Rockvilág.hu online rockmagazin
November elsején újra Budapesten játszik a Dream Theater. Fennállásuk negyvenedik születésnapját ünnepelve, ismét Mike Portnoy-jal érkeznek hazánkba. Ezzel kapcsolatba kérdezzünk a hazai Images From A Memory, DT Tribute zenekar tagjait. Ők hogyan kapcsolódnak az anya zenekarhoz? Miért épp a DT? Mi visz rá egy zenészt, hogy egy ennyire komplex, és nem éppen a slágerességéről híres zenekarnak legyen a hazai hírvivője. Fűzvölgyi Zsolt basszusgitáros, Ney Dániel énekes, Bartók Gábor gitáros, Gazsó Krisztián dobos és Oláh Larion billentyűs válaszolt kérdéseinkre:
Sziasztok. Kezdjük az elején? Az átlag ember azt gondolná, ha valaki DT-t játszik, annak biztos a zenei szocializációjának legfontosabb alapköve az Álom Színház. De gondolom nálatok is volt sok más fontos mérföldkő a hangszereitekhez vezető úton. Kinek mik voltak a DT-n kívül azok a zenekarok, akik miatt most itt tart ahol?
B.G: Természetesen Petrucci gitárjátéka inspirált a legjobban, hogy tanuljak, gyakoroljak. A Dream Theater zenéje mellett több más zenekar és stílus is szerepet játszott a “zenei szocializációmban”, például Metallica, Slayer, Iron Maiden. Volt olyan gitártanárom, aki a klasszikus zenével fertőzött meg, egy másik a blues zene szeretetével, egy harmadik pedig a jazz zenét szerettette meg velem.
F.Zs: Nekem viszonylag későn került az életembe a DT. Eleinte a heavy metal és trash metal volt a legmeghatározóbb irányzat ami megérintett. (Pokolgép, Atomic, Megadeath, Manowar… stb) Időszámítás előtt… gyermekeim születése előtt ritmusgitáros szerepkörben álltam színpadon. Aztán egy hosszabb szünet után bővült az érdeklődési köröm és egy kölcsönkért basszusgitár okozta élmény miatt végül a mélyebb regiszterek híveként folytatom a zenélést. A DT mellett játszottam rock, fusion jazz, funky zenét is. Minden zenei stílus valami pluszt ad amit a többi stílusban is kamatoztatni tudok. Nagyon élvezem a különböző technikák kipróbálását amelyet nagy basszusgitárosok képviselnek mint Billy Sheehan, Geddy Lee, Marcus Miller, Victor Wooten…
G.K: Gyerekkorom óta hallgatok metál zenét, azon belül nagy hatással volt rám az old school death metal, illetve a nu metal. Azok a zenekarokat, akik akkor hatással voltak rám, a mai napig hallgatom, nem tudom megunni a dalaikat.
N.D: Nálam az út klasszikus zenei alapokkal kezdődött: 7 évesen kezdtem hegedülni, és közel 20 évig voltam tagja a Budapest-Hegyvidéki kamarazenekarnak, ahol ez idő alatt hatalmas repertoárt volt szerencsém végigjátszani Vivaldi darboktól Mozarton át egészen Beethoven szimfóniákig.
16 voltam, amikor a rock-metál vonal épp a DT képében köszönt be az életembe. Azonnal rákaptam, és sokáig szinte semmi mást nem hallgattam, annyira beteltem a hangzásvilággal. Portnoy hatására pár év múlva dobolni is elkezdtem, aminek folyományaként több tribute zenekarban gyűjthettem a koncerttapasztalatokat kb 15 éven keresztül. Menet közben a DT mellett Metallicán, Pantherán, Apocaliptycán nevelkedtem tovább.
O.L: Természetesen rengeteg volt, nem nagyon lehet olyan listát csinálni amiről nem hiányzik valaki, de a teljesség igénye nélkül. GnR, Cynic, Death, Symphony-X, Dave Weckl Band, Keith Jarrett, Balázs Elemér Group, Kaltenecker Zsolt és még sorolhatnám napestig
Mikor jöttek be Petrucciék a képbe? Az alapvetés Images & Words volt a beugró, mint általában mindenkinek, esetleg más, ma már klasszikussá vált album?
B. G :Az első album amit hallottam tőlük az Images and Words volt, aztán természetesen rámozdultam a When Dream and Day Unite-ra is. Utána szép sorban…. 
F.Zs: Többször is keresztezte az életemet a DT például amikor a PeCsa melletti dombon hallgattuk, mert nem volt pénz bejutni… de igazán mély nyomot akkor hagyott bennem amikor egy véletlen okán felmerült hogy szálljak be az Images From a Memory ba. Azt gondolom én mostanra értem meg fejben a művészetükre.
G.K: Furcsa, de én először a “Change of Seasons” mestermunkával találkoztam először. Utána kezdtem el felgöngyölíteni az előző lemezeket
N.D: Egészen pontosan 1997 karácsonya előtt hallgattam meg először az I&W-t, majd szinte azonnal egymás után az összes addigi albumot (WDADU, Awake, ACOS, Falling into Infinity). Volt bő fél évem magamévá tenni ezt a discográfiát, hiszen 1998 nyarán jöttek először Budapestre, ami iszonyat mázli, mivel nálam csúcson lobogott a friss DT-láz!
O.L: Images & Words igen. Ha jól emlékszem Hocza Robi (Mytra) csúsztatta a zsebembe a (valószinűleg másolt) kazettát ami teljesen sokkolt olyan értelemben, hogy “ilyet lehet???”.
Ha a teljes DT életművet veszitek, mi az abszolút kedvenc lemez és dal nálatok?
B. G: Nekem a legnagyobb favorit a Metropolis pt. 2. Amikor hozzájutottam szinte csak azt hallgattam, volt nap, amikor egymás után 4-5-ször is.
F.Zs: Számomra az abszolute kedvenc az Endless Sacrifice. Minden alkalommal hihetetlenül élvezem amikor játszuk. Ezen felül van sok kedvenc még, de leginkább akkor tudom csodálni a dalokat amikor megtanulom és látom a rengeteg finomságot a rétegek alatt.
G.K: Nekem a Train of Thought lemez egyértelműen. Dal pedig az “In the name of God”
N.D: Fú, de nehezet kérdezel! 
Rengeteg kedvenc van, úgyhogy inkább nem az abszolút kedvenc “lemez” és “dal” kifejezést használnám, hanem “lemez-élményt”, illetve “dal-hatást”.
DAL-hatás: Anno a legelején az Images-t folyamatos ismétlésben hallgattam körbe-körbe, de ezen belül is a Take The Time volt az a dal, amit újra meg újra még vissza is tekergettem – különös tekintettel az ikerszólóra :)! Odáig voltam tőle, meg vissza, és kijelenthetem, hogy ezen a dalon keresztül szerettem bele a DT-be.
LEMEZ-ÉLMÉNY: Viszont semmi nem múlta felül azóta sem azt, amikor több hónapos várakozás után, a megjelenése napján végre megvehettem és leges-legelőször meghallgathattam a Scenes From A Memory-t! Ez volt az első olyan album, aminek a megjelenését már hard core DT rajongóként vártam “real time”-ban, ráadásul akkoriban kezdték aktívan on-line csepegtetni az infót felvezetésként. FB, Insta, stb még nem volt, de pl le lehetett tölteni a DT honlapjáról a Home egyik gitárszóló részletét izolált sávon! Eszméletlen volt!!
Szóval aznap délelőtt az MCD lemezboltban még a polcra sem pakolták ki, hanem a raktárból hozta ki nekem az eladó, majd egész nap arra vártam, hogy hazaérjek, magamra zártam a szobaajtót, füles fel, szövegkönyv elő, ééééés PLAY :D!!!
O.L: Ha egyet lehet választani akkor mondjuk Awake és Mirror, de minden lemezen kiválóbbnál kiválóbb dalok vannak.
Hogy jött az, hogy DT tribute bandet csináljatok? Mert az ha valaki csinál egy Metallicát, vagy Iron Maident szinte már természetesnek mondható. Na de pont DT?
B. G: Már kb egy éve éltem Budapesten amikor Larionnal, akivel régen együtt zenéltünk, volt egy telefonbeszélgetésünk és felvetődött, hogy kellene egy közös projektet csinálni. Egy párszor elmentem gitárral hozzá, zenélgetni és felmerült, hogy kellene egy dobos. Mivel én Krisztiánnal szintén együtt zenéltem és itt budapesten is összejártunk néha muzsikálni így egyértelműen őt kérdeztük meg.
Úgy indult a zenekar, hogy progresszív zenét fogunk játszani. Először arról volt szó, hogy instrumentális lesz a zenekar és egy pár számot (Ytse Jam, Erotománia, Acid Rain). Ezek a számok is mutatják a kötődést a Dream-hez :D, Szóba jött, hogy esetleg énekest is kellene keresni. Feladtunk hirdetést, jó idő múlva lett is énekesünk és eldöntöttük, hogy a DT tribute lesz az irány.
F.Zs: Amikor beléptem a zenekarba már létezett. Engem a kihívás, a határaim feszegetése vonzott aztán a játék élménye ragadott magában amit egy remek társaságban élvezhetek.
G.K: A zenekar nagy része kamaszkora óta rajong a DT-ért, és nekem speciel ez egy nagy álmom volt, hogy egyszer DT dalokat játszhassak. Hál’ istennek nem voltam ezzel egyedül Aztán el is indult az egész
N. D: Konkrétan az IFAM alapításáról kazincbarcikai triumvirátust kérdezzétek: Zsolti és én csak később csatlakoztunk. Ugyanakkor nekem ez már az 5. DT tribute, ami az életem során szembe jött. Az elsőről csak hallottam: 1998 környékén létezett egy Serenity nevű banda, aztán 2002-ben láttam fellépni a Universe instumentális DT/LTE zenekart, majd ennek újragondolásaként megszületett a Yellow Grudge/Universe, ahol 2005-2007 között doboltam. Énekesként pedig 2015 és 2024 között a Majesty-t erősítettem, ennek folyománya lett az IFAM-beli frontemberi posztom.
O.L: Igazából félig meddig ad-hoc a dolog. Saját számos zenekar volt az ötlet, de összeszokás céljából először az Acid Raid-t tanultuk meg a Liquid tension Experiment-től. Mivel nagyon élveztük, jött az Ytse Jam meg a Finally Free és végül igy maradtunk.
Hogy érzitek, mennyire van itthon szükség ilyenféle zenekarra mint Ti? Ugyan a tribute műfaj mindig él? De azért a DT elég réteg zene sajnos. Nem ugyanaz a megvilágítása mint egy Ac/Dc-nek mondjuk.
B. G: Bár a prog zene rétegzene, de sok ember van aki rajong e stílusért és ők vevők egy ilyen tribute zenekarra. Amióta elkezdtünk koncertezni az a tapasztalatom, hogy a tribute rendezvényeken sok igényes produkcióval lehet találkozni és az emberek is vevők arra, hogy kedvenceiket élő zene formában hallják, még ha nem is az eredeti zenekar adja elő a számokat.
F.Zs: Azt gondolom van létjogosultsága. Nem mindenki jut el eredeti DT koncertre és így talán el tudjuk vinni olyan embereknek is az élményt akik amúgy nem találkoztak volna vele. Élőben látni és hallani egész más mint egy lemezről meghallgatni, még akkor is ha minden igyekezetünk ellenére sem érünk fel az eredeti művészekkel. De megtesszük ami tőlünk telik.
G.K: Egyetértek. Igen, szerintem el a műfaj, és nagyon is erős. Persze, ahogy mondtad, a DT elég rétegzene, de attól függetlenül, szeretett kis hazánkban is van elég sok ember, aki rajong értük (köztük mi is ) , és mivel az anyazenekar nem minden szombaton játszik Magyarországon, az emberek kapnak az alkalmon, ha látják/hallják, hogy játszik a DT tribute. Szerintem egy tribute zenekarnak egy felelőssége van, őszintén tisztelni, és elismerni az anyazenekar munkásságát, és a lehető legnagyobb alázattal eljátszani a dalokat, tökmindegy hogy milyen zenekar tribute-jéről van szó.
N.D: A mi célunk, hogy minél több jelenlegi és jövőbeni DT rajongóhoz juttassuk el azt a csodát, amit nekünk a Dream zenéje jelent. Igen, rétegzene, de a közönség talán épp ezért még jobban értékeli, nagyon hálásak!
A tribute műfaja amúgy szárnyal: rengeteg a tribute-est, illetve fesztivál. És vicces, hogy pont az AC/DC-t említed, mert pont a magyar AC/DC tribute-tal (ABCD) koncertezünk több helyszínen a következő hónapokban :)!
O. L: Természetesen nem tömegigényt szolgálunk ki, ez világos. Mi azokat az embereket várjuk akik szeretnék élőben/koncerten hallani a DT szerzeményeit és nem bánják (nagyon), hogy a mi arcunkat kell nézni közben nem pedig Petrucci-t és társait. A cél az, hogy akit érdekel az ott legyen és jól érezze magát.
Hogyan működik egy Images From A Memory koncert, illetve az arra való felkészülés? Mi határozza meg a setlistet? Az anya zenekar slágerei, vagy inkább olyan dalokat játszotok amihez ti kötődtök jobban?
B.G: Én személy szerint a kedvenceimet szoktam javasolni amikor arról beszélünk a többiekkel, hogy mi legyen a következő amit megtanulunk. (Bár kevés olyan számot tudok említeni a DT-től amit ne lehetne a kedvenvceim közé sorolini ) Természetesen szempont az is, hogy ikonikus számokat játszunk, amit a közönség (el)vár egy DT tribute-től.
F.Zs: A setlistet első sorban az eddig megtanúlt dalok határozzák meg Ez főleg a slágerek/kedvenc dalok tengelyen helyezkednek el. Ezen felül egy koncert setlistjét még nagyban befolyásolják a különböző gitár hangolások is. Igyekszünk úgy csoportosítani a dalokat, hogy minél kevesebb idő menjen el a hangszer váltás miatt.
G.K: Már hetekkel a koncert előtt a setlist-et próbáljuk, Dani a setlist felelős, ő szokta összerakni a setlist-eket koncertről koncertre. Vannak olyan dalok, amiket sosem hagyunk ki, és vannak, amiket cserélgetünk.
N.D: Egy vérbeli DT rajongónak minden szám sláger :D! Viccen kívül: Szerintem kb 3 számot emelhetnénk ki klasszikus értelemben vett slágerként: a nemzetközi hírnevüket megalapaozó, örök best of Pull Me Under és a prog-himnusz Metropolis Pt.1, és esetleg még a Grammy-t nyert Alien. Ezek közül a Pull Me Under szinte mindig felkerül a Setlistre, mert egy alkalommal szinte lázadás tört ki, hogy nem játszottuk (kis túlzással ;-p).
A legkritikusabb szempont a setlist hossza: Egész más dinamikája van egy 80, vagy egy 40 perces műsornak. Utóbbi esetében az általunk eddig megtanult számok közül mindig nehéz szívvel húzunk le bármit is :(, és minél nagyobb a repertoárunk, annál nehezebb a döntés.
A felkészülésnél 3 lépcsőt emelnék ki: egyéni felkészülés, számok közös összerakása, illetve a kész setlist gyakorlása A-Z-ig.
O. L: Szerintem, mint a legtöbb zenekar. Kiválasztjuk a dalokat, megtanuljuk, próbákon összerakjuk és mehet. Az elején mindenki bedobta a kedvenc (véges idő alatt megtanulható) dalait. De olyan dalok is kerültek a repertoárba amik olyan fontosak, hogy mindenki egyetértett abban, hogy nem lehet nem megtanulni.
Mi, vagy mik azok a dalok ami most nincs a repertoárban, de mindenképpen szeretnétek, hogy bekerüljön előbb vagy utóbb?
B.G: Számomra a legfontosabbak: Take The Time, Learning to Live, Glass Prison, Change of Seasons, The Count of Tuscany, Octavarium. Egy pár év és meglesz
G.K: Fúúú, hát rengeteg van A zenekar tagjai közül mindenkinek más dalok a nagy kedvencek, ezért mondhatni a sor végtelen hosszúságú
N.D: Én személy szerint nagyon szeretném játszani a Home-ot és az ACOS-t (A Change of Season), illetve a The Mind Beside Itself trilógiát (Erotomania, Voices, Silent Man) – utóbbi kapcsán már erősen lobbizom a többieknél :))
O.L: Sok. Az ősznek három új dallal futunk neki, és dolgozunk még egyen, ami azonnal bekerül a repertoárba amint szinpadképesen el tudjuk játszani. Cimeket nem mondanék, mert a közeljövőt nem szeretném elspoilerezni, a távoli jövőt meg nem látom.
Készültök e valami különlegessel a november elsejei DT koncerthez kapcsolódóan?
F.Zs: Nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogy mégis DT tribute zenekarként illene valahogy “megünnepelni” azt, hogy végre újra itthon fogadhatjuk a Dream-et. Novemberben egy 5 állomásos koncert és rendezvény sorozattal készülünk, aminek első állomása október 31-én az új Vortex lesz Budapesten, majd másnap megrendezzük a Dream Theater Rajongói Találkozót különböző programokkal az S8 Underground Club-ban, közvetlenül a nagy koncert előtt. Fontos célunknak érezzük a hazai rajongótábort összefogni. Majd utána vidéki koncertjeink lesznek Dunaújvárosban, Várpalotán… Szóval nem fogunk unatkozni, igazi DT ünnepet csapunk a hónapban.
Gondolom mindannyian ott lesztek az Arénában novemberben. Kinek mik az elvárásai a koncerttel kapcsolatban. Negyven éves életmű lévén elég sok mindent fognak érinteni Portnoyék? Ki milyen setlistet vár? Illetve mi az a dal amit mindenképpen szeretne hallani a nagy klasszikusokon kívül?
B.G: Azok a DT koncertek amiken eddig voltam mind hatalmas élményt adtak és biztos vagyok benne, hogy ez is ilyen lesz. Jó lenne ha játszanák pl. a Take The Time-t, az Octavariumot, Metropolis stb. sorolhatnám
G.K: Szerintem a setlist nagyon vegyes lesz, ahogy említetted, a 40 éves pályafutást méltán megünneplő dalokkal lesz tele. Érzelmeket, virtuozitást, és gyönyörű, letisztult hangzást várok a bulitól. A klasszikusokon kívül, nagyon kíváncsi vagyok, hogy fognak e játszani dalt a Mangini korszakból.
N.D: Természetesen az első sorból fogom nyomni, hónapok óta készülök rá! Számok tekintetében semmilyen elvárásom nincs, egy hatalmas, felszabadult örömünnepre számítok :)!
O.L: Mivel én leginkább a Scenes from a Memory albumig vagyok beavatva, értelemszerűen a “korai” dalok jobban mozgatnak, de jöhet akármi, szivesen nézem/hallgatom ezeket a kiváló muzsikusokat akármit is játszanak.
Mi várható még tőletek a közeljövőben? Hogy álltok koncertekkel? Merre találkozhatnak veletek a rajongók?
B.G: Több koncert van már leszervezve, például kettő Budapesten, lesz Dunaújvárosban, de erre Kristóf tud a legjobban válaszolni
G. K: Nem fogunk unatkozni Budapesten kívűl Várpalota, Dunaújváros, Tatabánya, Nyíregyháza, ami már biztos, további koncertek még szervezés alatt
N.D: A Dream November állomásain kívül még az idén ellátogatunk Tatabányára, jövőre pedig irány Nyíregyháza, illetve Miskolc is tervben van!
O.L: Nagyjából ott folytatjuk ahol nyár előtt abbahagytuk. Lesznek vidéki és budapesti koncertek is szóval aki kicsit gyakrabban szeretné hallani a DT zenéjét koncerten, mint amilyen gyakran Ők jönnek, annak lesz lehetősége. Facebook oldalunkon mindig található információ a közelgő koncertekről.
Végül jöhet egy kis self-promo is. Az Images mellett vannak más formácik is amikben játszotok? Kit hol hallhatunk, láthatunk még?
B. G: Egyelőre én nem vállaltam másik projektet. Nekem a munkám, illetve egyéb más elfoglaltságok mellett nem nagyon férne bele. Másik projekt mellett nem tudnám 100%-osan csinálni a DT tribute-öt ami a legközelebb áll a szívemhez.
F.Zs: Jelenleg aktívan egy instrumentális fusion jazz zenekarban játszom még amely QuadroTone névre hallgat. Sajnálatosan nemrég léptem ki kapacitáshiány okán egy ígéretes rock formációból a Pink Dragonból, ami rengeteget tapasztalatot és meghatározó élményt adott melyet kamatoztatni tudok a jövőben.
G.K: Jelenleg 2 aktív zenekarom van az Images mellett, a progresszív modern metal Solidity, és a rock zenét játszó Pink Dragon.
N.D: Én két koncerttel bővítem a saját “Dream November”-emet: november 8-án pénteken a Vortexbe visszük a júliusban debütált Amerikai Pite Show-t, illetve november 30-án lesz a Városminor kamarakórus 20 éves jubileumi koncertje.
O.L: Idén egymásra találtunk a Dogs ‘n Roses Veszprém közeli zenekarral. Ők már egy jó ideje nem találtak zongoristát, én meg gyerekkorom óta odavagyok a Guns-szért is meg azért is ahogy a zongorával bánnak, és ki nem mondott vágyam volt, hogy ezt a zenét “jó minúségű” zenekarban játsszam és ezt a stilusú zongorázást elsajátitsam. Úgyhogy nyár óta játszom velük és úgy tűnik , hogy hosszútávon is működni fog a dolog.
RAJONGÓI TALÁLKOZÓ ESEMÉNY : https://fb.me/e/hAipLUzsm
VORTEX BULI ESEMÉNY: https://www.facebook.com/events/1501356697065119
ZENEKARI FACEBOOK OLDAL: https://www.facebook.com/imagesfromamemory
