Fémforgács
Ha már idén 50. születésnapját ünnepli az 1975-ben alakult legendás Vágtázó Halottkémek zenekar, emlékezzünk hát és tekintsünk vissza kicsit az egyik legikonikusabb, A Semmi Kapuin Dörömbölve címen 1992-ben megjelent fergetegesen vágtázó albumára. Az akkori híres felállást Grandpierre Attila – ének, Németh László – gitár, a későbbi Besh O Drom tag, Sidoó Attila (Kisfidó) – gitár, Soós Lajos (Szónusz) – basszusgitár, a 2016-ban elhunyt Ipacs László (Fritz) dobok és a 2012-ben szintén elhunyt Balatoni Endre (Boli) – dobok, ütőhangszerek – alkották.
A világon teljesen egyedi, zeneileg besorolhatatlan, tudósokból és tanárokból álló banda legismertebb és legkedveltebb számait felvonultató harmadik korong megjelenése jelentős mérföldkő volt a VHK számára, ezzel lezárva a megalakulást követő 13 év után első, fizikai formátumú anyagként debütáló, A Halál móresre tanítása (1988), majd ezt követő második, A világösztön kiugrasztása (1990) címmel kiadott albumok korszakát, megágyazva Az Éden Visszahódítása I. és II. zenei kiadványoknak. A Semmi Kapuin Dörömbölve minden bizonnyal a ’70-es évek generációjának is rendkívül fontos, mivel a legtöbben, ahogy édesapám, és az ő révén később én is, ezzel az akkor frissen megjelenő anyaggal találkozott előszőr a VHK-tól.
A bő 43 perc játék idő alatt mindvégig megjelenik a lendületesség, a dinamikusság, az egyre gyorsuló, extatikus állapotot idéző szélsebes, eszeveszett vágtázás, amelynek nem akar vége szakadni. A fülbemászó dallamok, sámánisztikus, kegyetlen erős ritmusok, félelmetes mennyiségű pozitív energiát szabadítanak fel a hallgatóban. Szövegeit többnyire rövidség, ráolvasás szerű, szinte varázserővel bíró versszakok jellemzik. Az album hallgatása közben az embernek szárnyai nőnek, eszeveszettül táncolni, teli torokból ordítani szeretne a boldogságtól és halhatatlanságot – amely pótolhatatlan – a kozmikus életerő átjáró erejét és a világegyetemmel való kapcsolódást, teljes egységet érez. Az előző két anyag után itt már észrevehető a mű kevésbé improvizatív, jobban megtervezett, szinte teljes hosszában végiggondolva feljátszott dalok alapja. Ezek miatt aki egyszer életében koncertjükön jár biztosan felejthetetlen élményben lesz része.
Ahogy korábban említettem, A Semmi Kapuin Dörömbölve album számomra is nagyon jelentős, mivel ezen anyagát hallottam előszőr a VHK-nak még sok évvel ezelőtt édesapám révén. Mikor elindította a lemezt a kocsiban, elsőre nem is tudtam elképzelni mi szól, mert annyira nem tudtam semmi eddig hallotthoz sem hasonlítani. Első pár alkalommal nem is tetszett, nem értettem mi történik, miért ordítoznak emberek eszeveszettül dobolva, dallamos gitár témákra, talán hajtja őket valami? Nem is tévedtem a bennem akkor felmerülő kérdéssel kapcsolatban, mert igen, a kozmikus őserő, az egyetemes élet energiája. Ezt követően kikerült a zenelejátszóból a CD és jó ideig nem is hallottam utána az eszméletlenségig sodró, hihetetlen energiájú vágtázást. Később azonban újból előkerült. Akkor már lenyűgözött. Ahogy hallottam a legendás VHK-ról később máshonnan is, egyre jobban bele ástam magam és egyre inkább megismertem a zenekart. Hallgatom őket a mai napig is, sok maradandó élményt okozva, meghatározva iskolás éveimet. Gyakran meg is kérdezték vagy éppen egyáltalán nem értették mi is ez egyáltalán, amit üvöltetek.
A korong a külföldön is híres, a Német közönséget két órára hunná szelidítő – vagy éppen vadító – bő hét és fél perces, őseinket teljes szellemükben megidéző, Hunok Csatájával kezdődik, melyet Amerikában hónapokig adtak a rádiók napi három alkalommal. Szinte érezzük magunk mellett hun felmenőink lélegzését, a lovaikon üvöltések közepette szélsebesen előre törő, lelki szemeink előtt is testi alakot öletni látszó kémeket, akikkel szívünk egyszerre dobban. Itthon is méltán neves alkotás sok más VHK számmal együtt. A második soron következő Aláírhatatlan Történelem remek példa erre. Az idők folyamán sokak kedvencévé vált múltidéző dal, amely születése óta szerves részét képezi a koncerteknek, lágy dallammal indít, majd egyre gyorsuló, vadul galoppozó ritmusba tör át, Attila énekével karöltve, mígnem eljut a csúcsig, hogy újból visszatérhessenek a lágy dallamok. Az album harmadik, Az Én Lőrései címet viselő, szűk háromperces szám, méltó képpen folytatja a sort, melyben szintén kiválóan megjelenik a rövid sorok varázsereje az extatikus, gyors ritmusú, szédítő energiával. Majd elindul a menydörgő Feltámadt Kép, hogy a lemezen ötödikként szereplő Ősvilágnak adja át a helyét, mely a születés ősi misztériumát hivatott kifejezni. A zenei albumon felsorakoznak még az előző számhoz kapcsolható Álmodom, a híres, b betűs indulatszóval a bajt nyomatékosító Botrányos Probléma, az elvarázsló, a hallgató szemét a végtelen beláthatatlan hatalmasságára felhívó Halló Mindenség és Örökkévalóság. Az anyag tökéletes zárása a talán legismertebb VHK alkotás, a Nincs Más Megoldás (Pótolhatatlan Halhatatlanság), amely az emberben sokadik hallgatás után is katartikus élményt okoz, a kétszer nyolc versszakos, varázsigének tetsző szöveggel, a mély őserőből feltörő kiáltásokkal és szédítő táncra perdítő dobokkal kísért gitárjátékkal.
A Vágtázó Halottkémek máig töretlen lendülettel adja a koncerteket, változatlanul erős színvonallal készíti az új anyagokat, így továbbra is a mindenkori magyar és nemzetközi undergrund szerves részét képezve. Az idén 50. születésnapát ünneplő zenekar, 2025. február 7-én, Fellázad a Semmibe Vett Öröklét!… -ként megjelent friss albuma is nagyszerű alkotás. E két esemény kapcsán még ezévben, május 9-én a Budapest Parkban, a Platon Karataev társaságában – akik szintén új, Napkötöző című lemezük bemutatásával készülnek – fogják egy nagy, közös, ünnepi koncerttel megörvendeztetni a rajongókat. Idézzük fel hát ez alkalomból a régi időket is, A Semmi Kapuin Dörömbölve című fergetegesen vágtázó alkotásukkal. A korong a Sonic Boom és Alternative Tentacles gondozásában adták ki. Producer: Dietmar Lupfer.
