Hard Rock Magazin
„Messze Európa, Amerika, új divat, új ideológia.
Minden a régi, csak újabb változatban,
Itt keleten a helyzet változatlan.”
25 éves sorok. Nem hinném, hogy gondolták a srácok, hogy 25 év múlva is lehet aktuális. Méltó ünneplése volt a Junkies kiváló albumának a 25 éves újrakiadása. A banda nem hagyott kétséget afelől, hogy helye van ennek a lemeznek a hazai zenei palettán még most is.
Három zenekaros produkciót kaptunk, a svéd melodic death metal csapat, a Til The End koncertjével kezdődött az este, melynek baleset miatt az elejéről lemaradtam. Bízom benne, hogy a Szabadkikötő úton történt csattanás, ami miatt megállt a forgalom, nem végződött súlyos sérüléssel, és „csak” a kocsikban keletkezett kár.
A 2023-ban alakult együttes nevén morfondíroztam a baleset kapcsán, miközben ők már a színpadon tolták súlyos szerzeményeiket. Energikus műsoruk késztetést ébresztett bennem, hogy írjak róluk, annak ellenére, hogy eddig még nem hallottam a nevüket sem.
Élvezettel és olyan őszintén zúztak, hogy nem lehetett nem odafigyelni rájuk, aktív bólogatás mellett. Hogy kerültek az este műsorába, az számomra homályos, de erős a gyanúm, hogy Veress Márton dobos keze van a dologban. Mártont a Pokolgépben láttam először dobolni, mielőtt az USA-ba nyert ösztöndíjjal New York-ba ment tanulni.
Az, hogy valaki 18 évesen a Pokolgép dobosa, önmagában is jelentős teljesítmény. Ő viszont a tengerentúlon szintet lépett, amikor Christopher Amott (Arch Enemy) Armegeddon nevű formációjában pályázta és kapta meg a dobosszéket. Most a Til The End formációban láthattam látványos és pontos játékát, de nem csak miatta ütöm a klaviatúrát.
Elsőre Anthony Hamalainen énekes dallamai, hörgése fogott meg, ahogy teljes energiával tolta a témákat a még gyülekező közönség arcába.
A két gitáros színpadi játékán látszott, nem ez az első fellépésük. Kostas Sotos és Nic Svensson magabiztosan, energiától feszítve játszották végig a nekik rezervált időt. Furcsa volt a basszusgitáros hiánya a színpadon.
Mivel nemcsak engem ragadott meg a zenekar a közönségből, így bátran írom, hogy látok potenciált bennük. Ha lesz kitartásuk, és leküzdik a geográfiai távolság problémáját, fogunk még találkozni velük.
Intro – Ur Ningirsu / The Sumerian / Dark Kings / Misery’s Crown / Sip Of Sadness / Falling Apart / Cemetery Trees / Only For The Weak / Higher And Beyond
Különös figyelemmel követem e fiatal zenekar, a From The Sky tevékenységét és szorítok nekik, hogy sikereket érjenek el lemezeikkel, videóklipjeikkel, vagy akár A Dal műsor keretében.
Mindkét lemezüket (’Rex’ és ’Antarktika’) a minőségi zenék közé sorolom. Egyik album sem a könnyed, azonnal fülbemászó dalokkal ékesített alkotás, de ez nem meglepő, hiszen az egy zenekarban zenélő zenetanárok száma jelentős náluk. Üde jelenség a magyar rockpalettán.
Aki figyeli útjukat, tudta, hogy ez a fellépésük mindenképp különleges lesz, hiszen Süle Tamás gitárosuk a távozás mellett döntött, és ez volt az ő búcsúkoncertje a zenekartól.
A színpadon diszharmónia, feszültség nyomát nem láttam, inkább kis szomorúság jött le, és nem a zene stílusa miatt. Az elválás nehéz. Viszont új dolgokat hoz. Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő, ki csatlakozik a From The Skyhoz, milyen lesz a beharangozott új lemez?
Tari Szabolcs énekes, alapító atya meghatározó személye az együttesnek, a színpadon azonban egyenlő zenésztársakként, egy zenekarként láttam őket.
Kiss László gitáros, Halász Illés dobos, Gilián Péter basszusgitáros és Süle Tamás gitáros igazi rockzenekarként működött. Bemozogták a színpadot, egy metronóm pontosságával játszottak, és Illés éneklési lehetőséget is kapott.
Műsorukban többször is feltűnt egyedi performanszokkal Hermeczi Olívia, mint a kísértés sötét és fehér angyala.
A játszott dalokból az Égi jelek címűt emelném ki. Előjele ez az új szerzemény a From The Sky jövőjének. Mint Kiss Lászlótól megtudtam, nem itt játszották először ezt a nótát.
Deus Incarnatus / Vulcanus / Hereditas / Nexus / Libra / Gemini / Finisterra / Égi jelek (Signa Caelestia) / Antarktika / Lethe / Libera Me
25 év óriási idő. Hátranézve nekem egy pillanatnak tűnik, mégis, amikor belegondolok, mennyi minden történt például a Junkies zenekarral, akkor szembesülök azzal, mit jelent negyed évszázad. A Junkies szempontjából egy halom album, melyekből több is a magyar rocktörténelem részévé vált. Folyamatos változások a zenekarban, két tragikus haláleset és ezek ellenére vagy éppen ezért: koncertek, koncertek és koncertek.
Utoljára még Riki Churchcsel láttam őket fellépni a Barba Trackben, a ’Negyedszázad kockázat és mellékhatás’ albumért kaptak aranylemezt akkor. Riki meghatározó egyénisége volt a zenekarnak, akinek játéka, megjelenése, szerzői mivolta nyomot hagyott a zene világában. Személye nem pótolható, de helyébe lépni lehet.
Kosovics István személyében egy új basszus „zenevonal” indult el, vele életben marad a Junkies zenei öröksége. Saját stílusával tölti meg a dalokat, és ami nekem hab a Junkies-tortán, szerencsére marad vele a zenekarra oly jellemző hangsúlyos basszusszólam. Ez az egyik ok, amiért ennyi éven át a kedvenceim között maradtak a Junkies-dalok.
Ahhoz, hogy a banda továbbhaladjon, folytatni kell, ugyanakkor nem szabad elfeledni a múltat sem, főleg, ha olyan albumok vannak a zenekar háta mögött, mint a ’Tabu’ (vagy a ’Nihil’, vagy a ’Káros az egészségre’). Ezen az estén a 25 éves ’Tabu’ lemezt ünnepeltük, mégpedig egy fergeteges koncerttel.
A dallistát nem bonyolították túl. Első körben eljátszották az összes ‘Tabu’-dalt abban a sorrendben, ahogy az lemezre került 25 évvel ezelőtt, majd a legismertebb dalaikkal fokozták a bulihangulatot.
Szekeres András és Barbaró Attila hibátlanul, vérprofin vezényelték az estét (kivéve András sorrendtévesztését az elején, ami lehetett poén is, kicsit előrébb hozta volna a Könnyű dalt), sem az ének-, sem a gitárteljesítményre nem lehetett panasz.
A dobok mögött Gravel Shores pusztított és énekelt, biztos hátteret adva Kosovics István basszusfutamaival együtt.
András könnyű helyzetben volt, ezeket a dalokat a jelenlévők fújták A-tól Z-ig. Nem volt üresjárat, csak a szükséges rövid kiszólások, konferálások.
Mire a Junkies színpadra lépett, már szépen megtelt a Blue Stage. Szorosan álltunk egészen a hátsó falig. Jó volt látni a sok gyermeket. Mellettem hátul egy anyuka a kislányával (7-8 év körülinek tippeltem a korát) végigénekelte a koncertet. Nem csak a ’Tabu’ anyagát, de az utána következő „best of” részt is. Egyszerre furcsa és örömteli volt számomra. Jó volt látni, hogy lesz utánpótlás és feltehetően nem merül feledésbe a Junkies zenéje, ugyanakkor kíváncsi lennék, hogy például a Szar dolog szövegét hogyan értelmezik ebben a fiatal korban…
Az este a One punch bejátszásával zárult, nem véletlenül. Tiszteletadás Riki emléke, alkotásai előtt.
Örülök, hogy nem maradtam le erről a különleges, „25 éves” lemezbemutatóról. Jó volt együtt bulizni, énekelni azokkal, akik nem felejtették el ezeket a szerzeményeket, amik – akárcsak a többi maradandó zenei alkotás – nem vesztettek semmit a fényükből és mondanivalójukból.
A helyzet változatlan / Sláger / Szar dolog / Pusztítsatok el / Mese / Tulajdonképpen / Könnyű dal / Sztárgyár / Rózsakert / Rock and roll sztár / Ami benned él / Szerelmes vagyok / Arany és szar / Viszlát // Miért legyek más? / Vesztettél / Csatornapatkány / Ne ébressz fel / Miattad iszom, te állat! / Már csak a pénzért csinálom / Ennyi kell / A szerelmedtől lettem ilyen / One punch
Szöveg és fotók: TT
Köszönet a koncertszervezo.hu-nak a lehetőségért!
