Fémforgács
Előzetesen a szombat ígérkezett a legerősebb napnak zeneileg és nézőszámban is. Társaságunk és a saját érzékelésem szerint ennyi ember még nem volt a Rockmaraton történetében egyetlen napon Dunaújvárosban. A parkolók és az erdő dugig volt autóval, a fesztivál pedig zsúfolásig megtelt emberrel, délután pedig még a rendőrség is lezárta a lefelé vezető utat és nem engedtek le egyetlenegy autót sem. Tényleg ennyi emberre nem emlékszem, bár pontos számokat nem tudok, de Phil Anselmo-ék és az avokádózabálóék is telt ház körüli állapotot csináltak anno.
A Türböwitch nyerte az idei Wacken Metal Battle Hungary és ennek jutalmaként az augusztusi Wacken Open Air-en olyan bandák társaságában lépnek majd fel, mint a Korn vagy az Amon Amarth.
Mindenképpen látni akartam őket és a mindent átható forróság ellenére sokan döntöttek hasonlóan. A srácoknak maxi tisztelet jár, mert a színpadból előtörő lángcsóvák tovább fokozták a forróságot, de ők teljes odaadással nyomták végig a programjukat és megérdemelten jutottak ki a Wacken-re. Sok sikert kívánok nekik!
A délután folyamán még belenéztünk a Tiansen-be, a Monastery-be, az Omega Diatribe-ba, majd az NFR-be is. A sok jó magyar zenekar láttán azért néha elcsodálkozok, mert jók a szövegek, jó zenéket írnak és simán megállják a helyüket akármelyik önálló fellépésükön vagy akár egy ilyen nagy múltú fesztiválon is, mint a Rockmaraton. Az NFR például egy új kedvenc lett a hétvége folyamán fellépő egyébként kiváló produkciókat nyújtó ismertebb vagy általam teljesen ismeretlen zenekarok közül.
Az Evil Invaders-t, bár meg akartam nézni, de az nem jött össze és mivel voltak átfedések a zenekarok műsoridejében (amit hála Istennek újra meg kell szoknom), ezért nem mindig láttam mindenkit elejétől a végéig és mivel a nagyszínpadon a TYR is megkezdte műsorát, így áthajóztam a Feröer-szigeteki srácok koncertjére is.
Azért jobban belegondolva, kicsit hiányérzetem van a magyar rockzenei élet kapcsán. Ha egy majdnem lakatlan sziget is ki tud termelni egy nemzetközileg is jegyezett bandát, akkor mi miért nem? A Feröer-szigetek lakossága 53 000 fő, nem sokkal több, mint Dunaújvárosé. Mi is vagyunk olyan jók zeneileg és szövegvilágban is. Tessék jobban menedzselni magatokat srácok!!
Az est fő attrakciója előtt még a Hell nagyszínpadon fellépő Hypocrisy-t is figyelemmel kísértük, de itt már érezhető és látható is volt a várakozás a Judas Priest irányába. Társaságunk, akárcsak az Accept-nél itt is összeverődött egy helyre és bizony felkaptuk a fejünket és összenéztünk, ahogy a hangszórókból megdörrent a War Pigs.
Black Sabbath-tal kezdenek? Hát kezdésnek ez így elég jó lesz! A fesztivál területe tényleg teljesen megtelt a kezdésre és amikor lehullt a magasból a lepel, akkor elkezdődött a Judas Priest koncertje.
A Judas Priest egy intézmény és ha megkérdezi valaki, hogy hogyan lehet sokáig a csúcson maradni, akkor arra egyszerű a válasz. Hát így. Minden a helyén volt, az összekötő részek nem rabolták az időt, a zene, a látvány, a fények, a mozgatható – leereszthető hatalmas logó, a Harley–Davidson, mind-mind örök élmény lesz számomra és éppen ezért egy külön beszámolót szentelek neki, amit a Fémforgács oldalain elértek.
A Judas Priest után kiürült a placc és bár komoly létszám maradt a Road koncertjén is, de az eufória még órákon át megmaradt bennem. Miután mindennek vége lett, még egy órát ültünk a kiégett füvön a srácokkal és beszélgettünk addig, amíg ki nem tessékeltek minket a területről a biztonságiak, majd még fröccsöztünk a karaoke sátornál és végül hajnali 3 magasságában megkerestem a szállásomat a Csillag Hotelt, hogy rövid alvás után a felkelő nap első sugaraival ébredjek majd.
Folyt. Köv.
Köszönöm, hogy elolvastad!
