Fémforgács
2020 nyarán, nem sokkal a Divided második, Behind Your Neon Eyes című nagylemezének megjelenése után véletlenül összefutottam Egerben Jósa Tamással, a zenekar énekesével. Gratuláltam neki az albumhoz és váltottunk pár szót. Azt mondta, hogy az biztos, hogy a majdani harmadik Divided korong különbözni fog az első kettőtől. Nos, hogy ez így lesz-e azt úgy tűnik, már sosem fogjuk megtudni, ugyanis a csapat tavaly feloszlott. Ellenben nemrég megjelent a Brother Belmont bemutatkozó nagylemeze, ami szerintem egyszerre viszi tovább a Divided sztorit és nyit új fejezeteket. A kapcsolódási pont már csak azért is nyilvánvaló, mert Tamás már a Divided-ban is Brother Belmont álnéven futott. És valljuk be, a Transimissions Through the Nuclear Ash zeneiség és vizuális koncepció tekintetében is logikus folytatása a Behind Your Neon Eyes lemeznek.
A különbség annyi, hogy Tamás szólóalbuma kevésbé rockos/metalos, viszont még inkább retrofuturisztikus. Az eddigieknél is jobban belemerül a ’80-as évekbe, mind a muzsika, mind az egyéb összetevők (szövegvilág, megjelenés) tekintetében. Az elektronika sosem volt még ennyire hangsúlyos, mint most. Alapvetően a synthwave dominál, de akadnak azért modernebb, naprakészebb megoldások is. Ellenpontként ott vannak Szentkirályi Jani díszítései, gitárhősökhöz méltó szólói. A lemez tele van popkulturális utalásokkal, filmek, videójátékok, könyvek/képregények elevenednek meg lelki szemeink előtt, miközben hallgatjuk ezt az utaztatós albumot. Mely utazás közben hol a múltban, hol a jelenben, hol a jövőben érezhetjük magunkat.
Remek nyitány a Worlds Apart, melyben egyértelműen a szintetizátor dominál, de van súlya, mélysége, húzása a dalnak. Tamás még egy kis extrém vokalizálásra is ragadtatja magát benne. Aki ismeri a munkásságát, tudhatja, hogy ez sem idegen terep a számára, hisz a Divided korai időszakában is hörgött-morgott, meg egyéb formációkban is. De gyorsan megnyugtatok mindenkit, aki az éneklő Tamást kedveli, kb. 2-3 % körül van az extrém vokál, az esetek döntő többségében dallamosan énekel hősünk. Teszi mindezt világszínvonalon! És slágerekből ezúttal sincs hiány! Személyes kedvenceim a Come Alive!, ami ha a ’80-as években Amerikában jelent volna meg, világsztárt csinált volna Tamásból. A verzék (a „csettintős” effekt mekkora már!) és a refrén is roppant ragadós, első hallgatás után dallamtapadást okoznak! A Transformers világát megidéző Straxus Polyhex is hatalmas, a refrénje mindent visz! Ilyen fogós énektémákat a kortárs rockbandák közül leginkább a H.E.A.T. dalaiban hallani. Ez a nóta rendesen meg lett támogatva: készült hozzá videoklip, sőt még egy fasza, nagyon ’80-as évek kinézetű filmplakát is! Ezt a hozzáállást nevezem én összművészetinek!
Ezzel a két bivalyerős nótával nem ér véget a kiváló szerzemények sora, rögtön érkezik a lemez egyik legtempósabb, legrockosabb tétele, a Chasing My Dreams. Ebben az elektroszőnyeg alól is szépen előbújnak Jani riffjei, a gitárszólója pedig itt is ül rendesen! Tamás énekdallamaiba ezúttal sem tudok belekötni. A háttérvokálok is okosan vannak kidolgozva az egész lemezen. Óriási hangulatbomba az Outpost 31, amit gyanítom, hogy John Carpenter 1982-es sci-fi/horror klasszikusa, A dolog (The Thing) ihletett. A Dark Horizon is a gyorsabb dalok közé tartozik, ebben Tamás nyilvánvalóvá teszi, hogy egy többdimenziós énekes. Nem csak az AOR-os, glames dalolászás megy neki, de a keményen dallamos éneklés is. Bizony, előbújik a torkából egyik nagy példaképe, Bruce Dickinson. Persze furcsa lenne, ha ez nem történne meg, akár tudat alatt, hisz Tamás az Iron Maidnem frontembere is.
Úgy tűnik lesz egy lemezeken átívelő nóta, lévén a The Void alcíme a Lovecraftian Trilogy I. Ez zeneileg kicsit kilóg a többi szerzemény közül sötétebb hangulatával. Bár nem vagyok nagy elektronikus zene szakértő, de itt talán még dubstepes elemek is felütik a fejüket. Zárásként megkapjuk a lemez másik nagy slágerét, a Sunwind Sonata-t, ami bármelyik, hasonló műfajban nyomuló külföldi csapat becsületére válna!
Egy újabb nemzetközi színvonalú album került ki egy hazai előadó kezei közül, hisz a Transmissions Through the Nuclear Ash bárhol a világon megállná a helyét! A szövegkönyvet is órákig lehet böngészni, mert folyton fölfedezhetünk egy-egy Easter-egget a képek, sorok között. A booklet hátsó lapján öröm sasolni a videójátékozó srác szobájának falán lévő posztereket. Egy kis spoiler: nem csak a ’80-as évekre jellemző plakátok vannak ám ott!
Amennyire sajnáltam a Divided feloszlását, annyira örülök annak, hogy Tamás belekezdett a szólókarrierbe! Ráadásul ez a formáció koncertezni is fog, ahol Drahota Geri fogja kezelni a keytart és a basszusgitárt, Gazsi Máté játszik majd ütőhangszereken, a gitárokat pedig természetesen Szentkirályi Jani fogja kezelni, aki társproducere is ennek a lemeznek. Tamást és a múltját ismerve nem csak zeneileg tartalmas, de látványos koncerteket várhatunk a Brother Belmont-tól!
