A Mötley Crüe / Def Leppard koncert másnapján (és harmadnapján) ugyancsak egy olyan zenekar látogatott el hozzánk, mely szintén a ’90-es években, pontosabban ’98-ban járt nálunk utoljára. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy akkor a Black Sabba…
Nagy sikerrel zajlott le tavaly a Def Leppard és a Mötley Crüe amerikai körútja, mely még 2020-ban indult volna, de a pandémia miatt el lett halasztva. Ezen sikeren felbuzdulva lett egy európai szakasza is a túrának és ami még örömtelibb, hogy budape…
Volt némi dilemma, hogy egy kisebb vagyonnal felérő összeget megéri-e kifizetni a legendásan gyenge formában lévő Mötley Crüért, vagy sem, arról nem is beszélve, hogy csak ülőhelyek voltak a Dome-ban. Joan Jettel és a Poisonnal kiegészülve nyilván sima…
Arra kellett rájönnöm, hogy ahhoz mérten, hogy milyen gyakorisággal járok koncertekre, megdöbbentően ritkán megyek black metalra. Emlékeimben az utolsó ilyen a pár hónappal ezelőtti Gorgoroth volt, előtte meg 2019-ben a Rockmaratonon a Marduk. Tény, …
Az első két Dio lemezt azért imádom, mert ott a Mester (igen, nagy M-mel) nagyon jól eltalálta az egyensúlyt a Black Sabbath sötétebb, komorabb és a Rainbow dallamosabb, rockosabb világa között. A „Sacred Heart” már elindult egy poposabb irányba, a „…
Nagyhét. Krisztus Urunk a sírban, mi is készül(get)ünk lélekben a feltámadásra, amikoris hív a cimbora;
– „Hali, felszabadult egy jegyem, délután megyek fel kocsival, nincs kedved?”
– ‘Húú, de jó lenne, gondoltam is rá, hogy menni kéne, mert a Kame…
Talán meglepő lehet, de – bár itt a Rozsdagyárnál mindenki szíve a kemény zenékért dobban – mégis nagyon eltérő ízlésünk van szerkesztőségen belül. Emiatt a vasárnap este duplán különleges volt: nemcsak azért, mert Budapesten játszott a Cannibal Corp…
Jelen kritika írója, a blog indulásának pillanatában még éppen csak megszületett. Az idő rendkívül gyors múlását tekintve ez valahol egészen lehangoló, másrészt viszont rendkívül örömteli, amikor a semmiből közli veled a lányod, hogy „Apa, ezt a koncer…
