Ballroom Blitz – 2024. I.

Dionysos Rising

Ballroom Blitz – 2024. I.

Grand: Second To None (2024)

Jönnek lassan a '24-es lemezek, ismertek és ismeretlenek, ez a svéd trió az utóbbiak táborát erősíti. Színtiszta AOR, csak úgy fröcsögnek a nyálas, ragadós melódiák, ne is szépítsük! Állítom, hogy ezek a nóták itt legalább olyan jók, mint a Journey és a Foreigner életmű nagy része, de hát ez úgysem érdekel senkit, mert nem ők az eredetiek, mindezt hallottuk már ezerszer. Azért én ide teszem őket, hátha… Ha valakinek ez a zsánere, talán örömet lel bennük!

gotus.jpg

Gotus: Gotus (2024)

Szintén zenész. Na jó, ez a poén itt pont nem ül, a katonaság óta bevett szófordulat ez a köreimben, ami onnan ered, hogy a muzsikusok úgy jártak ki-be a laktanyába állandó kimenővel, mint térdembe a fájás mostanság. Szóval szintúgy hagyományos műfaj (hard rock), szintén Frontiers, és ugyanúgy magas színvonal, mint a Grand esetében. Ex-Gotthard, -Krokus és -Crystal Ball zenészek hakniznak egyet Romeróval, szóval a stílus adott - a főnök Mandy Meyer szerintem egy klipnótáig egyszer már eljutott Jelusic(k)-cs(k)al is, de akkor valahogy elhalt a történet - és azt kell mondjam ezúttal, hogy hakninak ez itt nem is rossz! Romero leénekli a csillagokat az égről, a hangszeresek pedig kompetensen tolják alá a frankó témákat.

Visszautalva a Túrisas írása kapcsán feszegetett, és a fentebb is kifejtett dilemmára, nem fogják nyilván letaszítani az "1984"-et, vagy a "Slip Of The Tounge"-ot a műfaj csúcsáról, ez a bemutatkozó album sosem lesz klasszikus, pedig minőségben saccperkábé hozza azok minőségét. Például az A3-ként érkező power líra (Love Will Find It's Way) simán lehetne az új "Is This Love". Lehetne. Egy másik világban. Egy szó, mint száz, nagyon jól áll ez a muzsika Romerónak, talán a végső helyét is megtalálja itt, ha kereskedelmileg sikeresnek bizonyul a társulás. Én nem bánnám, szerintem ők itt most speciel megérdemelnék!

night.jpg

Night: High Tides – Distant Skies (2020)

Talán némi kereskedelmi megfontolást sem nélkülözött, hogy a kezdeti NWOBHM-inspirálta stílusuktól közel egy évtizedet visszafelé léptek időben. Ezen mű kapcsán ugyanis leginkább a Thin Lizzy, a Blue Öyster Cult, vagy például a korai Scorpions ugorhat be, mint inspiráció-forrás. De nem haboznak mindjárt harmadiknak egy erősen Dire Straits ihlette számot sem eltolni, amúgy D-A-D módra. Hát jó, mindenki merít valahonnan.

Szóval ez is egy ártalmatlanná szelídített, magát rockzenének álcázó valami, nem kevés Ghost áthallással. Ezek után nem is csoda, hogy a Ghost és D-A-D rajongó ifjú barátom hívta fel rájuk a figyelmemet. De nem bántam meg, hogy megismerkedtem velük, mert – szó se róla – kifejezetten jól nyomják. Szóval, ha nem zavar az erőteljes Tobias Forge hatás, akkor nyugodtan tégy egy próbát te is! Hacsak el nem cseszik, alighanem hallunk még róluk.

highspirits.jpg

High Spirits: Hard To Stop (2020)

Éppen a fent tárgyalt Night után tolta be a Spotify, elcseszett szokása ez, hogy úgy hiszi, jobban tudja nálad, mikor mit akarsz hallgatni. Ezúttal megbocsátok neki, mert különben az életben nem futok bele ebbe a chicagói underground bandába, pedig igencsak bejött a "Hard To Stop", ami már a negyedik albumuk. Van amúgy 2023-as megjelenésük is, de az szerintem kevésbé sikerült jól (legalábbis egyetlen hallgatás alapján úgy tűnt). Fura egy "csapat" ez, mert 2009-es megalakulásuk óta szinte változatlan felállásban koncerteznek, a számokat viszont egyedül Chris Black írja és játssza fel a stúdióban. Ő amúgy amolyan föld alatti szuperhőse lehet a tengerentúli szcénának, számtalan normál halandó számára tökéletesen ismeretlen együttesben tolja, vagy tolta.

Jól szól a cucc amúgy, Dan Swanö stúdiójában rögzítette Black kapitány. Retro ez is valahol, abban az értelemben legalábbis, hogy a dalok simán születhettek volna valamikor 1980 környékén, de a Nighttal ellentétben hangzásban nem akarja koppintani azt az érát. Kifejezetten mai a megszólalása, és a korai metal mellett tartalmaz azért amerikai ízt is, egy csipetnyi folkot, southern rockot is érzni vélek az énekstílusban. A punk gyökerek is ott vannak, de ez szinte természetes is. Az egész valahogy a Slough Fegre hajaz összességében, ha ez mond nektek valamit. Szerintem baba.

Kotta

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Dionysos Rising nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.