rattlead.hu
A Lost Sanctuary a német gitáros Danel Baune szerelemprojektje. A 2021-es debütlemez minden gitársávját, basszustémáit, szinti színezéseit és éneksávjait is ő tolta fel. A srác amúgy tehetséges gitáros és dalszerző, többek között a Devil’s Train projektben is pengetett, de az angol kult metalos Monument-ben is aktívan zenél hosszú évek óta, sőt a legendás US metal Savage Grace-ben is vállalt már koncertbeugrást.
Dan úgy döntött, hogy a második Lost Sanctuary albumot már egy komplett zenészgárda hozza össze, persze a dalokat még most is ő hangszerelte, de azt gondolom, a döntés jó, ez már egy igazi lüktető zenekaros lemez.
A műfaj power metal némi prog, némi thrash beütéssel, itt ott industrial jellegű szinti prüntyögéssel, de alapvetően technikás power riffeket kapunk a jobbik fajtából. Kellett legalább négy meghallgatás, mire letisztultak a dalok, addig egyes témák furcsán egymásra dobáltnak tűntek. Egy-egy dalban annyi váltás van, hogy kissé kaotikus az összkép. De pár hallgatás után már nem ez volt a benyomásom. Lassan a helyükre kerülnek a dolgok. És kapunk egy olyan lemezt, mely sokadik hallgatásra sem lesz unalmas, sőt egyre inkább hallgattatja magát.
A nyitó Calloused Heart fifikás riffjére egy lendületes Skid Row-t idéző vokáltéma kúszik be, jó sodrású dal, kicsit punkosan lendületes sebességgel. A Chasing the Dragon neoklasszik nyitótémájára egy akkora thrash riff jön 30 másodperc után, hogy a fal adja a másikat, és lesz a dalból egy Annihilator hangulatú darab, igaz, a refrén már inkább glam, mint thrash. A harmadik dal egy akusztikus gitárintróból építkező, majd kőkemény, szinte blackmetalos sikoly után lendületes power himnusszá felnövő tétel lesz nagy nagy refrénnel, ami alatt szinte orosz balalajkát idézően teker a gitár és kórusok. És minden dal ilyen változatos. Szóval kérem van itt minden, mint a búcsúban, de jó érzékkel és finoman összevegyítve.
A projekt zenészei közül mindenképp kiemelném a dobos Sebastian Weiss-t, aki annyira feelingesen és változatosan dobol, hogy néha már azon kaptam magam a daloknál, hogy kifejezetten az ő játékát figyelem, ami nálam azért ritka egy metal albumnál.
Aki egy olyan metal albumot keres, amely sok hallgatást igényel és még akár egy hónap után is ad valami meglepetést, az mindenképp tegyen egy próbát Dan Baune Lost Sanctuary projektjével. Szerintem nem okoz csalódást.
