“Azt beszéltük Csabával, hogy a harmadik lemezzel fog igazán bejönni.”

Bevezetés (prológosz):

Zozzie a Darkness Enthroned Festival előtt ókori görög drámát rendezett meg az Archaic zenekarral, amelyben Szabó Csaba dobos és Jósa Tamás énekes voltak a főszereplők. A „kórus” kissé háttérben maradt, sőt, egy idő után már csak egy hős, Tamás maradt életben. Tragédia két felvonásban.

A konfliktus (expozíció):

Zozzie: Az a jó ebben az egészben, ebben az interjúban, hogy kábé 28 éve csináltam ilyet.

Tamás: Igen?

Z.: Igen, ilyen élőt. Olyan kurva rég volt. Még Feszültség fanzine…

T.: Addig e-mailezés volt? Vagy mi?

Z.: Figyelj, én másfél éve tértem vissza az újságíráshoz, úgymond. 28 év közben eltelt… De Coly-nak, a főszerkesztőnek is 25 év, de ő más témában ugyanúgy újságíró. (Zozzie, bunkó vagy, válaszolhattál volna a kérdésre)

T.: Egész jól tettétek! Látom, megint lesz közönségtalálkozó.

Z.: Ja, gyertek, gyertek! Mert kurva jó! Megy ez a szar? (Zozzie a telefonját nézi, hogy veszi-e a beszélgetést)

T.: Megy, megy. Az e-mail-es interjú az szar… előre megírt kérdések…

– Közben mozgolódás támad.

Csaba: Ki kell mennem…

T.: (Csabának) Az interjúra meg szarsz rá!

Z.: Menjél nyugodtan, úgyis majd összekalapálok valamit, tök mindegy, ki mit mond, majd valamit, valamit…

Cs.: Negyedóra.

Z.: Menjél nyugodtan!

T: Ez fontos?

Cs.: Hát, igen.

T.: Kurva sok idő van a koncertig. Mi olyan fontos, Csabi?

Z.: Nyugodtan, folytathatjuk utána is. Nem rohanunk sehova.

T.: (valakinek) Gyere, üljél le te is!

Z.: Figyelj, utána is még lehet…

Cs.: (Tominak) De mindig te beszélsz!

T.: De te sokkal jobban tudod a múltat. Én benne vagyok pár éve, úgy 8 éve, abból bazd meg, 6 év inaktív.

Cs.: Én meg 16 éve vagyok benne.

T.: Lassan nagykorú a zenekar. Na, akkor nyomjad!

A bonyodalom kibontakozása (kardalok):

Z.: A How Much… lemezetek elég nagy dobás lett itthon. Megváltozott a zenekar megítélése? Közel a világhír?

T.: Reméljük, hogy közel van!

Z.: Ugye?

T.: Igen. Ma kaptunk éppen koncertfelkérést, hogy mehetünk a Soulfly elé. Hova? Jekatyerinburgba. Vízumköteles, és jövő héten kéne menni. Tehát, valószínűleg nem megyünk.

Cs.: Fehéroroszországba…

T.: Tehát, 110 ezer fejenként a repjegy. Jönnek be egyre jobb, izé… ajánlatok, csak mindig a kurva pénz miatt le kell mondani, vagy azt mondani, hogy hát, ez így nem jó. Telik az idő, tudod?
A megítélése a zenekarnak persze, változott. Hiszen gyakorlatilag addig egy halott dolog volt. Amikor én beszálltam… Mikor? 2011-ben. Három koncertet jöttünk vissza, aztán mindenki szétszéledt. Most meg így Csabáék összerakták a lemezt… (Csabának) Arról te nyugodtan mesélhetsz amúgy, hogy ez hogy történt!

Cs.: Az inaktív idők… Nem volt nagyon inaktív, csak így kifelé mutatva. Valójában Lacival játszottunk folyamatosan a próbateremben. Lementünk. Berúgtunk állandóan… Aztán így mindig az volt nekem is, hogy elindítani a felvételt, hogy mégis mit kalimpálunk ott a teremben. És az évek során összejött annyi anyag, hogy szóltam Lacinak, hogy mi lenne, ha ezt így most elkezdenénk rendezgetni. Aztán végül is úgy nagyjából kikerekedett valami anyag.

T.: Ja, és az fontos, hogy ezt a fióknak írtuk. Na, amikor jött a Csaba, hogy ezt az anyagot meg kéne baszni, akkor azt mondtam, hogy persze, szövegeljük fel, meg feléneklem, meg minden, hogy legyenek meg a nóták a fióknak. Tudod, hogy lehessen mit mutogatni az unokáknak.

Cs.: Így indult abszolút, tehát a Vörös Attilával, felhívtam, hogy segít-e felvenni, mert mindig dumáltuk, hogy persze, persze, majd egyszer… És akkor mondtam neki, hogy nagyjából összejött pár szám…

T.: Meg lehet nézni a YouTube-on, van fönt egy stúdió-session videó, nagyon vicces. Hogy történtek a dolgok.

Cs.: És akkor mindig átmentünk hozzá, ittunk vele, ilyesmi, és elkezdtük felvenni a dalokat, és ahogy mutogattam ennek a fasznak a nótákat (Tomira mutat), azt mondta, hogy ez kezd így…

T.: Mutattál tíz vagy tizenegy nótát, vagy mennyit, abból ismertem egyet, a Bulletproof-ot, amit játszottunk korábban, meg a Lifebringer-t, igen. De mondtad (Csabára néz), hogy a Bulletproof nem is lesz a lemezen, én meg mondtam, hogy a faszt nem! 😊

Cs.: Igen. (óriási röhögés)

T.: És írjál szöveget a többihez, mondta, és hallgatom a nótákat, meg minden, és asszem’ kettőhöz jött valami kurva jó ötlet, a Two Minutes of Hate-hez, meg az …After a Kill-hez, és azt mondtam, na, ezt a kettőt megírjuk, a többi meg lesz valahogy. És ez lett a végeredmény.

– Itt kisebb közjáték, ami kibogozhatatlan.

T.: Szóval, ez a két dal tényleg baszott jól sikerült. Aztán volt a reunion koncertünk. Tavaly augusztusban talán.

Cs.: Szeptember 1., itt.

T.: Ja, szeptember 1. volt, itt a Dürer-ben, a nagyteremben Vörös Attiláékkal. Mi volt az? A Strenght Of Will, és meglepően kurva sokan voltak, tele volt az egész terem. (Csabához) Az telt házas is volt az a buli?

Cs.: Telt házas volt.

T.: Mondjuk, 500 Ft lefogyasztható volt a belépő árából, ha jól tudom.

Z.: Ja, az csalogató.

T.: Az baromi csalogató volt. Kurva jó dolog volt.

Z.: Csalogatta az embereket: 500 Ft-ot leihattak.

T.: Nyomtuk két gitárossal, mert volt a Sipos Andris, aki a műsor egyik felét tolta, Erdélyi Peti tolta a másik felét, és akkor ilyen Mortal Combat-os képet is kiraktunk az internet-re, hogy akkor melyik gitáros fog maradni. Andris inkább a lassabb, Pantera-sabb témákat szereti, Peti meg ugye, kurvára thrasher, ő tényleg szakértője ennek a műfajnak, és ő maradt. Egyértelműen rá esett a választás, például azért is, mert neki hosszú haja van, Siposnak meg nem. (röhögés) És így már csak a Csabának nincs hosszú haja.

Cs.: Egyre rövidebb, egyre kevesebb.

T.: Befelé nő neki, azért is szőrös a szájpadlása. (még nagyobb röhögés)

Z.: És én mit mondjak?

T.: És a megítélés olyan volt, hogy azt mondta a Hammer, hogy akkor, figyu, adjuk ki ezt a lemezt, és voltunk náluk párszor…

Z.: A Hammer szénné dicsérte.

T.: Igen, megkaptuk a Hónap Lemezét is, meg minden, egész jól indult, meg azóta benyomogattak minket egész jó helyekre, hogy azt mondjam. De így tényleg náluk az volt, hogy „Hoppá, srácok, a lemezt ki kéne adni”, és rávettek minket, hogy adjuk ki mellékletként.

Z.: Tulajdonképpen akkor most nagyon bejött minden.

T.: Azt beszéltük Csabával, hogy a harmadik lemezzel fog igazán bejönni, akkor lehet majd egy ütős koncertprogramot összerakni, akkor lesz elég dalod, hogy nyugodtan változtathassál, a közönség is azt mondja, hogy „Hm, igen, de az előző lemezen az a dal…”, akkor van választási lehetőséged, úgy játszhatunk különböző korszakokat.

Cs.: Majd 10 év múlva meglátjuk!

T.: Ja, ja.

Z.: Újabb 10 év múlva…

T.: A harmadik lemez vízválasztó lesz, mint minden egyes zenekarnál. Ha megfigyeled, a nagyoknál is a harmadik lemez volt, ahol kurva nagy váltás volt.

Z.: Akkor most már ne várjunk újabb 10 évet!

T.: Hát, most már nem, úgy felet kell még.

Z.: Jól van, az szuper! Erről majd úgyis lesz kérdésem.

T.: Ne hülyéskedj! Na, mondjad tovább!

Zozzie nem tagadhatja le, hogy ott volt az Archaic koncerten (fotó: W’S Photos)

Z.: Na, azt mondja: a Facebook-on azt láttam, hogy négyen vagytok, négy tag.

T.: Hol láttál te ilyet?

Z.: Komolyan, a Facebook oldalatokon négyen vagytok.

T.: Hát, ezt én kurvára lecsekkolom, lehet, hogy akkor nem frissítettük a tagokat? (nyomkodja a telefonját)

Z.: De ugye, akkor nem volt tagcsere?

Kórusban: Neeeem.

Z.: De akkor ki hiányzik? Egy gitáros szerintem hiányzik.

T.: Peti?

Cs.: Lehet, hogy a Peti nincs odaírva. Ő nem szólt erről.

Z.: Nem szólt????? Meg sem nézi ezek szerint? De a fényképen öten vagytok.

T.: Háhá! Tényleg nincs ott a Peti!

Cs.: De amúgy öten vagyunk.

Z.: Ajaj.

T.: De ez augusztus 29-ei. Akkor még nem volt Peti. Szabó Dani lett volna a gitáros ugyebár, aki régebben is volt.

Z.: Akkor mégis csak volt tagcsere!

T.: A Szabó Dani nem vállalta ezt a dolgot, neki nem fért bele. Igen, és mondjuk, én ennek egy kicsit örülök, mert van épp elég dolog, amire ketten rá kell koncentrálnunk. Megy az még? (a telefonomat nézi, mert éppen nyomogatom)

Z.: Megy, csak közben írt a Balázs.

T.: Melyik Balázs?

Z.: A Fábián. Ismered őt is, a barátnőjével fotózkodtál DivedeD-en. (Timi a sztár, nem a Tomi – a szerk.)

T.: Ja! Jaja, puszilom őket!

Z.: Mindjárt itt vannak.

T.: Nagyon jó! És, izé… Nem, nem, öten vagyunk, csak ezt nem frissítettük, mert baszunk a Facebook-ra, kábé. Legalább olyan gyakran frissítünk, mint amilyen gyakran lemezt kiadunk. (azóta megtörtént a frissítés – a szerk.)

Vége az első felvonásnak. Következő nap folytatjuk.

Szólj hozzá!

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!