Koncertbeszámolók

Judas Priest

Judas Priest koncerten jártunk – 2018.07.24., Budapest Aréna

Zenei érdeklődésem kezdete óta rangos helyet képvisel a Judas Priest a képzeletbeli ranglistámon. Nem is feltétlenül a stúdióalbumok kiválósága miatt – mert annak ellenére, hogy hatalmas rajongónak tekintem magam, mindben találok kivetnivalót – hanem annál inkább a koncerteken nyújtott teljesítményük miatt. Kevés zenekar képes annyira őszintén, szívből zenélni a színpadon, mint ez a legendás birminghami […]

a38

Az univerzum összes energiája egy kopott Fenderben rejtőzik-Earthless, Pallbearer koncerten jártunk.

Ha valaki előfizet egy online zenei szolgáltatónál, érdemes a nagy kedvencek és a “kötelező” korongok mellett időt szánni egy kis random felfedezésre is. Az én esetemben ennek miértjére az Earthless egy tökéletes példa, ugyanis a trió idei albuma a Black Heaven pár hónappal ezelőtt az “új megjelenések” között került a látóterembe és első hallgatásra be […]

Rockmaraton Fesztivál

Rockmaraton Fesztivál 2018 – Koncertbeszámoló

2018. július 9-14. @ Dunaújváros, Szalki-sziget

FEKETE PÉNTEK

Hosszú éveken keresztül minden nyáron elgondolkoztam azon, hogy milyen jó is lenne végre eljutni a Rockmaratonra. Amióta ez a fesztivál működik, azóta külföldön élek, és mindig nagy volt a nyomás, hogy ide eljussak – folyamatosan nézegettem a menetrendet, de igazából az Angliához közelebbi fesztiválok bizonyultak általában nyerőnek. Amikor meghirdették az idei Rockmaraton menetrendjét, pillanatra görcsbe rándult a gyomrom, ugyanis a július 13-ára, péntekre meghirdetett zenekarok fellépési sorrendje kísértetiesen ismerős volt: 1999. július 10-én – gyakorlatilag tizenkilenc évvel ezelőtt – ugyanúgy a Christian Epidemic, a Sear Bliss és a Tormentor játszott az azóta már rég megszűnt Fekete Lyukban. Ez már egy erős nyomásnak bizonyult, úgyhogy fölkerült a Rockmaraton az idei fesztivál- és koncertlistára, és mivel menet közben visszaköltöztem Magyarországra, ezzel adódott is a helyes megfejtés: irány Rockmaraton, irány a Fekete Péntek. Maga a mesterterv hihetetlenül egyszerű volt: csütörtökön este munka után irány Dunaújváros; aznap este a terep felmérése, és menet közben ha esetleg sörök fogynának, akkor sincs nagy baj. Másnap a Fekete Péntek végighallgatása-dokumentálása (valamint interjú Nagy Andrással), szombaton reggel pedig korai kelés és húzás haza.

AWS

AWS – Klippremier – Hol voltál?

Május 12-én este a Magyarországot képviselő AWS, amely az elődöntőből bejutott az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe,ott  huszonegyedikként lépett színpadra és végül 93 ponttal a 21. helyen végzett Viszlát nyár című dalával. Az AWS-sel Magyarország sorozatban nyolcadszor jutott be az Eurovíziós döntőbe. Végül a dalfesztiválos papírforma érvényesült, Izrael nyerte a portugál fővárosban rendezett 63. döntőt. Az AWS […]

Agregator

Christian Epidemic, Agregator, Sentio Ergo Sum – Koncertbeszámoló

2018. június 8. @ Budapest, Supersonic – Blue Hell & KVLT

Eddigi pályafutásom során összesen kétfajta koncerten voltam: az egyik az az, ahova pontosan, időben érkeztem, majd ezek után hosszú órákat vártam arra, hogy elkezdődjön az első fellépés. És van a másik, ahonnan késtem, természetesen ezzel párhuzamosan egy vagy két zenekar is kiesett, így gyakorlatilag lekéstem azt a fellépőt, aki miatt mentem. Minden bizonnyal az én készülékemben van a hiba, de én a Sentio Ergo Sum – Agregator – Christian Epidemic trió fellépésére este hétre értem oda, és közel voltam ahhoz, hogy megkérdezzem a kapuban ülő biztonsági őrtől, hogy akkor ezek szerint tényleg elmarad-e a koncert, ugyanis a Vörös Lyuk – Kék Lyuk előtti udvaron rajta és rajtam kívül az égadta világon senki nem volt.

Aztán szépen lassan kiderült, hogy igen, lesz ez a fellépés, de hogy pontosan mikor, azt senki nem tudja, és hogy nem este hétkor, az is teljesen biztos, úgyhogy bánatosan ücsörögtem az udvaron és iszogattam a húgymeleg Buckler-t a dögmelegben a lemenő nap fényében, miközben a levéltetvek glóriaként röpködtek körülöttem. Persze el lehet ütni az időt fontos és kevésbé fontos dolgokkal, például az egyik ilyen fontos és érdekes megfigyelés, hogy új festmények kerültek a Kék Lyuk falára és a vécék ajtajára. Természetesen elszalasztottam az alkalmat, hogy megkérdezzem Bazsitól, hogy ezek micsodák, mikor kerültek oda, illetve ki volt a művész, de ezt a kört nem fogom legközelebb kihagyni. Olyan este nyolc környékén befutott az első zenekar, a Sentio Ergo Sum, szépen lassan elkezdek lecuccolni, majd nem sokkal utánuk megérkezett a Christian Epidemic is. Gondolom, ekkortájt futott be az Agregator is, de igazából nem volt kristálytiszta, hogy ők pontosan mikor érkeztek meg.

Wiegedood

Wiegedood, Ygfan – Koncertbeszámoló

2018. június 5. @ Budapest, Dürer Kert

Egy koncert esetén általában kétféle inger szokta érni az embert: az egyik a hang, a hangzás, tehát egy akusztikus élmény, a másik pedig a vizuális: az a látvány amit a színpadon látsz. Az akusztikus élmény kritikus fontosságú, ha ezzel valami nem stimmel, akkor egy picit olyan érzés, mintha az ember egy sötétített galériában nézné azokat a festményeket, amiket félig-meddig lefestett a szobafestő a fallal együtt. Ennél sokkal jobb a helyzet, ha látvánnyal nem stimmel valami, a lényeget azért mégiscsak lehet hallani, és az ember maximum melléképzeli azt, amit nem lát. Ha valamit nem látni, akkor annak általában objektív okai vannak, például valami kitakarja a látványt. Számos esetben ez egy előttünk álló zenerajongó lehet, de vannak olyan esetek, amikor az ember saját magában kell hogy keresse a problémát: mellesleg így járt a mellettem álló alacsony, szőke hölgy is, aki elől saját adottságai rejtették el a látvány egy részét. Hát istenem, mit is mondhatnék…?

Megérkezés után egy gyors sör, ha az ember kocsival megy koncertre, akkor meglehetősen limitáltak a lehetőségei. A Dürer Kertben a Soproni IPA-t és az Edelweiss-ot pontosan ugyanannyiért osztogatták. Amióta Magyarországon élek, azóta nagyon megszerettem a Soproni IPA-t, az ár-érték aránya tökéletes, sőt, de igazából ha egy picit olcsóbb lett volna az Edelweiss-nál, akkor biztosan azt választom. Mivel azonos árban voltak, így az Edelweiss lett a nyerő.

Stage of Reality

Big applause to Vinny ÁPPÍCSE!!!”

Áppisz? Episzíí? ÁPPÍCSE?? Nehéz szó, de az olaszok megoldották. Később visszatérünk rá. Úgy gondolom, aki valamennyire otthonosan mozog a 80-as, 90-es évek hard rock/heavy metal világában, annak nem kell különösképp magyaráznom, kiről is szól ez a pár sor. Az amerikai (olasz?) Vinny Appice doboslegenda nem először volt nálunk, hiszen korábban, 1998-ban a Black Sabbath-tal, 2007-ben […]

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!