rattlead.hu
Gábor, sok szeretettel köszöntelek magazinunk oldalain. Janó Mihály gitárost váltva, 2013-ban csatlakozott hozzátok Herczeg László – előtte Füleki Sándor segített ki egy rövid ideig – és azóta változatlan a felállásotok, ami azt feltételezi, komoly egységesség van a tagok között. Mi ennek a titka?
Ritkán találkozunk, így minden próba és koncert öröm, nem nagyon van idő egymás agyára menni
. A viccet félretéve, úgy állt össze 15 éve ez a zenekar, hogy igazából nem is volt cél a zenekaralapítás. Egyszerűen csak „lett”, egy délután alakult meg kb. pár telefon után. Ez a spontaneitás azt hiszem a mai napig megvan valamilyen szinten, nincsenek nagy agyalások, sem görcs, nyugdíjas tempóban működünk, tudjuk, hogy mennyi van ebben a fajta zenében. Mindenki tisztában van vele, másként nem lenne itt. Így aztán lehet mondani, hogy egységes a csapat.
Arra nem gondoltatok, hogy Sanyi állandó tag legyen?
Annak azért már több mint 10 éve, hogy egy ideig nálunk gitározott, állandó tag volt akkor, de valahogy aztán a dalírási periódus kezdetén mégsem állt össze a dolog. Igazából már nem is nagyon emlékszem hogyan is volt . Azt hiszem ő akkorra már a WOS féle „egyedüli” „magányos” dalszerzésre állt rá teljesen. Itt meg többen voltunk .
A 2013-ban megjelent The Man In The Maze albumot a HangSúly Zenei Díj éves szavazásán az Év albumának választották a zsűriben részt vevő internetes rockmagazinok szerkesztősége, segített valamelyest a zenekarnak ez az elismerés?
Nem igazán tapasztaltunk ennek következményeként bekövetkező változást semmilyen téren. Szép gesztus volt, jól esett persze.
Az utóbbi 2-3 évben a doom (és az egyetemes metal) színtér emblematikus arcait veszítettük el, gondolok itt első sorban Eric Wagnerre, Mark Adamsre, vagy legutóbb Dennis Corneliusra, hogyan érintettek téged ezek a tragédiák?
Ezek sajnálatos tragikus történések. Eric Wagner halála azért is volt különösen fájó, mert vele személyesen is többször találkoztam, játszottunk a Trouble-lel, a The Skull-lal több turnén is, a „To Earth „ lemezen szerepelt is. A jelenléte komoly hatást gyakorolt arra az anyagra, illetve az akkori, írásban lezajlott „beszélgetések” az új lemezre is kihatottak. A „Such thing as time” illetve az „In the presence of God” címet például konkrétan ezek a levélváltások, az ő gondolatai inspirálták. Higgadt, nyugodt, barátságos fickó volt, és nekem pont az akkori traumafeldolgozó időszakban ez sokat segített. Különösen, hogy az intro és outro rész a „To Earth…” lemezen általa vált pontosan azzá, amit hallani akartam. De Lénárd Lacit is meg kell említenem ha a nagy veszteségekről ejtünk szót. A mai napig úgy vagyok vele, hogy azon kapom magam, hogy „na ezt meg kell beszélnünk, írok neki”. Óriási űrt hagyott maga után.
2021 márciusában adtátok ki a H-Music gondozásában, a To Earth to Ashes to Dust albumot, amely a Mahasz Top 40 lemezeladási listán a 8. helyezést érte el, és ezzel együtt a korábban megjelent Magma Rise-albumok is első ízben a listára kerültek, ez azt jelenti, hogy van igény a zenétekre és egy szélesebb kör fedezett fel benneteket?
Inkább azt, hogy a megjelenést idején azok akik kedvelnek minket gyorsan be akarták szerezni a lemezt . Ezért voltunk ott rövid ideig . Nem látom annak nyomát, hogy sokkal egy szélesebb réteget tudtunk volna elérni.
Foglalkoztok amúgy a statisztikai adatokkal?
Nem nagyon.
Akkoriban, tehát három éve, még javában tombolt a covid hullám, ezt hogyan éltétek meg/át, valamint rányomta-e a bélyegét a zenekar hangulatára?
Mint mindenkire ránk is hatott ez a tömeghisztéria amit generáltak. Itthon a család bezárva, én végig dolgoztam, mivel a gyerekotthonban, ahol dolgozom ott voltak a gyerekek, ott nem lehetett leállni. Az kemény volt. Akkor kezdtünk dolgozni a lemezen, akkor történt a családban egy tragédia, úgyhogy mindez komolyan hatott a mi ténykedésünkre is, kihat a mai napig is. A lemezkészítés egyfajta terápia volt akkor és most is az.
Osztod azt a véleményt, hogy a harmadik lemez sorsfordító egy zenekar pályafutásában?
Nem nagyon hiszek ebben. Nálunk biztosan nem az, nem igazán befolyásol nagyon semmit, se pro se kontra.
Mikor álltatok neki új lemezeteknek, a Neither Land Nor Sea megírásának?
Tavaly év elején talán, ha jól emlékszem.
Hogyan zajlik nálatok a dalszerzés, illetve, hogyan tudjátok összeegyeztetni a próbákat?
Mára jelentősen változott, a korai időkhöz képest. Akkoriban közösen dolgoztunk a témákon. Sanyi viszont az Ákos produkció miatt hosszabb periódusokra is kiesik, ez mondjuk korábban is így volt, ez évi 1-2-3 hosszabb időtartamot jelent, Herci is játszik itt-ott, most neki is volt rengeteg más dolga más anyagokon. A legutóbbi lemezt is ketten raktuk össze Kolossal, Herci egy dalt hozott akkor, de ott voltak olyan próbák amelyeken dolgoztunk a dalokon közösen. Az új lemezt viszont teljes egészében megcsináltuk Kolival otthon, folyamatosan egyeztetve, komplett dalokat raktunk össze ketten, fele-fele arányban, így gyakorlatilag kész anyaggal foglalkozott Herci és Sanyi is. Ez most így alakult, de jól működött a dolog. Így esett meg az, hogy a lemez dalait sosem játszottuk el együtt próbán sem a felvétel előtt, csak külön-külön a demózásnal ilyen eddig még nem volt.
Összeállt teljesen az anyag, amikor bevonultatok Smici stúdiójába, hogy rögzítsétek azt? Felkészülten érkeztetek a munkálatokra?
Igen, kész anyaggal mentünk, demókon megvolt a teljes lemez.
Mindig csak annyi dalotok van, amennyi az adott albumra felkerül, vagy vannak félretett/elfekvő ötletek is? Születtek esetleg olyan szerzemények, amelyek nem kerültek fel a korongra?
Ilyen nálunk nincs, csak olyan témákkal foglalkozunk komolyabban, amelyekből biztosan olyan dal születik, ami lemezre kerül. Ha a legkisebb kétség merül fel egy ötlettel kapcsolatban az a kukába kerül.
Hogyan zajlott a stúdiózás?
Schmicinél az MD stúdióban, Sopronban, most a teljes anyag elejétől a végéig itt készült. Korábban is dolgoztunk vele, de legutóbb pl. a gitárokat és a dobot máshol vettük fel. Nagyon jó vele kooperálni, én már kb. 20 éve készítek felvételeket nála, mert éneksávokat korábban is ott vettem, fel korábbi lemezekre, pl. a W. O .S. időkben is. Precíz és rendkívül inspiráló, kihozza a maximumot az emberből. Mellette mondjuk jókat lehet röhögni vele, az sem utolsó szempont. Nekem mondjuk az sem rossz, hogy kb. 2 percre lakunk egymástól Sopronban.
Mire utal a cím? Esetleg egy koncepciót jár körül, vagy a dalok függetlenek egymástól?
A cím egy H.P. Lovecraft novellából származik, az Ex Oblivione címűből. Ez az írás nagyon komolyan hatott a lemezre, a szövegekre is, több utalás is található benne. Sőt, az Oblivion of Oblivion narrációs része a végén ebből a novellából származik, egy Matt Schmitz nevű fickó előadásában. Ezzel kapcsolatban elég konkrét elképzelésem volt, Kolos mondta, hogy kellene egy ilyen narratív rész a dalba az utolsó téma elé, ez egy kiváló ötlet volt, akkor jutott eszembe, hogy a Lovecraft novella vége tökéletes volna. Ismertem már korábbról a szöveget és nagyon nagy hatással volt rám. Utánanéztem, hogy van-e valamilyen hangoskönyv verzió és kb. 5 perc után meg is találtam a Matt félét. Kipróbáltuk és mind tempójában, mind hangulatában tökéletesen passzolt a szükséges helyre. Véletlenek nincsenek ugye … írtam a fickónak, hogy szükségünk volna a hanganyag egy rövid részére, kiderült, hogy van egy doom csapata , a To Earth lemezt is ismeri, nagyon tetszik neki, szóval szívesen rendelkezésre bocsátotta az eredeti felvételt.
Egy intróval, az In the Presence of Goddal kezdődik a lemez, ami új megközelítés tőletek, igaz?
Kolosnak volt egy klassz témája, nem volt kérdés, hogy a lemezre kerül, ez spontán alakult így, a Sucht thing as time -mal összekötve azt hiszem elég súlyos lett a kezdés.
Megalapozza a folytatást a nóta? Ráhangolja a hallgatót a továbbiakra?
Hát, ezt a hallgatóktól kell megkérdezni remélem.
Úgy vélem, hogy ez eddigi legfogósabb anyagotok, ugyanakkor egy nagyon szomorú hangulat szövi át…
Inkább melankolikusabbnak mondanám, talán. De alapvetően ez benne van már az előző lemezben is, véleményem szerint ez az anyag egyenes folytatása a To Earth to ashes to dust lemeznek, minden szempontból.
Engem első hallásra a Dressed up as a Dream, illetve a Born of Waste fogtak meg…
A Dressed up as a dream egy Kolos nóta, nekem személyes kedvencem, szerintem élőben is nagyon üt, játszottuk is a 2 német bulin.
Nagyon hangulatos a Days Buried Face-Down akusztikus bevezetője, ez kinek az ötlete volt?
Azt a dalt én írtam, Herci pedig remekül felgitározta, extrákkal díszítve, úgy nyerte el azt a végső formát amit megérdemelt .
A Dragging Eye Movements zakatolása a Trouble-ra emlékeztet…
Igen. Kolos…
A záró, szintén akusztikusan kezdődő I am borult, szomorú megközelítésével ér véget az anyag, erről a tételről mit mondanál?
Az I am egy tökéletes lemezt, sőt koncertet lezáró dal, nagyon jól működött élőben is. Elkezdtem itthon dolgozgatni a bevezető témán, aztán adta magát a folytatás, ez lett belőle, egy alulról építkező, hosszabb lélegzetű hangulatos darab. Kolossal aztán egy refrént is készítettünk hozzá és összeállt. Jó volt játszani koncerteken. Az tény, hogy ilyen jellegű dalunk eddig nem volt.
Mennyit változtatok/fejlődtetek az előző albumhoz képest?
Hangzásban léptünk előre, dalok szempontjából úgy gondolom szintén haladtunk valamit.
Remek lett a hangzás, nagyon jól hallhatók a testes, vastag bőgőfutamok, elégedetten jöttetek ki a stúdióból a felvételek után?
Igen, ahogy említettem Schmicivel nagyon jó dolgozni, kiváló szakember és a technikai háttere is elsőrangú.
Milyen koncertek/turnék lesznek/várhatók a lemezt reklámozandó/népszerűsítendő?
Múlt héten voltak német koncertek, sajnos a hamburgi fesztivált az utolsó pillanatban lemondták, hozzáteszem elég amatőr módon, mivel emiatt nem tudtunk lekötni a helyére mást, lehetetlen volt ezt megoldani. A kasseli és a göppingeni koncertek felülmúlták a várakozásainkat, hangulat szempontjából is de még inkább az eladások tekintetében. Kasselben többen is jöttek, akik anno 2010-ben (!) láttak minket a Doom Shall Rise fesztiválon, akkor megvették az 1. lemezt, most meg a teljes hiányzó diszkográfiát . Göppingen a 2. otthonunk már kb. annyiszor játszottunk ott. Ami jó hír, hogy már most szóltak, hogy jövőre tervben van a The Chapel nevű helyszínen ( egy régi amerikai katonai templom itt voltak a legendás Doom Shall Rise fesztiválok) egy koncert, akár valami kisebb fesztivál is. Azt nagyon várjuk. Ami a hazai koncerteket illeti arról sajnos jelen pillanatban nem tudok nyilatkozni. Nyári fesztiválokon nem tudunk ott lenni, ez kb. mindig így volt, 3-4 évente van valami, egy-egy alkalom ami összejön esetleg. Klubbulik terén egy-egy Budapesten, próbálkoztam korábban vidéki bulik reményében körbekérdezni, hát kb. még válasz sem jött . Most azért megint ment pár e-mail…Az igazság az, hogy nem igazán fut ez a vonal, korábban sem volt a legnépszerűbb, akit érdekel az is az idősebb 40+ sőt 50+-os generáció, de ők már nehezebben mozdulnak. Ez van, el tudjuk fogadni. Viszont aki ott van az itt-ott előforduló ritka koncertjeink valamelyikén, az tényleg a fanatikus kemény mag és akkor akárhányan vannak jó koncert kerekedik. Nincs ezzel gond, elvagyunk mi ezzel így is, szépen.
Gábor, köszönöm szépen válaszaidat és további sok sikert kívánok a zenekarnak.
Mi is köszönjük az érdeklődést.
