Fémforgács
„Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!„
Jézus Urunk feltámadásának örömére itt van EP válogatásunk újabb kis színes adagja, amiben úgy adódott, hogy három finn banda viszi a prímet. Melléjük bekerült egy hazai atmoszférikus black projekt friss anyaga és egy kanadai „őskori” mocsár folyam. Áldás!
Itus
Négy évvel ez előtti Primordial EP-jénet vonalát, illetve annak történetét folytatja Mesozoic EP-jén a kanadai származású sludge/doom metalos Itus. Az öt dalos EP nem csak bolygónk őskori evolúciójának idővonalán való haladását, hanem a banda zenei fejlődésében is bekövetkezett előrelépését is mutatja. Első EP-jükhöz képest a tempójuk némileg „felgyorsult” ugyan, de továbbra is megmaradtak, vagy inkább beleragadtak a mocsarasabb, doomosabb riffeikbe. Ellenben nehezebb témák egy jókora pszichedelikus, hardcore, valamint groove orientált befecskendezést kaptak, amitől csak még súlyosabbak és egyben dallamosabbak is lettek a dalaik. Szóval egy kellemes kő-kórszaki party metalt kaptunk tőlük.
Forevercold
Van két hazai black metal projekt, akik majdhogynem ütemszerű rendszerességgel szállítják újabbnál újabb anyagaikat. Az egyik ilyen a Gormoth, a másik pedig a Forevercold. A két one-man formáció közül most a Forevercold jelentkezett újabb három dalos EP-jével, ami A lélek elégiája címet kapta. Már a címe sejteti, hogy témáiban a lékek gyötrelmeinek, viharainak, tépődéseinek megjelenítése áll a főhelyen. Dalai szövegeihez három olyan neves magyar költő egy-egy művét használta fel, mint Székely János, Ady Endre és Pilinszky János. Mindezeket mély melankóliával, depresszióval, egyben széles, és változatos dallamokon futó atmoszférikus sötétségben kínálja nekünk. Zenéje most is több hangulati rétegen elegyében adja vissza a magány, az elveszettség és a halál utolsó pillanatainak mélabús haragját. „Tipord el a haldokló utolsó imáját.” – olvasható Pilinszky János – Tilos csillagon című versének egyik sorában. Ez a sor éáltól összefoglalja a Forevercold új EP-jének üzenetét, mondanivalóját, amit igazán magunkba befelé fordulva értünk meg, és amihez tökéletesen illik a borítón látható Charles Rochussen festmény.
Recollection
Ez előző hangulat folytatásaként a szintén egyszemélyes projektként működő Recollection, az önvizsgálat és a melankólia hullámaiban alámerülő Sepiatone EP-jét tárjuk elétek. Finn rokonunk zenei textúráiban egy szélesebb, összetettebb palettán mozog, mint a Forevercold, de a hangulat az abszolút adott. A Recollection öt tételes kislemezének sávjai a kísértetiesen gyönyörű dallamokon át az zordabb post-black / post-metal / shoeagaze atmoszférikus területéig, valamint az epikusabb és az avant-garde hangvételű irányvonalakig terjednek, amik által egy meglehetősen kalandos és nem utolsó sorban izgalmas zenei élményben részesíti hallgatóit. Alkotójának célja, hogy zenéjén keresztül a nosztalgikus melankólia érzését idézze elő. Azt hiszem ez igen jól sikerült neki. Hallgatása közben felötlik bennem a Katatonia „Brave Murder Day” albuma, illetve az Alcest hangulati képei.
Miehala
Szerintem nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a tharsh metal újra a virágkorát éli. Ennek jó példája a szintén finn Miehala. Sons of Alaheim EP-jükön a műfaj ’80-as évek, hidegháborús, valamint jelen korunk pattanásig feszült háborús energiáit sugározzák. Ez EP-re öt lendületes, agresszív dalt került fel remek szólókkal, groove-okkal és energikus dallamokkal, amivel simán megállják helyüket a thrash metal kortárs bandái (Suicidal Angels, Warbringer) között. Légi szirénák, menetelős riffek, némi death metalos kaszabolás, acsarkodó szövegköpködés, ez a totális háború.
Vuosisata
A már említett harmadik finn banda, a Vuosisata. Ez egy melankolikus, atmoszférikus black metal projekt, ami a rövid életű (egy demót megélt) Unohdus folytatásának is tekinthető. Az one-man felállású formáció 2023 februárjában prezentálta első művét Niin turhaan tähdet valaisivat meitä címmel. E két dalos alkotás dallamai elsősorban a hipnotikus post-rock, a shoegaze és a jegesebb black metal aurájával volt felvértezve. Ezekkel ellenben a most megjelent, szintén két dalos Kuilu már inkább egy filmszerű, légiesebb, titokzatosabb hangnemben szólal meg, megtartva fentebb említett stílusi-kavalkádját. Mindezek eredményeként egy meglehetősen drámaian pátoszi, vagy inkább fennkölten epikus 16 percet élhetünk át, amit Vuosisata mélyről feltörő erőteljes énekhangja, valamint sikolyai mellett a francia atmoszférikus post-black Lethian Dreams énekesnőjének, Carline Van Roos énektémái tesznek még emelkedettebbé. Tökéletes aláfestő zenéje Jézus Urunk feltámadásának.
