rattlead.hu
Szerintem nem igazán újdonság, ha azt mondom, nagy thrash metal rajongó vagyok és ezt a kollégáknak is erőteljesen bizonyítottam Óbarock-on, ahol a kvíz alatt valahogy sikerült az együttesek többségét eltalálnom, pusztán abból, hogy nagyon is jól ismerem a gitárhangzásokat és ezek alapján már könnyen ugranak be a bandanevek. És épp a gitárhangzásról jutott eszembe, hogy február 2-án lesz 20 éves az egyik kedvenc Bay Area Thrash együttesemnek, az Exodusnak a Tempo Of The Damned lemeze. Ez az a lemez, amely az eredeti énekesük, Paul Baloff 2002-es halála után készült és ráadásul úgy, hogy a Reunion megemlékező koncert után ismét nekiálltak lemezt csinálni. Azzal sok thrasher tisztában van, hogy a Tempo Of The Damned előtt eltelt 12 év és a Force Of Habit lemez nem lett éppen a legjobb művük. Gary Holt a Metal Evolution dokumentumfilmben ki is tért arra, hogy a Force Of Habit lemezt a kiadó, nem pedig a saját meglátásuk szerint írták, ezért lett egy „hangyányit” gyengébb lemez. Mai füllel hallgatva én már teljesen korrektnek tartom, de 92-ben, mikor a grunge hullám nagyban hömpölygött, ez a korong nem állta meg a helyét akkor. Ezután jött a banda feloszlása és 2004-ig kellett várni egy új lemezre.
Ami nekem elsőre bejön ennél a lemeznél, az természetesen a gitárhangzás és a stúdiómunka. A lemez producere Andy Sneap volt és ő is, akárcsak sok olyan producer, akik értik a thrash metal jellegzetességét, az jól tudja, hogy a gitárriffeknek és a lábdoboknak végig ott kellenek hogy pulzáljanak a füledben! Még véletlenül se aludj el, ne maradj le egyetlen egy pillanatáról, mert lehet, hogy ki fog maradni egy apró részlet, ami számodra igen fontos, hogy jobbra értékeld és megfigyeld, hogy ez az együttes, aki szintén San Francisco öböl környékéről indult 12 év után mennyire frissen és megújultan tud nekünk végre mutatni thrash-t! Gary Holtnak hála, végre egy olyan egyedi gitárhangzása született meg a bandának, amit ha azonnal meghallok, rögvest tudom, hogy ez bizony Exodus! Nyilván ezen a lemezen a War Is My Shepherd és a Blacklist az igazán kulcsfontosságú nóták, de még ott van az én személyes kedvencem a Throwing Down, amely középtempós, izmos groove-os riffjével már akkor megvett kilóra. Egyedül csak a hozzá készült klip jellegével nem tudtam mit kezdeni. A War Is My Sherpherd klipje viszont egyenesen zseniális volt, ahogy egy repülőgép hordozó platformján tolták a Bay Area Thrash-t. A másik igazán kedvenc nótám a lemezről maga a címadó tétel, a Tempo Of The Damned és amilyen középtempós hömpölygéssel indul, olyan szinten felkavarja az állóvizet és rögvest 200 bpm-re kapcsolnak vele, hogy kő kövön nem marad! Zetro rekedtes és sokszor magas üvöltései szabályosan lerepítik az ember fejét, Hunolt és Holt gitárszólója a Thrash igazi esszenciáját hozzák vissza és Tom Hunting dobolása is igazán figyelemreméltó és feszes. Tom Huntingot én egy nagyon alulértékelt dobosnak gondolom, pedig őt is megilletné az, hogy piedesztálra emeljék az emberek. Zseniálisan tempós és feszes dobos még most is, miután legyőzte a rákot. A Shroud Of Uhrine dalról meg főleg ne feledkezzek meg. No és Jack Gibson basszus gitáros játékáról se, mert attól hogy a gitárosok és a dob visz el mindent a hátán, azért a basszustémák is rendesen oda vannak rakva minden dalnál. És ennél a dalnál lehet a legjobban hallani, hogy milyen vaskosan is szólal meg! Az Impaler egy másik kedvenc nótám és az a meglepő, hogy ezen a dalon még maga Kirk Hammett is dolgozott! (erről nekem is egy zenész ismerősöm regélt és picit nehezen hittem el). A lemez majdnem egy órás, de valahogy nem érzem azt rajta, hogy unalmas lenne, mert minden dal rendesen meg van írva. Értelemszerűen Mr. Holt írta meg majdnem az egész lemezt és azért áthallik a lemezen az a 12 év szünet. Bizony hozott néhány remek riffet. Néhányat… (hehe)
Sajnos ennek a lemeznek a felállása se volt hosszú életű, mivel pont amikor Dél Amerikában turnéztak volna, Zetro otthagyta a bandát. Legjobb tudomásom szerint valamin összekaptak Holttal. És ugyanakkor ez volt az a lemez, amelyen Rick Hunolt szerepelt mint másodgitáros. 2012-ben kisegítette a bandát amíg Gary Holt a Slayer-ben idegen légióskodott és néha-néha felbukkant fesztiválokon, mint vendég. A Tempo Of The Damned az én szememben egy 10 pontos lemez, nemcsak azért mert a hangzása egy modernebb Exodust adott az embernek, hanem hogy 12 év eltelte után is ez az öreg thrash csapat továbbra is tudja, hogyan kell ezt a zenét művelni.
