rattlead.hu
Géza, sok szeretettel köszöntelek magazinunk nevében és köszönöm, hogy elvállaltad az interjú felkérésemet. Azontúl, hogy felgöngyölítjük a Marilyn pályafutását, szomorú apropója is van beszélgetésünknek, lévén tavaly októberben elhunyt egykori basszusgitárosotok, Bredács „Bredó” Péter. Mi volt halálának oka, illetve hogyan szeretnéd, hogy az emberek emlékezetében éljen?
Bredó a Marilyn megalapításától, 1989-től 1991-ig játszott a zenekarban. Amikor elváltak útjaink, egy darabig még tartottuk a kapcsolatot, de aztán az élet másfelé sodort minket. Közös ismerőseinktől, barátainktól hallottam néha róla; annyit tudtam, hogy leginkább ruhákkal és műszaki eszközökkel üzletelt, de mi nem igazán kerestük egymást. Amit tudtam róla, hogy sajnos alkoholista volt és agyvérzést is kapott, amiből nem tudott már felépülni, így érte utól a halál, viszonylag fiatalon. Nagyon sajnálom, mert egy roppant vidám, vicces fiúnak ismertem, aki mindig megnevettetett mindenkit és szerintem az lenne a jó, ha mindenki így is emlékezne rá.
Decemberben, a Cornerben az emlékére megrendezett bulin ott voltál?
A temetésére azok a barátai, akik nem tudtak jelen lenni, felvettek egy-egy üzenetet, így tettem én is. Felvettem pár olyan közös emléket, vicces történetet, amik velünk estek meg.
Akkor térjünk rá a zenére, a csapatra. Miskolcon alakultatok meg. Milyen volt a metal élet a ’80-as években, a városban, valamint annak vonzáskörzetében (Diósgyőr, Kazincbarcika)? Edda, Rotor, Reaktor, Megtorlás, Bedlam, Atomic, Almighty, Syndrome stb.
Ami nagyon fontos, hogy ez volt az az időszak, ami közvetlenül megelőzte a rendszerváltást és már nagyon lehetett érezni ennek az előszelét: sokkal könnyebben jutottunk hozzá a nyugatról begyűrűző kultúrának, új zenéknek, egyre elfogadottabb volt, hogy a tinédzserek rock/metal zenekarokat alapítanak. A ’80-as évek második felétől kifejezetten virágzó rock/metal élet bontakozott ki Miskolcon és Borsod megyében is, az általad is említett zenekarok részvételével, de persze még sok más előadó volt.
A vidéki metal élet egyik fellegvára volt a város, igaz? Gyakran voltak koncertek, fesztiválok…
Kifejezetten rockfesztiválok azért még nem nagyon voltak, mint később, a 2000-es évek elején, de sok klub és művelődési ház kínált fellépési lehetőségeket a rockzenekaroknak.
Véleményed szerint, ekkoriban még gyerekcipőben járt a hazai heavy metal mozgalom?
A magyar metal mozgalom gyorsan beindult ebben az időszakban és szerintem kb. 10 évig virágzott is, a ’90-es évek közepén volt egy nagy visszaesés, akkor már inkább a grunge, hardcore vagy az alternatív lett a menő, ez jó időre visszavetette a metalt szerintem, legyen az klasszikus vagy glam vagy akár trash.
Azáltal, hogy megjelent az első Metallica Hungarica fanzine, az első Pokolgép album, és az első Robbanásveszély válogatás, itthon is megmozdult valami a heavy metalt illetően?
Kifejezetten emlékszem a Metallica Hungarica elindulására, mert én is ott voltam a pár alapító taggal egy szobában. Aztán a fanzine olyan sikeres lett, hogy pár év alatt a legolvasottabb rockzenei magazinná nőtte ki magát, majd ezt látva fel is vásárolta a német Metal Hammer.
A ’80-as évek közepén/végéhez közeledve szinte gombamódra kezdtek el szaporodni a hazai metal csapatok. A teljesség igénye nélkül: Tormentor, Detonator, Mirror, Butchers, Dance, Lady Macbeth, Halley, Magic Ship, Sámán, Classica, Vivaldi, Waterloo stb., szerinted a hazai együttesek lefedték a metal összes szegmensét, műfaját?
Szerintem itthon ugyanúgy megvolt minden metal alműfaj hazai képviselője, a dallamos AOR vagy glam csapatoktól kezdve a speed vagy trash metalig bezárólag.
Az akkoriban fennálló kommunista rendszer miért akarta elnyomni a hazai metal mozgalmat, miért nem akarták őket érvényesülni engedni?
Ahogy előzőleg már érintettem, a ’80-as évek közepétől szerintem már elég sok minden változott. Én először 1986-ban léptem a színpadra, egy speed metal zenekarral és világosan emlékszem, hogy a fellépéseink előtt – amik különböző művelődési házakban voltak – a szervezők bekérték a szövegeinket, de csak azt akarták látni, hogy nincs-e valami rendszerellenes, politikai mondanivalójuk. Az, hogy a sátánról, meg pokolról énekeltünk, az egyáltalán nem zavarta őket. Szerintem akkorra már inkább az volt az álláspontjuk, hogy bár nem feleltünk meg a korábbi jól fésült könnyűzenei előadói stílusnak, mert „polgárpukkasztó” volt, amit csináltunk, ez amolyan biztonsági szelep volt, hogy a fiatalok kifújhassák magukat. De nem is ment annyira a politizálás, a metalosok elmentek koncertre, berúgtak, tomboltak, aztán hazamentek, nem a parlament elé tüntetni.
Hogyan, mikor, milyen körülmények között jött létre a Marilyn?
Én meghallottam a rádióban a Poison egyik dalát, ami annyira friss, vidám, fülbemászó és lendületes volt, hogy azonnal beleszerettem. Elkezdtem hasonló zenekarok után kutatni, így ismertem meg a RATT, a Mötley Crüe, az Aerosmith, a Whitesnake vagy a Kiss zenéjét, amik a legnagyobb hatást gyakorolták rám akkoriban. Addig az országban csak a klasszikus vagy speed- és trash metal bandákat ismerték, elsősorban az európai bandákat, kivéve egy-két amerikait, mint pl. a Metallica.
A bandanevet a híres színésznő/szexszimbólum ihlette?
Természetesen.
Jómagad gitár/ének, Szöllősi Róbert gitár, Bredó basszusgitár, Karvas Zoltán dob volt az első inkarnáció, vagy voltak esetleg tagcseréitek?
Ez volt az első felállás, később voltak dobos és gitáros cserék.
Azt tudom, hogy Bredó korábban a Megtorlásban játszott, a ti zenei múltatokról/a többiek zenei múltjáról mit kell tudnunk?
Szöllősi Robi rövid ideig a Reaktorban játszott, én pedig egy RESO nevű speed metal bandában kezdtem 16 évesen, aminek Arsenal-ra változtattuk meg a nevét. Ez kb. 2 évig tartott csak, aztán volt egy év szünet és 1989-ben alapítottuk meg a Marilyn-t.
A zenekar stílusát, irányát ki határozta meg?
Alapvetően én mutogattam meg a többieknek azokat a bandákat, amiket az előbb felsoroltam és én voltam kb. 90%-ban a dalok szerzője is. Szöllősi Robinak volt még pár dala. Illetve, mivel akkoriban még nem nagyon beszéltem angolul, egy Varsányi Tibi nevű iskolatársam segített a szövegírásban.
Úgy emberileg, mind zeneileg azonos hullámhosszon mozogtatok amúgy?
Emberileg mindenképp, mert kifejezetten a barátaimat kértem fel, hogy zenéljenek velem. Stílusilag mindenki máshonnan jött, de azért a rock/metal valamelyik irányzatából, senki nem a diszkó zenéből például.
Hogyan álltak össze a Marilyn dalok? Alapból saját számokat kezdtetek el írni, vagy feldolgozásokon edződtettek?
Nekem mindig az volt az alapelvem, hogy igazából akkor fognak minket komolyan venni, ha vannak saját, jó dalaink. Ezért az elejétől írtuk a dalokat. Mivel gyorsan jött az első pár koncert lehetőség, muszáj volt a műsort kipótolni pár feldolgozással, de ebből sem volt sok. Két Poison, meg egy Mötley Crüe dal, illetve később játszottuk még a We Will Rock You-t, amit Szöllősi Robi énekelt, illetve egy Alice Cooper feldolgozást, a Feed My Frankenstein-t.
Első demótok 1989-ben jött ki, pár gondolatot mondanál erről a felvételről?
Azóta is hálás vagyok Szöllősi Robi anyukájának, aki akkoriban segített egy stúdió beindításában, így kaptuk a lehetőséget, hogy Heffner Attilánál (Swetter gitáros) felvegyünk 4 dalt.
Hűen reprezentálta azt a törekvéseteket, célkitűzéseteket, amelyeket a Marilynnel el akartatok érni, meg akartatok valósítani?
Később visszahallgatva, azért ezek a dalok még nagyon kezdetlegesek voltak, mert egyrészt nem is tudtunk még annyira zenélni, másrészt pedig egy vadonatúj stílussal próbálkoztunk. De az irány azért megvolt.
Egy második demót is rögzítettek, ezen még Bredó és Karvas Zoli szerepeltek, vagy már Hasulyó János dobos és Sikter Péter basszusgitáros alkották a ritmusszekciót?
Pontosabban, volt még egy dal, a Rock’n’Roll Forever, amit még 1989 nyarán rögzítettünk a Velencei Rocktáborban. A második demó már zeneileg fejlettebb volt, itt már Fekete Szilárd dobolt (későbbi Rotor dobos), de még Bredó basszusozott.
Mik voltak a tagcserék okai? Az új tagok tapasztalt muzsikusok voltak?
Karvas Zoli alapvetően egy teljesen más stílusú dobos volt, nem egy kifejezett rock vagy glam dobos, itt elsősorban zenei problémák voltak, de később Szöllősi Robival magán természetű konfliktusuk is lett. Fekete Szilárd nagy Mötley Crüe rajongó volt, a dobolása is sokkal közelebb állt a példaképekéhez. Bredo, aki egyébként hatalmas fazon volt, sajnos zeneileg képtelen volt fejlődni és már akkor is képtelen volt józanul felmenni a színpadra. Sikter Peti minden szempontból nagy lökést adott a bandának. Később Szilárd helyére Hasu érkezett, itt elsősorban nem zenei, inkább családi okok álltak a háttérben.
Ezt a felvételt egyébként promóciós célokra szántátok? Egy érettebb Marilynt mutatott?
Az első demóval ismertek meg minket eléggé széles körben az országban. A második már érettebb volt, de akkorra már sok helyen megfordultunk.
Ez idő tájt vettetek részt a velencei rocktáborban is, igaz? Hogyan kerültetek oda?
Elküldtük az első demót egy versenyre, amit a Petőfi Csarnok szervezett és ezáltal kerültünk be a Velencei Rocktáborba.
Felkerültetek a Garázs II. válogatásra, sokat segített ez a lehetőség a zenekar országos szintű megismertetésére, népszerűsítésére?
Szerintem mire felkerültünk a Garázs válogatásra, már viszonylag sokan ismertek minket, mert egyénileg is turnéztunk és előzenekarként a Sing Sing, az Ómen, majd később a Sex Action turnéján is részt vettünk.
Visszanézve a korai cikkeket, írásokat, nagyon aktívan dolgoztatok, promócióban nem volt hiány, ennyire hittetek a bandában?
Én nagyon hittem a bandában és az azért komoly megerősítés volt, hogy pl. Miskolcon megtöltöttük az Ady Művelődési Házat, ami 600+ fő volt akkoriban vagy olyan budapesti helyeken játszottunk folyamatosan, mint a PECSA, a Tüzes Víz vagy a Fekete Lyuk és persze számos vidéki város klubjában.
Mikor álltatok neki bemutatkozó lemeznek, a Some Like it Cold munkálatainak?
1991-ben készítettük a lemezt, Prágában. (Ha jól emlékszem 
)
Gondolom ez a cím egy szójáték volt, a Some Like it Hot-ra utalva…
Igen, abszolút.
Hogyan zajlottak a stúdiós munkálatok? Mennyi idő állt rendelkezésetekre, ki finanszírozta a stúdióidőt, hol és kivel dolgoztatok, jó hangulatban folytak-e a felvételek stb.?
Akkoriban nagyon gyorsan kellett dolgozni mert nem volt pénzünk arra, hogy hónapokat töltsünk stúdiózással. A felvételek 1 hét alatt készültek el, gyakorlatilag éjjel-nappal dolgoztunk rajta. Volt egy barátunk, akinek volt némi pénze és úgy gondolta, hogy megéri befektetni a bandába, így ő finanszírozta a lemezt. A lemezt egy Petr Ackerman nevű hangmérnök készítette és volt egy producerünk is, Ales Brichta, aki a roppant népszerű cseh Arakain trash metal zenekar énekese volt. Imádtam azt a hetet, azt csináltam, amit szerettem, azokkal, akiket szerettem. Sokat dolgoztunk, de azért esténként szórakoztunk is valamennyit. Kiváló hangulat volt és a csehek is nagyon barátságosak voltak. Ráadásul a Propast Stúdió egy gyönyörű kis tó partján állt a Hradec-i erdő közepén, ahogy a kis fogadó is, ahol megszálltunk. Ahogy megtudtuk, ott volt Karel Gott villája is, aki a ’70-es-’80-as évek legnagyobb cseh táncdal énekese volt.
Honnan/Hogyan jött az ötlet, hogy Prágában dolgozattok?
Találkoztunk egy cseh sráccal, Mirekkel aki azt állította, hogy egy cseh szervező irodának dolgozik és ő intézte a stúdiót. Sajnos, kiderült, hogy egy szélhámos volt és lelépett a barátunk pénzének egy részével és soha többé nem láttuk. De legalább a lemez elkészült.
A végeredmény egy tízdalos lemez lett, amelyek közül kettő (On the Road, Why Do You Want To Go) a demókról származott, ezeket esetleg áthangszereltétek, „modernizáltátok”, vagy az eredeti verziók kerültek fel a korongra?
Igen, ezek teljesen át lettek hangszerelve.
Közel 24 év távlatából, mi a véleményed az albumról? Fogalmazd meg kérlek, összes gondolatodat az anyagról!
Én akkoriban nagyon büszke voltam erre a lemezre. Őszintén szólva, most sem szégyenkezem miatta. Szerintem Magyarországon egészen egyedülálló hangzása volt, ráadásul olyan stílusa, amit senki nem csinált még előtte itthon. Nyilván a három év folyamatos turnézás és a sok próba is jótékony hatással volt rá. Azonban az is igaz, hogy a zenei tudásunk – saját magamat is beleértve – korántsem volt még kiforrott. Amit sajnálok kissé, hogy annyira frontember akartam lenni, hogy nem akartam beismerni, hogy nem vagyok egy szólóénekes tehetség. Vokalistának egész tűrhető vagyok, de inkább a gitározásra kellett volna koncentrálnom és keresni kellett volna egy jó énekest. Viszont ez is lett volna a legnehezebb feladat; jó énekest találni, aki egyben jó fazon és jó frontember is. Szóval, ezt ma már másképpen csinálnám, de 20 évesen még nem volt meg bennem ez a fajta (zenei) alázat.
Saját kiadásban hoztátok ki, hány példányban látott napvilágot, és mennyi fogyott belőle? Vinyl formátumban is megjelent?
Akartunk vinylt is, de az említett probléma miatt ezt már anyagilag nem tudtuk megcsinálni, így csak kazettán sikerült kiadni. Ha jól emlékszem, először 1000 példányban, de utána még nagyon sok másolat látott napvilágot, legálisan és illegálisan is.
Nem volt kockázatos vállalkozás a magánkiadás? Honnan teremtettétek elő hozzá az anyagi feltételeket?
Lásd mint fent.
A Hungaroton, a nem sokkal korábban indult Proton, esetleg a Nagy Feró Produkció (Rockland) szóba sem került? Ezek a kiadók nem érdeklődtek irántatok?
Mire odáig elért volna a dolog, már vége is volt a bandának. Voltak persze tárgyalásaink, de akkoriban még nagyon nehéz volt kiadót találni.
Mennyire tettétek magatokévá, éltétek meg anno a rock ’n’ roll életformát?
Akkor voltunk 20 évesek. Tombolt a rock/metal élet. Azt kell mondanom, hogy kimaxoltuk a rock’n’roll életformát.
Egyetértesz azzal, hogy az általatok, illetve a Dance, a Jack Daniel’s által képviselt laza, bulizós, füstös, Cinderella, Ratt, Poison stb hangulatú rock ’n’ roll/glam muzsika itthon egyfajta mostohagyereknek számított és csak egy nagyon vékony réteg volt rá vevő?
Az igazság az, hogy volt pár olyan év – még a Nirvana megjelenése előtt -, amikor ez a műfaj is menőnek számított itthon, de az igaz, hogy soha nem érte el a klasszikus, elsősorban germán és angolszász vonal népszerűségét.
Rengeteg koncerten, fesztiválon léptetek fel, ezek a bulik, hogyan sültek el? Vevő volt rátok a publikum?
Ahogy mondtam, azért jó pár erős turnén voltunk és akkor egy ilyen turné nem 6-10 állomásból állt, mint manapság, hanem kőkemény 1-2 hónapos folyamatos koncertezésből. Volt persze, ahol 60 ember volt, de volt 2-3000 is. Az átlag valahol 3-400 között volt. Szerintem manapság sokan örülnének ilyen számoknak a klubozó bandák közül.
Külföldön is sikerült megmérettetni magatokat?
Sajnos, abban az időben még nagyon elszigetelt volt Magyarország és csak a legnagyobbak jutottak ki külföldre. Szerencsére, ez maximálisan sikerült a későbbi bandáimmal.
Kiállta az idő próbáját a lemez?
Nem akarom se túl-, se alulértékelni sem a lemezt, sem a Marilyn jelentőségét. Az a szerencse ért, hogy két olyan zenekarban is játszhattam később, amik jócskán túlszárnyalták sikerekben a Marilyn-t. De az is igaz, hogy ez az én gyerekem volt, amit még gyakorlatilag tinédzserként raktam össze és nagyon fiatalon sikerült valamit letennem az asztalra, ami akkoriban azért több ezer embert érdekelt. Nyilván, a mai zenei- és technikai tudással, pénzügyi háttérrel ez már nem versenyezhet, de nem is ez a cél. Én büszke vagyok rá.
Géza, köszönöm szépen válaszaidat, minden jót, sok szerencsét kívánok a jövőben!
