Alice In Chains koncerten jártunk – Budapest, Budapest Park, 2018. július 1.

Alice In Chains. A nagy négyesből az egyik! Mert azzal gondolom senki sem vitázik, hogy a grunge etalonjának a Pearl Jam, Soundgarden, Nirvana és az említett Alice In Chains számít. Az olyan – egyébként koránt sem rossz – bandák, mint a Candlebox, a Screaming Trees a nyomukban sem érhetett, de még a The Smashing Pumpkins és a Stone Temple Pilots sem tudta azokat a lemezeladásokat produkálni, mint a négy főkolompos. Főkolomposok, hiszen az ő megalakulásukkal gyakorlatilag szeretett műfajom, a hajsprayvel átitatott glam bandák a süllyesztőbe kerültek. De nem csak ők, a grunge az egész zeneipart átreformálta.

A Nirvana punkos lendülettel tolta, a Soundgarden picit pszichedelikus megközelítéssel, mindezt fűszerezve a 70-es évek muzsikájával, a Pearl Jam pedig valóban az a bizonyos „tornacipő-bámulós” búskomor egyetemista feelinget árasztott. Négyük közül az Alice In Chains volt talán a legmetalosabb. Dalaikban olyan gitárriffek tornyosultak, amiket a fajsúlyosabb metal bandák is szerettek volna lekoppintani.

Layne Staley már 16 éve halott, helyén pedig egy olyan frontember áll William DuVall személyében, akinek hangja ugyan hasonlít az övére, kiállása azonban – már csak bőrszíne miatt is – totális ellenpólusa elődjének. Sajnálatos módon az eredeti felállással sosem jutottak el hozzánk. A megmaradt tagok, tehát Jerry Cantrell, Sean Kinney és Mike Inez 2005-ben álltak össze először Staley halála után. A 2004-es cunami áldozataiért rendezett jótékonysági koncerten léptek fel, és több ismert énekest kértek fel a koncertre. Aztán egyre több alkalmi fellépésük lett, mindig más énekessel. Ilyen beugró volt William DuVall is a Comes With The Fallból. DuVall végül otthagyta régi együttesét, és beállt az Alice in Chainsbe, és azóta újra él az együttes, igaz, új hanggal. Layne Staley emlékét méltó módon őrzi az együttes, és nem csak a régi dalokon keresztül.

Lehet, hogy csak „urban legend”, de amennyiben hinni lehet a híreknek, 2006 nyarán elővételben alig több mint 50 jegy fogyott el a Petőfi Csarnokba meghirdetett Alice In Chains koncertre, ami aztán ennek köszönhetően jól el is maradt. Így aztán mindössze egyszer, 2009. november 27-én léptek fel hazánkban, a helyszín a Petőfi Csarnok volt. Mondanom sem kell, amolyan osztálytalálkozó-jelleggel tényleg eljött szinte mindenki, aki látni akarta a ’90-es évek egyik legfontosabb és legjobb amerikai rockzenekarát. Sokan még a kínai piacos kockás flanelingeket is előkukázták valamelyik szekrény legmélyéről, hogy teljes legyen a nosztalgia.

A kockás ingek most is előkerültek, amikor egy szép haveri társaság szállt fel a 24-es villamosra, amivel én is igyekeztem megközelíteni a Budapest Parkot. Sajnos volt egy kis malőr a bejutásommal, na meg aztán, amint beléptem azonnal megtámadtam a merch-kínálatot, hogy beszerezzek egy turnépólót, így sajnos az osztrák Mother’s Cake kimaradt az életemből. Mivel az utóbbi időben nagy vinyl-gyűjtő lettem, így kis híján 6500 forintért beruháztam volna egy Mother’s Cake bakelitre, de egyrészt döntésképtelen voltam, mert két albumuk is kapható volt, ráadásul a színpadról áradó muzsikájuk is olyan színtelen-szagtalan volt a számomra. Sajnos Alice In Chains bakelitet nem lehetett kapni, nem véletlen, mert ez a buli amolyan lemezelőzetesként szolgált, ugyanis jön az új Alice in Chains lemez, a Rainier Fog, immár a harmadik, William DuVall-lal a mikrofonnál. Túlzás lenne azt állítani, hogy az augusztus 24-én boltokba kerülő albumot a világ lélegzetvisszafojtva várja, az azonban biztos, hogy még mindig vagyunk jó páran, akik számolják a napokat a megjelenésig. A zenekar nyár eleje óta Európában koncertezik, egy tizenkilenc állomásos európai turné volt betervezve a seattle-i banda számára, Magyarország volt a tizedik a sorban.

Az osztrákok cuccát pillanatok alatt letakarították a színpadról, majd Jerry Cantrell vezetésével az Alice in Chains tagjai szép lassan besétáltak a színpadra. Óriási üdvrivalgás fogadta őket. Már a nyitó Bleed The Freak is bizonyította, hogy ez a négyes Layne nélkül is Alice In Chains. A dolog eleve ott kezdődik, hogy a megszólalás, a hangzás, Jerry Cantrell dalszerzői stílusa összekeverhetetlen, aminek köszönhetően a friss szerzemények élőben sem lógtak ki a régiek közül, a klasszikusok pedig nem kis részben DuVall kiváló képességeinek köszönhetően tökéletesen szólaltak meg. A tömeg együtt üvöltötte, ugrálta, tombolta végig a következő négy dalt (Check My Brain, Again, Them Bones, Dam That River), pihenő először a Hollow/Last Of A Kind kettősnél volt. A négyes persze tisztában van vele, hogy bizonyítaniuk kell, ezért aztán egy pillanatnyi lazáskodást sem engedtek meg maguknak. Láthatóan ők is élvezték a bulit és az eufórikus fogadtatást, Mike Inez néhány dal után teljesen bepörgött, és néha még Sean Kinney is megeresztett egy-egy mosolyt az egész hátteret beborító vetítővászon előterében. Túl sokat amúgy sem William, sem Jerry nem beszélt, ehelyett csupán lélegzetvételnyi szünetekkel követték egymást a jobbnál jobb régi és új szerzemények.

Layne Staley kétségtelenül a rocktörténelem egyik legtündöklőbb tehetségű énekese volt, de az Alice In Chains ezen az estén is csak azt bizonyította be, amit már a Black Gives Way To Blue is ékesen példázott: ha valaki nem fél kockáztatni, végzetes tragédiák után is lehet méltósággal és értelmesen újrakezdeni. Ez egy elképesztően jó koncert volt, egy stabil, best of Alice in Chains setlisttel (jó-jó, talán Love Hate Love és az Angry Chair még beférhetett volna). Hihetetlenül hálásak lehetünk Jerry Cantrellnek, hogy nem hagyta a zenekart elveszni. Az együttes úgy újult meg, hogy Sean Kinney, Mike Inez és Jerry Cantrell pontosan tudta: soha, de soha nem lehet már ugyanaz a zenekar, mint amilyen Layne Staley-vel volt. Őt feltámasztani nem, de újjáéleszteni az együttest képesek voltak, a lehetőségekhez képest még egy picit tovább is tudtak lépni Williammel. Nálam eddig az „Év Bulija” első várományosa volt ez a vasárnap esti produkció.

Fotók és videók: Patrick H. Fitzgerald‎

Alice in Chains 2018 Tour

Helyszín: Budapest, Budapest Park
Időpont: 2018. július 1.

Alice in Chains:

Jerry Cantrell – gitár, ének
Sean Kinney – dob
Mike Inez – basszusgitár
William DuVall – ének, gitár

Setlist:

Bleed The Freak
Check My Brain
Again
Them Bones
Dam That River
Hollow
Last Of A Kind
Dowin In A Hole
No Excuses
Stone
We Die Young
Nutshell
Man In The Boksz
Heaven Beside You
It Ain’t Like That
The One You Know
Got Me Wrong
Would?
Rooster

Szólj hozzá!

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!