Moodsday – a 25 éve alakult Mood évfordulós koncertje a Barba Negrában

Most vagy soha – esetleg újabb 25 év múlva –, gondolhatták az egykori Mood tagjai, és belevágtak. Huszonöt évvel a megalakulás, 17 évvel a feloszlás után. Egy „bemelegítő” koncert Bécsben, a Doom Over Vienna fesztiválon november 9-én – „Doom fesztivál: kétszázan egy pincében” – kommentál Holdampf Gábor, majd a január 4-i nagykoncert. Még egyszer, utoljára, lezárásként. Nem újjáalakulásként. Ha esetleg beesik pár hónapon belül egynéhány fesztiválfelkérés… Akkor. Talán. Még koncert. De amúgy mindenkinek ott vannak a zenekarai. Sanyinak a Wall of Sleep és az AMD, Gábornak és Kolosnak a Magma Rise, Balázsnak az Asphalt Horsemen, Tamás pedig zeneileg inaktív.

(Fotó: Mood zenekar Facebook-oldala, Réti Zsolt)

A budapesti koncert bizonyíték volt rá, hogy a magyar sabbathistákra önállóan is kíváncsi kb. 550 ember – bő félház éltette a színpadon zenélő urakat. Összesen másfél órás előadásuk csakis elismerő és elégedett bólogatásra késztetett. Most komolyan, úgy éreztem magam, mint a játék kiskutya a kocsik hátsó ablakában, csak bólogattam és bólogattam…

Kezdjük máshol. Mondjuk, 1995-ben a Hammer Demonstráció II. válogatásánál. Amin ott figyelt a Stardrifter. Nem hiszem, hogy nagyon másképp lenne: a mostani koncerten többségében jelenlévő 40+-os apukák ezzel ismerték meg a zenekart, erre kapták föl a fejüket. Hát ez meg mi a sabbathúristen? Legélesebb Mood-koncertemlékem pedig a válogatáskazetta zenekarainak fellépése, ahogy a Mood a kisszínpadon játszik (hogy E-klub vagy Riff-Röff, már nem tudom).

Lett aztán 4 nagylemez. Nem voltak ugyanolyanok, mindenki választhatott kedvencet közülük. Nekem a Slow Down volt az a Burning Slow demo mellett, még pólóm is volt a kalászosban tanyázó kombájnnal. A Wombocosmic meg nagyon nem tetszett a megjelenésekor, ma már igen, de emlékszem, miért nem: hamisnak tartom rajta az éneket… A lényeg: mindig kíváncsi voltam, mit alkotnak a srácok. Oly annyira, hogy 2001 után is követem őket a mai napig, legyen Supernatural–Stereochrist, Wall of Sleep, Magma Rise, Asphalt Horsemen. Mindegyik (utód)zenekarnál ott figyel a Mood-örökség, így vagy úgy.

Tegnap este fél kilenckor kezdődött a doomsday–moodsday. Egy 12 perces kisfilmmel, amelyben a zenekar tagjait interjúvolják, miért is, hogyan és miként. Szóval a C. O. C. Blindja és a Down NoLája tehet mindenről, hogy anno Füleki és Holdampf urak belevágtak…

mood2.jpg

Háromnegyedkor aztán belecsaptak a zenei szettbe, majd mintegy 45 perc múlva röpke szünetet közbeiktatva újabb 25 percet muzsikáltak, a Burning Slow-val zárva a 70 perces főműsort, hogy az ovációra visszatérjenek még 3 szám erejéig, köztük a slágerré kikiáltott Glow Burn Screammel és a Sabbath Children of the Grave-jével.

Hogy milyen számok hangzottak el, mármint mire emlékszem még? Circles, Feed To Rise, Spiral Tomb, The Fourth Ride of Doomanoids (Sanyi mellényúlt, amit nagy nevetve úgy kommentált, hogy ezt mindig is meg akarták valósítani, mármint a rontást), Four Winds Are Blowing, The Engine Is Burning…

Ami az egésznek jelleget adott, az a lecsupaszított, eszköz- és díszlettelen színpadi kép (csak egy Mood-logós felirat a vásznon, némi színezéssel, füsttel), a pőre zene és a zenészek totál közvetlen emberi arca. Itt aztán nem volt sztárkodás, rockandroll-kivagyiság. Az AMD- (Füleki), Down- (Hegyi), illetve Saint Vitus-pólóban (Holdampf), farmernadrágban aprító jó kondiban lévő családapák a maguk „nyers”, mindennapi valójukban muzsikáltak. Mint egy osztálytalálkozón, ahogy Gábor (aki többször is lement a közönség első soraiba) már az elején megjegyezte. S ő volt az, aki megemlékezett két barátról, társról is, akik nem lehettek itt, egyikük, Vida Ferenc (LMS) elhunyt, másikuk, Király Balázs egykori basszer, föllelhetetlen.

Baromi jól szólt a hangcucc, Sanyi és Kolos szólói csodásan csilingeltek, de nekem az első pillanattól kezdve a Balázs keze alól feldöbörgő basszushangok voltak mellbevágóak és ezeken a vastag hangkötegindákon lendültem dalról dalra afféle doom-Tarzanként végig az estén.

Szívet melengető, kart lúdbőröztető, hátat borsóztató este volt. S míg mi bent a koncertteremben vigyorogtunk örömünkben, kint leesett a hó.

Mood
Budapest, Barba Negra Music Club, 2019. január 4.
Belépőjegy ára: 1999/2499/2999/3999 Ft

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémkereső nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.