Fémforgács
A nyár végén egy érdekes zenei megmozduláson vettem részt. Egyfelől igazi underground esemény volt, hiszen az agárdi vasúti aluljáróban került sor rá. Másfelől a szervezése is olyan közvetlen és tényleg a réteget mozgósító, mint egy underground zenei koncert. Ezek mellett pedig egy, a környéken, sőt tágabb környezetében is ismert (erről ld. alább) eseményről adunk hírt. A részben spontán rendezvény évek, sőt évtizedek óta sokakat megmozgat, a szó szoros értelemben. A Fémforgács felületén most a sokaknak (nekem is) a Wackor és a Remorse dobosaként ismert Schleier Csaba mesél a Konga Partyról, más néven a Kongattackról. Noha, a számomra más ismert arc is játszik a csoportban.
Amikor megkerestelek az interjú ötletlével, visszakérdeztél, hogyan lehet, hogy a Fémforgácson hírt kap a konga party… Úgy gondoltam, hogy a Wackor-Remorse-dobos ilyen valóban underground rendezvényéről és a több kapcsolódási pontról érdemes hírt adnunk. A szerkesztőség is vette az ötletet. Örülök, hogy te is így gondoltad. Említsük hát meg az Agárdi Konga Party zenészeit.
Cs.: Persze! Botár Zoltán (Bubu) – aki itt kongákon dobolt, már elég sok helyen játszott, most egy Santata tribute bandben dobol. Nagyon ügyesen összerakták és nagyon profin játszanak. Kongázott a Coco Locoban is, zenélt Komár Lászlóval is, és a Tűzveszélyben is. Szóval, számtalan helyen játszott. A zenekar tagja még Horváth Márk, aki a mostani, egyéb elfoglaltságai miatt nagyon nem ér rá. – És így nem volt itt a nyári bulin sem. – Eredendően gitáros, Tóth Verától kezdve a több más main stream előadókig sokakat kísért. Noha gitáros, mellettünk megtanult játszani az ütőshangszereken is. Dobolni nem, de egyéb ütőhangszereken igen. Ő, egyébként diembén szokott játszani. A zenekarunk tagja Szakál Béla, mondhatjuk, hogy állanód tag. Most, a Márk helyett ő játszott a diembén. Egyébként timbalesen szokott játszani. Én pedig dobolok. El ne feledjem megemlíteni Ölvedi Gábort! Nagyon híres hazai zenész. Messze menően ő volt a legképzettebb köztünk. Évekig benne volt a buliban, de annyira elfoglalt, olyan híres zenészekkel játszik, hogy erre nem jut ideje. Ő volt a darbukás.
Hogy kerültetek ti össze, már vagy húsz éve?
Cs: Úgy, hogy ez egy társaság volt. Itt a tó környékén elég húzós zenei élet volt. Sorra alakultak a bandák, akkor voltunk 15-16 évesek. Jobbra-balra a barátitársaságokban blues és rock zenekarok alakultak. A Tűzveszélynek én voltam az egyik alapítótagja. Márk nagyon jó cimborám volt már akkoris. A cipőfűző-gitárhúros akusztikus gitáron már együtt játszottunk. Könyveken doboltam, amikor kitaláltuk, hogy zenekart csinálunk. Akkor én metal zenekart akartam, csak senki nem volt, akivel megalapítottam volna, ezért lett a blues-rock Tűzveszély. Márk pedig a Lét Desire Kardigán Quartett avantgárd rock zenekart alakította. Egymás mellett haladtunk, összejártunk, haverok voltunk. Ő elkezdett érdeklődni az ütőhangszerek iránt. Néha elmenetünk a tópartra… se nem tudom már honnan, valaki szerzett egy ütőhangszert, egy derbukát, ami önmagában is jól megszólal.
Várj, csak, Kükit se hagyjuk ki, most is ott volt melletted!
Igen ő is ott volt, ezúttal is. [Küki: Kükedi Gábor / Wackor basszugitár – szer.]
Hogy került sor az első rendezvényre?
Cs: Ez érdekes. Az öcsém félmaratonokat futott és összekerült egy szervezővel, aki kitalálta, hogy nyomhatnánk egy dobshow a célban, ahogy futnak be az emberek…
…Hú ez mekkora ötlet!
Cs: Igen, ez 200-ben Pesten történt. Vittünk különböző dobokat, tamokat, derbukát és ott a befutóknak doboltunk. Gyakorlatilag improvizáltunk, valaki hozott egy ritmust és arra játszottunk. És mivel jól sikerült, megbeszéltük, hogy kellene próbálnunk. De nem volt próbahelyünk, hát megbeszéltük, hogy lemegyünk az aluljáróba és játszunk ott. Ennek már 23 éve. Utána még évekig hívtak minket a befutóra játszani. Mi pedig mentünk dobolgatni. Volt, hogy jött velünk a Junkies dobosa Bonyhádi Bálint, máskor a Quimby perkása…. Ezzel párhuzamosan kialakult az, hogy itt az agárdi aluljáróban is játszunk. Lejöttünk, elkezdtünk zenélni, jó volt, jöttke az emberek… jó, hát akkor lejövünk a jövő hét végén is. Mindig egy kicsivel többen lettek.
Ennek a kérdésnek persze nem az első bulikra vonatkozóan, hanem néhány év távlatából van értelme: gondoltátok volna, hogy ennek a megmozdulásnak ekkora kifutása lesz?
Cs: Áh, nem, nem merült fel. Nem volt bennünk sem elvárás, sem különösebb cél. Tudod, húszévesen mit akarsz, csak azt, hogy zenélhess. És ha vannak, akkor vannak, és jól érezzük magunkat. Az évek során alakut ki, hogy akkor évente, és évente egyszer-kétszer lépjünk fel itt és így.
Te, én nem is tudtam, hogy ezek szerint beléd is botlottam valaha, amikor itt jártunk a feleségemmel egy koncerten és elakadtunk egy rövid időre az aluljáró dobolásában. Nagyon nagy hangulata volt!
Cs: Akkor biztos, mindig nagyon nagy hangulata van.
Nem raktam össze, hogy a számomra más irányból ismert zenész, a Wackor később Remorse dobosa adja ott az ütemet…
Cs: Később, meg alkalmanként más ismert zenészek is csatlakoztak. Például Nagy Dávid, akkor a Pokolgépből, csak úgy becsatlakozott. Máskor meg Bánfalvi Sanyi, aki Ákos produkciójának a dobosa. Többnyire meglévő zenész kapcsolatokon keresztül, sőt a main stream közegben is játszó Márk, az ismeretségén keresztül érkeztek-érkeznek emberek, hogy alkalomszerűen vegyenek. Mindig volt valaki, aki éppen csak beszállt egy kicsit a zenélésbe. Mindig volt náluk egy csomó minden: kolomp, csörgődob, egyéb ütős hangszerek – így aki csatlakozott és valamennyire elboldogul a z ütőshangszerekkel szívesen játszott bármelyiken. Jött persze az össze ilyen haverunk…
Igen, ahogy kerestem videofelvételeket, láttam, hogy vannak visszatérő arcok, akik ezért a produkcióért jönnek ide.
Cs: Igen, igen, sok ilyen ember van…
Nem akarok belemagyarázni különösebb célokat, de idővel valamiféle közösségszervező eseménnyé is vált a konga party. Nem gondolod?
Cs: De, valamennyire mégiscsak az. Összefutnak is emberek, ismerősök, távolabbi ismerősök és olyanok is, akik nem ismerték előtte egymást. Kialakulnak kapcsolatok, együtt táncolnak. Abszolút nem szerveztük olyan alkalmakra, amikor itt rendezvény volt. Egyszerűen megjelent itt a közönség. Régen az is előfordult, hogy amott – mutat a most csendes étel-italozó helyekre –, hogy a… ha jól emlékszem Mangó nevű helyen még télen is felléptünk. A nyáron is annyian voltak, hogy vittük tovább a nyár után is. Eljöttek az emberek és úgy telerakták itt az egész helyet, hogy be sem fértek. Akkoriban Gárdonyban a Kék Tó vendéglőben is játszottunk, kipakolták az termet, hogy beférjünk mi és a közönség. Benn voltunk a teljesen megtelt termet. Akkoriban, úgy látszik, hiányzott az embereknek az a fajta nyári pörgés, ami megjelenti itt [ti. a tóparton – szer.] Mostanra csak a nyári fellépések maradtak.
Mi az érdekesebb. a visszatérő látogató, aki ott táncol az orrod előtt, vagy a visszatérő vendégzenészek?
Cs: Mindkettő! Most pl. Sanyi (Ákos, Necksprain) hívogat, hogy mikor lesz újra konga party…
Lesz még az idén?
Cs: Idén már nem, Ennek megvan a szezonja. Régen az volt, hogy kéthetente lejártunk, talán ma már együnk sem ár rá annyira. Másrészt nem is érdemes annyira eldurrantani mindig, hogy megmaradjon az izgalom.
Huszonévesen még arra van időd, amire csak akarod. És igen, azért is, hogy nincsen koncert, vagy rendezvény, akkoris történjen valami. Előfordult az is, hogy a Popstrandról (ti. a tókörnyéki, ill. országos hírű koncerthelyszín, az Agárdi Popstrand az említett vasúti aluljáró másik oldalán) átjöttek az érdeklődők. Átjöttek az emberek ide, kajálni, aztán itt maradtak, itt táncoltak hajnalig. Vagy azok, akik jöttek Pestről, vagy Fehérvárról ide a diszkóba [most éppen a bontott romjaitól nem messze ülünk] nem jutottak el a belépőig, mert megálltak itt, majd itt ragadtak a konga party-n. gyakran hajnali 4-ig nyomtuk. Ma már 1 órakor végünk van [nevet]. Mert azért kimerítő ennyit játszani.
Igen, most 2 órát játszottatok. Volt egy alig negyedórás szünet, elillantak az emberek, aztán a folytatásra hirtelen ugyanúgy visszajöttek…
Cs: Igen, már tudják, hogy mindig van szünet, nem pakoljuk el a hangszereket, úgyhogy visszatérnek. Már megszokták ezt a koreográfiát.
Ne haragudj, hogy ilyen tájékozatlan vagyok: ez most már csak évi egyszeri buli?
Cs: Hát, olyan évi párszor… Egyszeri-kétszeri.
Említetted is és most is láttam, hogy voltak, akik a késő éjjeli vonattal érkezve megálltak és nézőkhöz csatlakoztak, vagy táncolva mentek tovább. Tök, jó, hogy ilyen interakció alakul ki a közönséggel!
Cs: Igen, az elején még csak alakult, bár már akkoris is nagyon jó hangulat volt. Aztán a 2010-es évek elején, talán akkor volt csúcson ez az egész. Akkor nagyon ment a Popstrand, működött a Nádas (az említett, lebontott diszkó), így többször megtörtént az is, hogy eldugult az aluljáró.
Kell a konga party-hoz., hogy itt, a környéken rendezvény legyen? Mert nekem úgy tűnt, hogy azért most is elég önjáró.
Cs: Hát, vannak ennek a megmozdulásnak egy tó környéki törzsközönsége. De hát nyilván többen jönnek el, vagy állnak meg itt, ha rendezvény miatt jönnek, akár vadidegenek is. Mindig ők lepődnek a legjobban, mint azok, akik már századszorra látják. Annak, aki először látja, annak nagyon nagy élmény. Állanódan videóznak, fényképeznek. Jöttek így hozzánk oda menedzserek, és eljutottunk a kongás csapattal rendezvényhajóra játszani.
Láttam, hogy pl. Szentendrén is játszottatok.
Cs: Igen, ott utcazene fesztiválon vettünk részt.
Sőt, vetélkedőn is léptetek fel!
Cs: Valóban, ott tovább is jutottunk. Felléptünk később a Hungary’s Got Talent-en is…
…ne bolondozz, ti voltatok? – kérdem, mert az eszembe jut az „ütős” jelenet…
Cs: Ja, nagyon jópofa műsort adtunk. Hűtőgépen, mosógépen játszottunk. Nagyon ment, ott is nagyon tetszett a zsűrinek. De a produkciónak, nyilván, megvoltak a korlátjai és határai, nem nyerhettünk egy ilyen produkcióval.
Aha, itt rendes hangszereken, különféle dobokon játszotok-játszottatok. Akkor a tehetségkutatón inkább figyelemfelhívásból doboltatok minden más „hangszeren”?
Cs: Hát, igen, ott valami extrát kellett mutatni. Ha odamegy pár ember és elkezd dobokon dobolni, ez nem elég érdekes. Azt megcsinálja jó sok ember a világ bármely részén.
Nos, akkor itt, miért érdekes az embereknek a konga party?
Cs: Szerintem azért, amiért elmennek egy-egy koncertre. Ennek is megvan a maga varázsa. A tehetségkutatóban ez már nem volt akkora extra – nem tudjuk odavinni az aluljárót. Rengeteg dob-fúziós banda létezik, nem mi vagyunk az egyetlenek a világon [mosoly], viszont itt az aluljáróban úgy megszólal, hogy …nagyon. Amikor elmegyünk egy másik helyre, máshogyan szól. Most kedden például felléptünk egy jótékonysági rendezvényen…
…Igen, ez annyira friss hír, akartalak is erről kérdezni… -mondom, de Csabát nem is kell nógatni, szívesen mesél róla.
Cs: …ott is egy színpadon játszottunk. Persze, sose lesz meg az az atmoszféra, mint az aluljáró akusztikájával. Elbólogatnak rá az amberek, de inkább a ritmus maga az, ami az érdeklődést fenntartja. Persze, tapsolnak, bólogatnak.
Szóval: tetszett nekik.
Cs: Persze, mivel itt nincsenek dallamhangszerek, nem lehet zenei stílust kötni rá. Itt, ez egy olvasztótégely. a ritmus, ami mindent összehoz. Nincsenek jól elkülöníthető hangok, a dobok nincsenek hangra hangolva. Bubu néha azért újra és újra kínlódik ezzel, bár nincs sok értelme. A lényege pont az, hogy ritmus van és nem dallammal kötöd ahhoz, amit hallassz. Ritmusa viszont minden zenének van: a trans-nek, a világzenének, a metalnak. Ez pedig így szólal meg, a fiatal, az öreg, az egyébként különféle stílust hallgatók számára is ettől működik.
hogy került sor néhány napja a jótékonysági fellépésetekre a rehabilitációs, egészségügyi központban?
Cs: Egyszer műteni kellett a törött kezemet. Megtartottuk a kapcsolatot a fehérvári sebész Szarvas doktorral. Amikor mondtam neki, hogy én dobolok, megígérte, hogy akkor nagyon jól összerakja a kezemet. Már ős is volt a konga partyn a nézők között. Most pedig megkeresett, hogy van-e kedvünk egy ilyen fellépéshez.
Nagyon tetszik nekem, hogy most megismertem ezt az közönségszervező arcodat is, sőt ezáltal az Agárdi Konga Party-csapat egy másik arcát. Megjegyzem: meglehetősen felkészülten beszélsz minderről. Ezek szerint már „kellett” így összefoglalnod?
Cs: Volt már példa rá, a tévés fellépések idején, a fesztiválfellépsekkor, itt-ott. Meg hát, benne vagyok 23 éve.
A hangszereket ide válogatjátok?
Én a dobszerkón állandó vagyok, és ez stabil is marad. Annak sincs semmi jelentősége, hogy mennyi tamot teszek fel. Már kitapasztaltuk, hogy melyik alap működik és nagykából az megy végig, kisebb-nagyobb díszítésekkel. A jamben-is kitapasztaltuk, hogy mi működik. A konga: evidens. És ezen kívül darbukás is szokott is velünk lenni. Most a darbukás nélkül játszunk.
Noha az előadás spontánnak tűnik, azért meg van benne a koncepció. Közben van benne fifika, egy műsor felépítése. Mennyire tervezett?
Cs: Semennyire! Semmi nincs megbeszélve. Figyelem a közönséget, tudom, hogy mikor imádják, amikor beindulnak, és akkor arra reagálok. Amikor ülne le a buli, akkor felhúzom… semmi nincs megbeszélve. Improvizáció az egész a kezdetektől. Semmi nincs megírva. Mert az el is rontaná az egészet.
Ez teszik benne, nem?
Cs: Hát persze, így lehet jammelgetni közben, meg mindenki szólózhat. Igen, ez egy interaktív performansz.
Ha a konga partyra nem is kerül sor már az idén, a zenekaraiddal fellépsz még, igaz?
Cs: Igen, a Remorse-zal fogunk egyet turnézni. Fogunk játszani Fehérváron.
A fehérvári koncertre tervezek is menni.
Cs.: Ja, el is felejtettem, hiszen addig még lesz két erdélyi koncertünk is, előtte pedig még Dunaújvárosban is fellépünk.
Igen, a Kaptárban. Még addig jön tén egy nátha szezon – ezen összenevetünk – és utazás. Várod a az erdélyi bulikat?
Cs: A náthát? Azt nem. Pedig ez az október-szezon olyan szokott lenni… A koncerteket igen! – és megbeszéljük a mára nem kimozdulós Remorse-koncerttel kapcsolatos várakozásomat, majd thrastvér-csapat egyik erdélyi témáját: az áfonyapálinkát, ami jó lesz bármi náthára is.
Kár, hogy a Wackorral nem léptek fel.
Cs.: Ja, ja… majd jövőre.
Miért, mi lesz jövőre?
Cs: Semmi különös, vagyis várjál csak, de! Jövőre lesz húsz éves a Metanoid, az első lemezünk. Arról mindig is beszéltünk, hogy majd megturnéztatjuk.
Ez már olyan hír, amit leírthatok, Mikinek is tetszik majd?
Cs: Persze, leírhatod. Akkor biztos lesz egy-két koncert. Az év végén nekiállok a jövő évi, tavaszi bulik szervezésének. Én szoktam. Hagyományosan a Nyolcasban szoktunk játszani. Valahogy először odakerültünk, és rohadt jól szólt.
Figyelni fogom a híreket! Viszlát a koncerten. Köszönjük az interjút.
Cs: Én is köszönöm!
