Fémforgács
Thomas Eriksen igazán elemében van az utóbbi időben, hiszen idén két nagylemezt is kínált már a publikumnak. Az első a márciusban érkezett Udåd névre keresztelt és címzett nyersen primitív black metal-t játszó szólóprojektje, illetve s az idei őszt is megkoronázta egy újabb Mork lemezzel, ami egyszerűen csak a Syv (= Hetes) címet kapta.
Elsőre felmerülhet az emberben, hogy “ugyan mi szükség lehet különböző projektek alatt kiadni lemezeket, ha Eriksen az agya mindegyik műnek?” Erre a válasz a kiadott anyagok stílusa adja meg, mert mint ahogy említettem az Udåd egy a műfaj abszolút nyers és ősi oldalát idézi meg, ellenben a Mork története elért egy új fejezetet, amiben az old-school vonal találkozott egy végtelenül letisztult és patikán kimért progresszív megközelítéssel.
Ez miben nyilvánul meg? A Syv fonalát nem csupán az old-school black metal eszközkészletét (sebes / középtempós riffek, tiszta énekkel díszítés / nyers károgás, stb.) használja ki teljeskörűen, hanem beemel egészen finom, ritka megoldásokat is. Ezekre példák: bonyolult, abszolút progresszív ritmikai megoldások (pl. a I Tåkens Virvel utolsó harmadában), vonós hangszerek vezette dallamok (Holmgang vagy a gyönyörűséges Til Syvende Og Sist), illetve a gyakran a basszusgitárokra átpasszolt “főszerep” a dallamok vezényletében (ezt gyakorlatilag az egész albumon jelen van).
És ez az egyveleg az ami a Syv-t kiemeli a maga mezőnyéből. Ugyanis jelen album messze túlmutat egy kísérletezésre kiélezett műnél, mert ahogyan ötvözi a tradicionális jegyeket (és hangzást) a vitalizáló, érett és magával ragadó progresszivitással… na, ez az ami miatt soha nem lehet betelni a black metallal! Példaértékű album.
