rattlead.hu
Legutóbb ott tartottunk, hogy gond nélkül feljutottam a hajóra, és belemélyedtem az aznapi menetrendbe. Az én saját menetrendem gyorsan kialakult, és közben megérkezett a szoba negyedik lakója, egy szintén amerikai srác is. Megismerkedésünk örömére gyorsan ki is osztottam egy kis magyar ajándékot, amit helyben el is fogyasztottunk – ami természetesen nem más volt mint egy kis feles szilvapálinka, amit még a Duty Free shopban markoltam fel Pesten. Maradjunk annyiban, hogy mások az alkoholfogyasztási szokásaink, de maximálisan értékelték a kedvességet. Volt azért, akinek soknak bizonyult egy feles is.
Mivel még rengeteg idő volt az első koncertig, következett egy kis séta, majd egy könnyed ebéd a hajó étkezdéjében. Egy kis plusz infó, amit eddig nem tudtam: ha az ember akarja, akkor az itt elérhető ételek egy szűkített változatát a fő étkezőben is elfogyaszthatja, ami igazi éttermi élmény fehér abrosszal és kiszolgálással étlapról, szintén ingyenesen. Én egyedül ennek sosem vágtam neki, de társasággal biztos jó móka lehet, főleg, ha olyan nagyobb asztalhoz ültetnek, ahol mások is vannak, például zenészek, akik a leggyakrabban ott esznek.
Teli hassal már nem maradt más, mint bejárni a hajót (megint fedeztem fel új részeket, lásd fotók), készíteni pár fényképet, inni egy sört, és hipp-hopp, ahogy elindult a hajó a kikötőből, már a húrok közé is csapott az első banda, az Infected Rain. Nekik a legkisebb, klubszerű helyszín jutott, amit én kifejezetten nem kedvelek, mert a második-harmadik sortól hátrébb szinte semmit sem látni, és a hangosítás is itt a legszarabb. Persze ettől még lehet itt is jó koncertet adni, ahogy már sokaknak sikerült, például tavaly itt egy katartikus Oceans of Slumber fellépésnek lehettem tanúja. Nos, az Infected Rain nem ilyen volt. Az énekesnő valóban egy jelenség, pörgött is, mint aki cukorsokkot kapott, de a zenéről már nem tudok ilyen pozitívumokat mondani. Megjegyezhető momentum nélkül ment le az első 4-5 szám, nekem elég is volt ennyi belőle.
A következő banda is egy olyan brigád volt, akiket nem terveztem be feltétlenül. Ők a Heidevolk, és sokkal izgalmasabbnak bizonyultak az Infected Rainnél. Hangulatos kis szettet nyomtak, kellően durva hangzással, és ami a legjobb az egészben, hogy végre tanúja lehettem az első, evezős moshpitemnek is.
Egyébként hálás feladat lehet az elsők között fellépni a hajón, hiszen minden koncertre járó alig várta, hogy felcsendüljenek az első élő dallamok. Egyébként a Heidevolkot eddig nem ismertem, vélhetően hallgatni sem nagyon fogom később, de egy számuk kifejezetten bejött, csak még rá kell keresnem: elsőre úgy hangzott, mintha az lett volna a refrénje, hogy Szörnyszülött. 
Mivel az első órákban még csak 3 helyszín üzemelt a 4-ből, ezért elég laza volt a program. Ez az egyetlen mentségem arra, hogy végül odakeveredtem az Equilibrium szettjére, pedig korábban ezt kizártnak tartottam volna. Szerencsére az égiek megkönyörültek rajtam, mert a koncert elmaradt, valami szintiprobléma adódott, ha jól tudom.
Ahogy haladt előre az este, azért előkerültek olyanok is, akikre készültem. Az első ilyen a Crypta volt, akiknek sajnos szintén csak a legkisebb színpad jutott az első koncertjükhöz, ami azért sem volt a legjobb választás, mert a lányok akkorák, mint a kutya ülve, szóval látni nem sokat láttam belőlük, viszont a zene és az előadás annál meggyőzőbb volt, soha rosszabbat, még a gyenge hangosítás ellenére is.
A következő megállóm a Waltari volt, akikről korábban csak annyit tudtam, hogy valami eklektikus zenét játszó és valamiért kultikus finn banda. Nos, elsőre nem nagyon értettem, mi történik, mert a Pierre Richard, Dio és Pumukli szerelemgyerekére hasonlító énekes eléggé elvitte a fókuszt. Ilyen furcsa zenék tényleg csak északon születhetnek, mert egyes számaik például simán elmennének egy bácsalmási falunapon, aztán jött ez (lásd a videót), és mindent megbocsátottam nekik. Azt nem mondom, hogy kedvet kaptam egy második körre is a Waltarival, de egynek jó volt.
A hajón ezúttal két olyan „katás” zenekar is volt, akiknek már ezerszer hallottam a nevét, de sosem vettem a fáradtságot, hogy alaposabban elmélyedjek bennük. Az első napon a Kataklysm-öt ismerhettem meg végre közelebbről, és azt kell mondjam, nem csalódtam. Súlyos riffek, szigorú előadásmód, nem csoda, hogy teljesen megtöltötték a színháztermet. A Slither különösen tetszett, ezt a Katát fogom még táncba vinni, az tuti.
Ezután egy kis lejtmenet következett, az Einherjer és a Temperance nem győzött meg, mindkettő koncertjéről kifordultam 2-2 szám után, és inkább a kávézást választottam, különösen azért, mert már szépen telt az idő, és következett titkos favoritom, a The Halo Effect, akik nem is okoztak csalódást. Ahhoz képest, hogy nem is olyan régen alakultak, nagyon tökös, friss és élvezetes előadással érkeztek, csak egyetlen negatívum volt, hogy néhányan a közönség soraiból végig felfújható cápákkal hadonásztak a jobb oldalon, ami egy kicsit rontotta az élvezetet. Mivel a banda eddig egy albummal rendelkezik, a setlist elég kiszámítható volt, de az örömzenélés és az extra pozitív kisugárzású énekes (aki két szobányira lakott tőlem) feledhetetlen estét eredményezett számomra. Persze óhatatlanul is előkerül a banda kapcsán az Arch Enemy-párhuzam, de ezzel szerintem semmi gond. Biztos vagyok benne, hogy a The Halo Effect pár éven belül meghatározó zenekara lesz a műfajnak, ilyen hozzáállással és lelkesedéssel (meg persze ennyire fülbemászó, mégis durva zenével) a legjobbak között a helyük, nem is kétséges.
Egy kis mellékes megjegyzés: idén a tavalyinál érezhetően többen voltak a hajón, ami főleg a koncerteken és az étkezdében volt érezhető. Még mindig nem volt vészes a helyzet, de ebből is látszik, hogy bejött a szervezők terve: a korán meghirdetett időpont és a korai foglalási lehetőség sokkal vonzóbbnak bizonyult, mint a 2022-es kapkodás. Már csak a zenekari bejelentéseken kellene finomítaniuk, és máris úgy működne minden, mint egy normál fesztiválon.
A nyitónapon már csak egy nagyon várt banda volt számomra hátra, de előtte azért még beugrottam a Warkingsre is, hiszen élőben még nem láttam őket. A szerkesztőségben Coly a zászlóvivőjük, így egy kicsit az ő kedvéért is mentem. Nos, az első koncertjüktől nem vágtam magam hanyatt, ezekkel a jelmezekkel nagyon nehéz komolyan venni a produkciót, a Bella Ciaó-s feldolgozás pedig szerintem már a giccs határait feszegeti. Plusz azt sem teljesen értettem, hogy a sok történelmi szereplő között mit keresett Törppapa basszerosként. (lásd a fotót)
A warkingses intermezzo után aztán végre jöhetett a nap általam második legjobban várt zenekara, a Blind Guardian! Az elmúlt években elég sok BG-koncerten jártam, volt köztük nagyon jó, közepes és kifejezetten rossz is, de a 70 000 Tonsra még a halottak is fel szoktak támadni, a színházteremben pedig az utóbbi évek legjobb és legenergikusabb Blind Guardian előadásának lehettem tanúja. A csapat természetesen telt ház előtt nyomta le az eddig általam hallott legeklektikusabb szettjét, szinte minden korszakból voltak szerzemények, így egyetlen rajongó sem távozhatott csalódottan. Láthatóan a hajókázás alaposan felrázta a bandát, még Hansi is élénkebbnek tűnt: a szokásosnál sokkal többet mosolygott, és élvezte a koncert minden percét, ami nagy szó egy olyan frontembertől, akit Majka kolléga csak német könyvelőként jellemzett legutóbb.
Ínyenceknek íme a setlist:
- Imaginations from the Other Side
- Blood of the Elves
- Nightfall
- The Script for My Requiem
- Violent Shadows
- Bright Eyes
- The Bard’s Song – In the Forest
- Secrets of the American Gods
- Lost in the Twilight Hall
- Valhalla
- Mirror Mirror
A katartikus BG-szett után erősen elgondolkodtam, hogy még a Fleshgod Apocalypse-ot is belezsúfolom a napomba, de végül győztek a kimaradt alvások, így fél 2-kor nyugovóra tértem, de előtte még összefutottam a szobában az egyik sráccal, aki épp a rum runnerjéből csapolt egy kis whiskey-t, szóval egy utolsó kilépő még belefért az estébe. A rum runner egyébként egy átlátszó, tejeszacskó-szerű cucc, és az a lényege, hogy ha folyadékot (pl. rumot) tölt bele az ember, akkor a feladott poggyászban simán fel lehet benne csempészni piát a hajóra, mert a röntgen nem mutatja ki, ha mondjuk egy farmer szárában van véletlenül.
A teljes első napi program:
Ezzel zárom is mára soraimat, hamarosan érkezik a 2. napi beszámoló!
