rattlead.hu
Interjú John Bonata-val, a Thrust egykori énekesével.
John, mivel Chicagóban élsz, szerinted a Trouble és a Zoetrope voltak az első eredeti heavy metal zenekarok, akik valóban heavy és nem hard rock voltak?
Szerintem mi magunk és a Trouble voltunk az elsők, de a Zoetrope talán már akkor is létezett, csak nem emlékszem, hogy hallottam volna róluk.
Sikerült azonnal feltennetek a várost a Heavy Metal/Hard Rock színtér térképére?
Ez még egy olyan színtér volt, aminek a kialakulásához idő kellett, így a város még nem volt rajta semmilyen térképen.
Ők voltak az elsők, akik meghatározták a heavy hangzást a szcénában, és talán mindenki egy kicsit átvette ezt a hangzást?
A Thrust és a Trouble is Heavy volt, csak ők sokkal doomosabbak voltak, és hogy őszinte legyek, bár Barry akkoriban a barátom volt, nem igazán emlékszem, hogy hallottam volna a lemezeiket, szóval nem igazán tudom.
Ők (Zoetrope és Trouble) voltak a legkorábbi zenekarok, amelyek mindenkit összehoztak, nem igaz? Mindketten nagy hatással voltak…
Thrust és a Trouble voltak az elsők. Fogalmam sincs, hogy a Zoetrope mikor alakult vagy mikor kezdett.
A korai chicagói metal színtér hagyományos heavy metal volt?
Hagyományos volt abban az értelemben, hogy az alműfajokat még nem találták ki….LOL A metal csak metal volt.
Szerinted a Zoetrope és a Trouble mellett a Witchslayer, a Slauter Xstroyes (korábban Naj, White Which), a Hammeron és kicsit később a Thrust, a Snowhite/Znöwhite, az Iron Cross, a War Cry (többek között Paul Speckmann), a Mayhem Inc. stb. a chicagói metal első hullámához tartozott?
Gondolom, mi voltunk az első hullám, és én nem voltam ott a második hullámnál, ha volt is? A Witchslayer, a War Cry és az összes többi banda a Thrust és a Trouble után alakult.
Mindegyik banda különbözött egymástól, és teljesen máshogy szóltak? Mindenkinek megvolt a saját egyedi hangzása?
Szerintem mindenkinek megvolt a saját hangzása, igen, valóban.
Volt egyfajta bajtársiasság a zenekarok között akkoriban?
Miután az összes zenekar megalakult, mindannyian elmentünk egymás koncertjeire, és az összes chicagói metál rajongó ismerte egymást, így volt itt-ott egy-egy buli…lol
Mikor és hogyan alakult meg a Thrust? Mi a helyzet a felállással?
C.B.-vel 1978-ban találkoztam egy bulin. Azt mondta „én gitározom”, én meg „tudok egy kicsit dobolni”, így elkezdtünk jammelni. Aztán találkoztunk Ronnal egy bulin, aki még középiskolás volt, és egy Wyte Cross nevű bandában játszott, ahol Paul Speckman csak énekelt, nem basszusgitározott, így elloptuk Ront, de nem akartuk, hogy Paul legyen az énekesünk. Aztán szükségünk volt egy basszusgitárosra, Paul pedig még nem kezdett el játszani, úgyhogy átmentünk néhány basszusgitároson, amíg nem találtunk egy énekest, Roger Terry-t, majd megtaláltuk Price Sowers-t, hogy megszilárdítsuk a Thrust 1.0-t, ami azt hiszem, körülbelül 2 és fél évig tartott.
1982-ben megjelent egy split Ep Solidarność Rock for Poland (benne a Lazer Banddel) és két demó 1983-ban, tudnál mondani részleteket ezekről az anyagokról?
Az Erect Records felállította a Rock For Poland koncertet, és azt mondta, hogy felveszik, de azt nem mondták meg, hogy pontosan mit és mikor fognak kiadni. Csak a jegyzőkönyv kedvéért: a „Rock For Poland” album megjelenése előtt SEMMIT sem hallottunk a felvételek közül, így fogalmunk sem volt arról, hogy pontosan milyen dalok lesznek rajta, vagy hogy hogyan hangzanak. Mondanom sem kell, hogy nem voltunk boldogok, hogy NINCS beleszólásunk ebbe az egészbe, és természetesen nem voltunk elégedettek a végtermékkel sem, amely szerintünk borzalmas és kínos volt több okból is, beleértve a számok keverését.
Váltottatok énekesre és Ross Cristao lett az új dobos, mi volt ennek az oka?
Frusztrációból/szükségből vettem át az énekes/szövegírói posztot, mert kirúgtuk az énekesünket, és nem találtunk újat. Hirdetéseket adtunk fel a környéken, és nem volt internet vagy YouTube, hogy énekeseket keressünk, így miután néhány kazettát elküldtek nekem, azt mondtam, hogy bassza meg, megcsinálom, ahogy Phil Collins tette…..lol, kivéve, hogy Phil egy nagyszerű énekes és zenei zseni volt, én meg nem……LOL Én viszont írtam néhány jó dalt.
Egyébként hogy került be a képbe pontosan? Mi a helyzet a zenei múltjával?
Tíz nappal életünk legnagyobb koncertje előtt voltunk, amikor a Judas Priest előzenekaraként léptünk fel 10.000 ember előtt, és volt egy hirdetése az Illinois Entertainerben. Ő volt az egyetlen metál dobos, így felhívtuk és mondtuk neki, hogy jöjjön el minél hamarabb. Azt hiszem, emlékszem, hogy eljött és megnézte az egyik próbát, ahol én doboltam, és azt mondta, hogy másnap este visszajön, hogy jammeljünk. A szólóját láthatod a Facebook-oldalamon, nem kellett senki mást kipróbálnunk, és egy Jeff Oly Olsen vagy Barry Stern kölcsönkérése soha nem került szóba, mert minden olyan gyorsan történt. Ross játszott Derek Frigóval a Le Mans feloszlott, és Derek végül az Enuff Znuffban folytatta.
Ő volt az első választás, vagy esetleg más dobosokat is meghallgattatok?
Ő volt az egyetlen választás….LOL Ha Ross nem tudta volna 12 dalban megfelelően és gyorsan eljátszani a dobszólóimat, akkor le kellett volna mondanunk a Judas Priest előzenekari lehetőséget.
A Destructer című dal felkerült a Metal Blade Records 1983-as Metal Massacre IV válogatására, sikerült nevet szereznetek a zenekarnak, vagy bővíteni a rajongótáborotokat ezzel a lehetőséggel?
Ez mutatta be a Thrust 2.0-t a világnak. és Brian Slagel már a mára legendássá vált 1983-as demók alapján lemezszerződést ajánlott nekünk.
Ezen a válogatáson öt chicagói zenekar szerepelt, a Thrust, a Trouble, a Zoetrope, a Witchslayer és a War Cry, ez tette Chicagót a metal színtér térképére és nyitotta meg az ajtókat más zenekarok előtt, mint például a Mayhem Inc., Terminal Death, Devastation stb. előtt?
Chicago valóban felkerült a térképre, de nem vagyok benne biztos, hogy ez sokat segített azoknak, akik utánunk jöttek.
Onnan szerződtél a kiadóhoz, és kiadtátok a debütáló Fist Held High-t. Mire emlékszel a felvételi munkálatokról?
Az egészet 3-4 nap alatt vettük fel. Elég gyorsan ment, mivel addigra már hónapok óta játszottuk ezeket a dalokat, és nem változtattunk a hangszerelésen, amire emlékszem. Brian Slagel tett néhány javaslatot, de ennyi volt. Ez ugyanaz a stúdió volt valakinek a házában, ahol később megnéztem a Trouble-t, ahogy a The Skull számára felveszi a számokat. Klassz kis hely volt a srácnak, de még mindig kisebb, mint bármelyik stúdió, ahol demókat vettünk fel.
Egyébként volt megfelelő költségvetésetek?
A vicces az, hogy nem emlékszem, hogy valaha is beszéltünk volna a költségvetésről….lol, de valamiért emlékszem a 3000 dolláros összegre.
A debütáláshoz nyolc dalt volt, több mint szilárd alapokkal?
Azt hiszem, igen, lehet, hogy egy számot kicseréltem egy másikra, de ez több mint 40 évvel ezelőtt volt, és nem emlékszem a megbeszélésre, hogy melyik számokat rögzítették volna. Nyilvánvalóan bizonyos számok meghatározóak voltak, de visszatekintve, akár egy Thrasher-t is elcserélhettünk volna egy Stand Up and Fight-ra vagy egy Rockin’ The Night-ra, és nekem ez nem lett volna bajom
Hogy látod, hogy ez az album rengeteg agresszív pillanatot tartalmaz, amit az erős produkció is segít, és az NWOBHM hatások, amelyek az intenzitást egy fokkal a Judas Priest fölé emelik, nyilvánvalóak az olyan számokban, mint az Overdrive, a Metallic Attack és a Thrasher?
Nem vagyok benne biztos, hogy mit kérdezel itt, nem hiszem, hogy bármelyik szám jobb lenne, mint a Judas Priest hatalmas, több mint 100 dallamból álló katalógusa. Néhány lehet, hogy olyan jó, mint néhány az övék, de minden zenekar elmondhatja magáról, hogy I suppose……lol
A zenekar megmutatta sokoldalúságát a lassabb, hosszabb számokban, mint a 8 perces Freedom Fighters, valamint a Torture Chamber?
Tudod, vicces, hogy sosem gondolkodtunk a dalok hosszán, és mert tudom, hogy művészként egy dal addig tart, ameddig tart…..lol Volt egy 17 perces dalunk, a The Whip, ami egy kicsit progresszív volt, és 3 részből állt. Nem hiszem, hogy Ron évtizedek óta elővette volna azt a számot… vagy egyáltalán emlékszik rá, hogyan kell játszani. LOL
A Posers Will Die! megmutatta a zenekar humorosabb oldalát?
Nos, mondjuk úgy, hogy soha nem akartam, hogy szövegileg megfojtsanak a témák. A démonok és sárkányok, kard és varázslat dolog néha feleslegessé válik.
A Fist Held High, az Overdrive, a Heavier than Hell és a Posers Will Die! tiszta amerikai metal himnuszok, épp elég dallammal és fülbemászóssággal?
Ezt most kérdezed, vagy tényt állítasz. Dallam???? Mi az a dallam?….LOL
A dalok változatosak, és ugyanez vonatkozik az énekhangra is; az énekstílusod egyszerre fejezi ki az erőt és a szenvedélyt, és a hangszínek elég széles spektrumát kezeli, mivel magyarázod ezt?
Mindig is változatosságra törekedtünk, amikor a zenekarban voltam. Soha nem gondoltam arra, hogy vokálisan széles spektrummal rendelkezem, szóval ez egy kicsit sokkoló, de ha hallod, az nekem megfelel.
A gitár riffek, vonalak és leadek formálták a gyors agresszív (Fist Held High), epikus csatakiáltásokat (Freedom Fighters) és horror forgatókönyveket (Torture Chamber)?
A Fistről tudtam, hogy egy gyors banger lesz, így ez a cím illett a noteszembe, ahol nem csak a lehetséges címek listáját, hanem minden olyan szöveges jegyzetet vagy ötletet tároltam, amiről azt gondoltam, hogy a jövőben felhasználható. Csak arra törekedtem, hogy a szavak érzésre illeszkedjenek a riffekhez, és legyen értelme.
Hogyan látod, hogy az album a korához képest feltűnően jól szól; a gitárok jelenléte érezhetően elöl és középen van, a basszus elég jól hallható, a dobok hangjai pedig tiszták és ütősek?
Ez még Bill Metoyer és Brian Slagel produceri és keverési munkájának korai szakasza volt, de nyilván legendák lettek belőlük. Mindig is kíváncsi voltam, hogyan hangzott volna a Fist Held High, amit egy Martin Birch vagy Max Norman készített volna. Csak a rend kedvéért: amikor Los Angelesbe kerültem, mielőtt a zenekar megérkezett volna, volt egy hirdetésem a Music Connection magazinban, hogy menedzsert keresünk, és a Rush producere, Terry Brown felhívott, és azt mondta, hogy hozzak le egy promóciós csomagot. Így is tettem, és benne volt a Metal Massacre IV és az 1983-as demók. (Még nem voltunk hivatalosan leszerződve a Metal Blade-hez) Soha többé nem hallottam felőle….lol Biztos vagyok benne, hogy azt gondolta, hogy annyira szarok vagyunk, hogy még csak hozzá sem akartak nyúlni. Biztos vagyok benne, hogy a Metallica is ugyanezt hallotta, amikor a No Life Til Leather demójukat játszották bármelyik nagy menedzsernek vagy nagy kiadónak.
A Fist Held High egy tisztességes próbálkozás, amely a heavy és a speed metal között helyezkedik el, némi nyomokkal a kialakulóban lévő USPM műfajból?
Nem volt semmilyen alműfaj, amikor megalakítottuk a Thrustot, csak azt írtuk, amiről úgy gondoltuk, hogy a Metal és még a Hard Rock különböző fajtái. A Rockin’ the Night és az Overdrive hard rock dalok, ahogy a Back On The Streets is, mint sok Scorpions dal.
Az album metálos anyaga versenyképes eredmény lett?
Nem vagyok benne biztos, hogy mire gondolsz itt. Ha arra gondolsz, hogy az amerikai metal bandák korai ligájába emelt-e minket, akkor azt mondanám, hogy talán.
Voltak koncertek vagy turnék a lemez támogatására?
Játszottunk koncerteket a Slayerrel, Lizzy Bordennel, Wendy O Williamsszel és néhány headline show-t Los Angeles környékén, de turnézni sosem mentünk.
Az első album után a zenekar Los Angelesbe költözött, de mindenki (Ron Cooke kivételével) hamar visszaköltözött Chicagóba, mi volt ennek az oka? Hogy éreztétek magatokat L. A.-ben azokban az időkben?
Azért költöztünk vissza, mert tönkrementünk….lol Tudtam, hogy itt egy szakszervezeti munka vár rám, ahol végre valamit kereshetek. Ron ott maradt és tovább dolgozott.
Igaz, hogy Ron Cooke továbbra is Thrust néven koncertezett egy teljesen új zenekarral, amelyben Chuck (más néven Chaz vagy Chas) West énekelt, a többi tagot pedig csak Spike, Mike, Clay és Peter néven ismertük?
Nem igazán figyeltem oda egyikre sem, de ismertem Chaz Westet, és ő egy nagyszerű srác, de semmit sem tud a metálról. Ő egy nagyszerű Robert Plant típusú énekes egy ilyen zenekarba. Még mindig az! Fogalmam sincs, hogy 1984 után ki volt a Thrustban, és soha nem is érdekelt.
John, köszönöm szépen a válaszokat, mik a záró szavaid?
Azt fogom mondani, amit a 40. évfordulós bejegyzésemben mondtam, amit az egész világ olvashat a Facebookon.
Csak hogy tudd, bár nagyon tetszik az eredeti zenekar és az albumunk iránti megújult lelkesedés, a fellépő napjaimnak már régen vége, de (és nem mintha szüksége lenne rá) Ron megkapja az áldásomat, hogy azt tegyen, amit csak akar, hogy életben tartsa a dalokat és újakat írjon. Beszéltünk erről, és egyenesen megmondtam neki, hogy nem kívánok többé semmilyen műfajban zenélni, mivel idén leszek 65 éves. Egyszerűen nem vagyok rá fizikailag és szellemileg sem képes. Találj néhány nagyszerű srácot, akik ezt akarják csinálni, vagy szerezd meg azokat a srácokat, akik az előző két albumon is játszottak. Én csak az évfordulós posztot csináltam, hogy megünnepeljem az albumot és a rég elveszett videókat. Örülök, hogy az emberek élvezték őket, de amint az utolsó felkerül, vége lesz. Köszönöm az érdeklődésedet David. Tudasd velem, hogy hol és mikor teszed ezt közzé.
