2024-10-03

A Telex készített interjút Révész Sándorral aki a sikereiről, drámai gyerekkoráról, zenekari konfliktusokról, egészséges skizofréniáról és sztrókbetegségéről is beszélt. 

A beszélgetés tartalma szöveges formában:

11 évesen már bulik mentek a lakásán

Révész a könyvében hosszasan mesél arról, hogy nehezen élte meg a szülei válását. „A szüleim válása nagyon fájt nekem, de nem teherként élem meg, hanem az élet hozadékaként, ami bocsánatos bűn. A szívünkben különösen őrizzük a nehéz emlékeket, ebből pedig kijutott nekem gazdagon gyerekként. Mivel egy szem gyerek voltam, a szüleim viaskodása nagyon megviselt. Főleg, mert az apám egy példamutató ember volt, a derűjével, humorával, az intellektusával, és amikor őt elvesztettem, az nagyon megviselt. De nem is akarok ezzel takarózni, mert sokan átélték ezt a drámát, de én érzékeny gyerekként még fogékonyabb voltam arra, hogy ezt a drámát drámaként éljem meg.”

Miután a szülei elváltak, nagyrészt egyedül lakott gyerekkori lakásukban, ekkor már a zene töltötte ki az énekes napjait. „Abban a lakásban óriási bulizás és zenehallgatás ment 11 évesen. Azt hiszem, az év végi 2,7-es átlagom ékesen bizonyítja, hogy min mentem keresztül. Akkor az apám hiánya az anyám engedelmességével lehetővé tette, hogy ilyen életvitelt folytassak.”

Édesanyja barátnőjével élt a hatvanas években, Révész pedig csak évekkel később tudta meg édesapjától, hogy kettőjük között szerelmi kapcsolat volt:

„Anyám elköltözött a barátnőjével, Ilonával, és ők egy másik lakásban laktak. Nagyon vágytak arra szerintem, hogy megéljék együtt a vágyaikat, úgyhogy tapintatosan teret engedtem nekik, de közben szerettem is a magányt. Minden este, ha volt kedvem, akkor náluk vacsoráztam, nagyszerűen bántak velem, őszintén mondom, hogy én 12 évesen nem tudtam, hogy ez miről szól valójában. Mindkettőjük szeretetét és gondoskodását élveztem. Évekkel később az édesapám felvitt a Mátrába, és elmondta, hogy milyen kapcsolat volt édesanyám és Ilona között. Nagyon nagy csajozó volt az apám, ő okot szolgáltatott arra, hogy anyám meglépje a válást.”

Mindenki megfordult a szobájában Charlie-tól Radics Béláig

Révész Sándor már tizenhat évesen zenélt a Szivárvány, majd az Echo együttesekben, és sokkal érdekesebbnek találta a zenélést, mint az iskolába járást. Póka Egonra könyvében testvérbarátként hivatkozik, ezekben az időkben különösen összefonódott barátságuk.

„Édesanyám kitett otthonról, amire a tanulmányi eredményeim szolgáltak rá. Mindent a zenére tettem fel, de három-négy hónapja már viaskodtunk egymással. Ekkor egy amatőr együttesben játszottam Póka Egonnal, aki felhívta a szüleit, hogy mi történt, és ők befogadtak engem, két évig náluk laktam. Egon megosztotta velem az ágyát, egy tíz négyzetméteres szobában laktunk, és az akkori zenei világ óriásai mind megfordultak nálunk: a Bill, Charlie, Radics Béla, Som Lajos (később a Piramis alapítója) és Tátrai Tibusz is.”

A gimnáziumból egyébként őt és Póka Egont is kirúgták. „Semmi rendkívülit nem csináltunk. Hosszú hajunk volt, nem jártunk iskolába, dohányoztunk. Budapest összes gimnáziumából kitiltottak minket, nagy mutatvány volt.”

Zűrös évek a nagy harmónia után

A Piramis a hetvenes évek második felének sztárzenekara lett itthon, de nemzetközi turnék is összejöttek a zenekarnak, Németországban például a Steppenwolffal közös bulijuk is volt. A Piramist Som Lajos basszusgitáros alapította, akivel kezdetben zökkenőmentesen ment a közös munka.

„Úgy érzem visszamenőleg, hogy a tűrt kategóriában volt a Piramis. Som Lajos küzdötte végig azokat a bürokratikus köröket, ami azt segítette elő, hogy a Piramist minél több ember megismerje. Sokáig nagyon elégedettek voltunk Som Lajos teljesítményével, aztán amikor már nem tudott intenzíven foglalkozni a zenekarral, nagyon szomorúak voltunk, és én voltam az, aki hangot adott ennek a zenekarban. Nem is tudom, honnan vettem a bátorságot. Lajossal a nagy harmónia után voltak zűrös éveink.”

Som Lajos súlyos szenvedélybetegséggel küzdött, ezért Révész mindig kihangsúlyozza, hogy ne ezzel azonosítsuk őt, hanem mint zenész emlékezzünk rá:

„Nagyon-nagyon kérem a zenebarát közönséget, hogy ne azzal az utolsó tizenöt évével azonosítsa őt, amit a szenvedélybetegségével produkált. Lajos egy nagyon egyenes, szeretni való fickó volt, és amivé a szenvedélybetegsége formálta, az egy dráma, de én a szívemben áldom őt rendszeresen, nagyon szerettem őt.”

A nézeteltérések miatt Révész egy berlini koncerten, 1981-ben bejelentette, hogy ebben a formában utoljára volt így színpadon a Piramis.

„Ott a színpadon döntöttem el, hogy kilépek. Bemutattam a zenekart angolul, amikor a magam bemutatásához értem, elmondtam hogy a zenekar így ebben a formában utoljára lép fel. Azt nem mondtam, hogy én kilépek a zenekarból, hiszen Berlinben nem foglalkoztak volna ezzel, de a zenekar többi tagja tudta, hogy ez mit jelent, és fagyos hangulatban jöttünk haza Berlinből Budapestre.”

Som Lajosról így nyilatkozott Révész az interjúban: „Azt nem tudom, hogy megbocsátott-e nekem, de én megbocsátottam neki”

A Póka Egon-ügyről

Póka Egonnal nagyon fontos volt a barátsága, ezért is merült fel a kérdés, hogy hogyan vélekedik a Pókát ért vádakról, miszerint a Kőbányai Zenei Stúdió egyik alapítója és ügyvezető igazgatója rendszeresen fogdosta és csókolgatta az iskola jellemzően 18–23 éves diákjait és több női dolgozóját, illetve tanárát.

„Fogalmam sincs, honnan eredhetnek ezek a dolgok, a fiatal lányokkal szívesen elbeszélgetnék, hogy mi történt pontosan. Egonban volt egy nagyon közvetlen és barátságos attitűd, de sértőnek soha nem találtam. Úgy értem, sosem volt arra példa, hogy barátjaként mellette állok, és ő sértően beszélne velem, úgyhogy amikor kiderültek ezek a vádak, akkor arra gondoltam, hogy túl jól ismerem ahhoz, hogy ezt elhiggyem. Nagyszerű humorú fickó volt, és azt el tudom képzelni, hogy a humor túlment egy határon. Én ebben a kérdésben nem foglalok állást, mert nem voltam ott.”

Az elcsendesedést kereste a sikerek után

Révész Sándor elmondása szerint bár aktív szerhasználó volt, a Piramis után letette a drogokat.

„Én nem ittam akkoriban. Általában az alkoholt élte a szakmánk sokasága, de semmi szerepet nem játszott az én életemben, mert annyira fájt tőle másnap a fejem. Hasist szívtam nem keveset, de a füst például nagyon zavart a kocsmákban, meg a hangos zene, próbáltam a torkomat is óvni ezektől. Én megéltem ezeket az élményeket a barátnőimmel, vagy feleségeimmel, de ezeket a helyeket kerültem. Egészséges skizofréniában élek, nálam mindig megvolt ez a kettősség, hogy mozgékony, amit csinálok, de közben kerestem az elcsendesedést, az élet másik ütemét. Én egy lázas siker után nem azt akartam megélni, hogy tovább megyek nyilvános helyre, hanem tovább mentem egy barátomhoz, és reggelig beszélgettünk a fotelben.”

Révész 2022 márciusában sztrókot kapott, de betegségét türelemmel viselte, a könyvét a hetvenedik születésnapja alkalmából tervezte, de a gyógyulása miatt csúszott egy évet a megjelenéssel. Elmondása szerint nagyon derűs, és örül az életnek, még lomhaság van a kezében, de negyven dal lapul a fiókjában szövegekkel és zenével együtt.