Eric Gales: Crown (2022)

Kiadó:
Provogue/Mascot

Honlapok:
www.ericgalesband.com
facebook.com/EricGales

Úgy fogtam hozzá ehhez a recenzióhoz, hogy most nagyon szellemesen és érzékletesen ismertetem Eric Gales, mint ösztönös, afro-amerikai blúzer és Joe Bonamassa, mint az Eric Clapton-féle brit blues hagyományok jólfésült képviselője közötti különbséget. Szerencsére szokásom szerint újraolvastam az idevágó korábbi kritikáinkat és rájöttem, hogy ez már megvolt, vagyis a legutóbbi Gales kiadványról szóló írásomnak pontosan ez volt a "dramaturgiája".

Valami azért mégiscsak lehet ebben az összehasonlításban, hiszen Túrisas kolléga kb. két hete "coming out"-olt azzal, hogy hiába ismerte el mindig is szenvtelen szakmaisággal Joe Bonamassa tehetségét, most valamiféle áttörés következett be nála és igazi rajongóvá lett. Beismerését tanult kollégám is egy Gales vs. Bonamassa összevetéssel kezdte. Nem légből kapott tehát a megközelítés. A helyzet az, hogy Bonamassa akármekkora király (és tényleg az, a bluesnak Clapton óta nem volt ilyen komoly fősodratú sikereket bezsebelő dalszerzője/előadója), nagyon fehér a csávó. Amikor kilép a reflektorfénybe öltönyben, "okos" szemüvegben, vékonyszálú, hátrafésült szőke hajával, mandibuláris prognatizmusával (előreugró állkapcsával), a megjelenés egyszerűen disszonánsnak tűnik a zenéhez képest: mintha egy polgáriasodott redneck játszana ízig-vérig afro-amerikai muzsikát (kb. mint Eminem, csak más stílusban).

Ettől persze Bonamassa még iszonyatosan jó (megjegyzem: én erre már jóval Túrisas előtt rájöttem). Eric Gales azonban más kategória, ő nem a '70-es évek brit blues-rock mozgalmának leszármazottja, nem keverednek jellegzetesen fehér folk elemek (bluegrass, country) sem a játékába. Bár - és már ez is az összehasonlításra predesztinál - neki is mandibuláris prognatizmusa van, Gales sokkal autentikusabb, mocsárszagúbb blues-jelenség: zűrös múltú, büntetett előéletű, több szempontból is az amerikai társadalom perifériájáról érkező afro-amerikai őstehetség, aki inkább az Albert King, Robert Cray-féle stílust képviseli, és szilárdan áll a Jimi Hendrix által lefektetett blues-rock alapokon (még a gitárt is úgy fogja, pedig jobbkezes!).

Egy ponton azért vitatkozom Túrisas kollégával, ő úgy magyarázta a két blúzer közötti különbséget, hogy míg Bonamassa stílusa steril, patikamérlegen kiszámolt, kristálytiszta, addig Gales megszólalása nyers, mosdatlan és koszos. Ebben ugyan van valami, de azért leegyszerűsítő: Gales ugyanis legalább olyan képzett technikailag, legalább olyan polírozott a játéka, pengetése, a hangzása is simán van olyan tiszta. Mekkora meglepi már a Django Reinhardt típusú rövid akusztikus szóló az "I Found Her"-ben! Ugyanakkor milyen brutális hard rock riffel kezdődik már a "Death Of Me"! Itt azt hiszem, kettejüket inkább a kulturális háttér és vérmérséklet különbözteti meg. Azt kockáztatva, hogy én is a leegyszerűsítés hibájába esem: talán a becsületes, lelkes tudatosság áll itt szemben a zsigeri, zsivány ösztönösséggel. A szintézis azonban nem lehetetlen, a szembenállás nem valódi, ahogy azt a mellékelt videón Gales és Bonamassa játékos duettje is illusztrálja! (Az év egyik legjobb nótája eddig!)

Ami a "Crown"-t illeti: tényleg egyfajta megkoronázása ez Gales karrierjének, minden benne van, amit 30 éves munkássága alatt hallhattunk tőle. Éppen ezért, stílusában talán egy kicsit csapongó is. Gales viszont jobban énekel rajta, mint valaha, tisztábban és erőteljesebben szól, mint valaha. Elismerem, nekem továbbra sem 100%-os, de szerencsére 16 nótából kedvére válogathat az ember.

Tartuffe

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Dionysos Rising nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.