kritika

Kezdeném azzal, hogy a Lovelorn Dolls számomra olyan, mint egy főnix, amely újra és újra feltámad a hamvaiból. A zenekar még 2010-ben jött létre, és karrierjük során többször szünetre kényszerültek. Fontos kiemelni, hogy a duó (Kristell Lowagie és Bernard Daubresse) leginkább önerőből dolgozik, vagy mindent maguk csinálnak, vagy csak kevés támogatással gazdálkodhatnak. Kellő kapcsolatok és háttér híján ma már nagyon nehéz fenntartani egy zenekart, különösen mivel az elmúlt években a female fronted rock/metal csapatok igencsak megszaporodtak, és túl nagy a kínálat. A Lovelorn Dolls is ezzel a problémával néz szembe, hiába van mögöttük három nagylemez, EP-k és remixek, szomorúan alulértékeltek és ismeretlenek a mai napig. Ennek ellenére – és nagy örömömre – mindig visszatérnek. A mostani volt az eddigi leghosszabb szünet a pályafutásukban, legutolsó albumukat, a Darker Ages-t még 2017-ben adták ki. Úgyhogy nagy csendet törnek meg májusban érkező negyedik lemezükkel, ami a szójátékos Deadtime Stories címet kapta. A Lovelorn Dolls műfajilag gothic rock/metalként hivatkozik magára, de emellett gyakorta jellemzőek rájuk az elektronikus elemek is. Utóbbi főként második, Japanese Robot Invasion című albumukon figyelhető meg, ellenben a legutóbbi, már fent említett lemezük inkább a gothic rockot és a rendkívül sötét hangulatot helyezte előtérbe. Hallgatva az új albumukat, az a benyomásom […]