 10-es döntőn? Emlékeztek a pillanatra? – mire jönnek az élmény nagyságát jelző tömör mondatok:

Gy. G. Az egy nagyszerű érzés volt!

Sz.A. Nagyon király volt, amikor kiderült, hogy mi is benne vagyunk a 10-ben. Már azt vizualizáltam magamban, hogy hogyan fogunk zúzni a Wacken-en.

T.I. Emlékszem, Bandi írta a zenekari csoportba, hogy BEKERÜLTÜNK!!!

T.GY Az is izgalmas volt. Várni, hogy a 10-be bekerülünk-e. És be! Nagyon megörültem!

És milyen volt az, amikor visszajelzett a WormHoleDeath, hogy szívesen kiadja a lemezeteket?

T.I. Eufórikus állapotba kerültem: „…a hatás leírhatatlan…” [nevetés]

Gy.G Szerintem egy első albumos zenekar nehezen kívánhatna jobbat.

Sz.A. Állat volt! El is kellett olvasnom az e-mail-jüket egymás után többször is, hogy biztos jól látom-e. Aztán amikor rájöttem, hogy jól látom, az még állatabb volt!

T.GY Ez volt a cél. Hogy találjunk kiadót és hogy sikerült, nagy volt az öröm!

Nekünk zenehallgatóknak, rajongóknak sokféle, valószínűleg idealizált képünk lehet erről a színtérről, hogyan is működik. Említetted, – fordulok Imréhez ismét – hogy a lemezszerződéssel együtt érkezett ajánlat a promócióra, koncertkörútra is. S azt is mondtad, hogy még nem voltatok abban a pozícióban, hogy tudjatok élni a lehetőségekkel. Mit jelent ez?

T.I. A kiadó részéről a lemez megjelentetés mellett van egy promóciós tevékenység is. Ez szépen fel lett építve. Mire kijött a lemez, már kijött két klip is és ezzel forgattuk kicsit a zenekar nevét szerte a világon. A lemezzel jött a harmadik klip, majd pár hétre rá a negyedik. Az is jó ötlet volt, hogy a digitális és fizikai kiadás időben eltolódva jelent meg. Ez is alkalom a promóra. Majd sorban kezdtek érkezni a recenziók, sok helyről a világból. Ezeket a dolgokat közösen raktuk össze, mindig kérték a véleményünk. Kérték, hogy ha van valami ötletünk, akkor ne habozzunk, bármikor írjuk meg. Jelenleg a japán kiadást várjuk. Kapcsolatban van a WHD egészen komoly bookingokkal is, és a zenekaraikat folyamatosan ajánlják. Kaptunk mi is ajánlatot nem is egyet. Ettől marhára bepörögtünk. Már csak a lehetőség miatt is. Végül maradjunk annyiban, hogy ha pénz van, akkor van nagyon sok minden.

Még egy lépést vissza az időben: az a pillanat milyen volt, amikor elkészültek a felvételek a gyulai stúdióban Simi segítségével?

Gy.G. Valójában az a pillanat volt egy pár óra is. Össze ültünk mi négyen és Simi és lépésről-lépésre haladva elértük a pillanatot, a tökéletes hangzást. Igazán remek volt!

T.I. Nagyon izgalmas időszak volt az is. Amikor kezdett kialakulni a gitár hangzás, akkor már nagyon jól éreztem magam. Meghallgattuk egy csomószor, hogy bazmeg ezek mi vagyunk!!!

Ismét előre tekintve, látjátok, hogy a lemez kiadása óta a koncertezéssel bővül a hallgatóságotok köre?

T.I. Látjuk. Sokszor van olyan, hogy koncert után úgy jön oda valaki, hogy nem hallott még rólunk, a másik zenekar miatt jött, de nagyon tetszik neki, amit csinálunk. Volt olyan is, hogy két srác nem is akart a koncertre jönni, de kintről hallották, hogy játszik valami zenekar, bejöttek és utána csak azt bánták, hogy nem az elejétől voltak bent.

Gy.G Kétségtelenül, főként Budapesten érezhető nagyon, de az ország bármely pontján akad érdeklődő fül a zenénkre.

Az immár harmadjára megrendezésre kerülő LowLand Fest-et, igencsak tematikus fesztiválkén Tábori Gyula a basszeretek és Győri Gergely a dobosotok szervezi. Itt is felléptek egy napon. Mennyire lesz ez hazai környezet, vagy mennyire kell felkötni a gatyátokat? Arra gondolok, hogy a death/thrash/grindcore/stb. szcénában nem kis nevekkel együtt fogtok szerepelni…

Gy.G. Az elmúlt évek tapasztalatából, igen, hazai lesz a környezet. Valóban nagyon jó felhozatalt sikerült idénre szervezni, részemről az ott-zenélés már csak kikapcsolódás. Persze nem veszem félvállról a dolgot, sőt olyan koncertet fogunk nyomni, hogy az emberek feje leszáll! De bárhogy nézem, a LowLand szervezése mellett ennek már sétagaloppnak kell lennie a részemről. Aztán lehet, nem így lesz! [nevetés]

T.GY Az elmúlt 2 évben is hatalmas bulit csináltunk, ez még nagyobb lesz! [nevet fel ő is]

Hogy telik a nyaratok? Koncertezéssel, munkával, szabadsággal? A LowLand mellett hol léptek fel a közeli jövőben?

Gy.G. Július 2-án Szatmárnémetiben, utána LowLand. Addig meg LowLand, LowLand és LowLand. Utána persze meg azonnal indulunk Wacken-re egy kis pihenésre!

T.I. Mármint Gergő meg Gyuszi indul Wacken-re… [nevetés] …én meg Bandi maradunk itthon.

Köszönjük az interjút és nagyon sok sikert kívánunk nektek a továbbiakban is!

T.I. Mi köszönjük a lehetőséget és a jókívánságot, találkozzunk valahol, valamelyik koncerten. Mondjuk a Lowland-en!!!

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.