Fémforgács
Itt van egy újabb színpompás csokor az underground metal sokszínű terméséből. EP sorozatunk kínálata most is igazán egyedi lesz.
Black Spell / Chains
Rito Funebre címmel adta ki közös mini-lemezén az olasz pszichedelikus doom metal zenekar, a Black Spell és a szlovén okkult doomer Chains. Ez utóbbinak Nocturnal Children Rise dalában az Abysmal Grief riff-nagymestere Regen Graves is vendégeskedik. A split zenekaronként 2-2 számot tartalmaz, melyek felváltott egymás utánban kerültek fel ezzel is hangsúlyozva a Black Spell nehéz, ólmozott szabbatista dallamai és a Chains ultra lassú, már-már hipnotikus rituálékba hajló harmóniáit. Az egész egy igazi sötét ceremónia, amelynek sötétsége teljes egészében felfalja a lelkedet.
Panzerchrist
Nem sok dán extrém metal kedvelő lehet, aki még nem hallotta a Panzerchrist nevét. Persze ezért alaposan meg is dolgozott az 1993 óta létező, Michael Enevoldsen által alapított banda, melynek mára ő maradt az egyetlen eredeti tagja. A sok változás az évtizedek alatt leginkább a felállást érintette, szerencsére a minőségből és a felfogásból mit sem veszített a projekt. Ennek legjobb mutatója, hogy 2013-ig folyamatosan szállították a megbízható lemezeket, tavaly pedig egy jó 10 éves szünet után, teljes vérfrissítésen átesve kiadták új opuszukat. A Last Of A Kind ismét azt a megfeketedett death metal gyűlöletbombát adta, ami elvárható volt tőlük. A közel 45 perces anyag születésekor fellobbant tűz azonban nem látszik kihunyni, akadtak szerzemények, amik nem kerültek fel a visszatérésre. A zenekar szerint ennek pusztán ésszerűségi okai vannak, a dalok szelektálásánál nem minőséget, hanem a koncepciójuk teljességét vették figyelembe. A friss All Witches Shall Burn tehát mintegy kiegészítőként szolgál a nagylemezhez, annak bővítésére, tovább gondolására szolgál. Aki hallotta az albumot, annak ez azonnal egyértelművé válik, mivel az okkultista mészárlásba belerondító enyhe indusztriális hangulat a Sabbath Of The Rat során azonnal megmutatja magát. Az erőszakos, gyors tételek mellett megjelenő sikolyok, kántálások, valamint a templomi orgona használata gondoskodnak a változatosságról is. Kifejezetten ajánlott ez az EP a zenekar követőinek, mert lemaradt töltelékdalok helyett inkább jó 20 perccel megtoldották amúgy sem gyenge anyagukat. Érdemes még kiemelni itt is a szebbik nemet erősítő Sonja Rosenlund Ahl teljesítményét, akinek férfi elődei mellett sincs szégyenkezni valója a mikrofon mögött.
(boymester)
Zen Disdain
Egy meglehetősen izgalmas EP-vel kopogtatott be hozzánk a holland blackened doom/death metal vonalas Zen Disdain. Az eredetileg egy dark metal szólóprojektnek indult formáció az egykori szimfonikus extrém metal banda, az Esperoza, a Prickrott, az Endymæria és a Rotting Remains egyes zenészei által formálódott teljes zenekarrá 2022-ben. Négy dalos Premonition című EP-jét a banda házi stúdiójában rögzítették. Dalaiban alapokként megmaradtak a szimfonikus extrém metal védjegyei, amikhez erőteljes avant-garde hatásokat is illesztettek, figyelve és kimondottan nagy hangsúlyt fektetve zenéjük sok színűségére, rétegezettségére, valamint az erőteljes, egyben dallamokban igencsak gazdag éneke témáikra, melyek a Zoya Belous énekesnő opera hatásoktól a death/doom hörgéséig terjednek. Zeneileg egyfajta sűrített auráját adják a Therion, Arcturus, vagy az Insomnium dallamainak.
Neánder
A 2017-ben alakult berlini Neánder zenekar, akik leginkább a doom és a post-rock instrumentális házasításával töltik idejüket, már túl van két nagylemezen és néhány single kiadványon. Nevüket nem kapta fel túlzottan a szakma szele, ennek ellenére nagyon kellemes, meditatív zenéjük mindenképp megérdemli a hallgatást. Hogy mennyire szeretnek elveszni a hangok finom részleteiben, annak legújabb, IR Acoustic című EP-jük a bizonyítéka, amelyre ezúttal semmi mást nem rögzítettek, mint néhány korábbi daluk teljesen akusztikussá redukált változatát. A rövid kiadvánnyal kapcsolatban azt nyilatkozták, hogy a lehető legtermészetesebb megszólalásra törekedtek, hogy minimálisra csökkentsék a távolságot hallgató és hangszer között. A választott dalok minden eddigi kiadványukat érintik, így egészen jó képet kaphatunk a Neánder eszmeiségéből. Az összesen 11 perces EP egy kisebb nyugtató kapszula, ami szükség esetén jól jöhet, személy szerint viszont jobban várom a következő nagylemezüket, mert a jó riffeknek sincsenek híján és a velük alkotott kontraszt metalra éhező füllel szórakoztatóbbnak, mélyebbnek hat.
(bosmester)
A svéd heavy/power metalos In Victory sokunknak ismerős lehet a Fémforgács híreiből. A bandát a gitáros, Víctor Angulo 2013-ba még egyszemélyes szólóprojektként alapította meg és 2019-es első EP-jük megjelenésével formálódott át teljes zenekarrá. Az óta számtalan single-dalt és még két másik EP-t adtak, melyek közül a legutóbbi a hónap elején megjelent három dalos Ignited. Az In Victory zenéje leginkább honfitársuk a Hammerfall és a Sabaton vonalán elhelyezhető el, azonban pikájában némi Manowar hatás is felfedezhető. Ebből adódóan dalaik epikusak, riff-centrikusak, merészen dallamosak és még a power, illetve a szimfonikus metal elemeit sem nélkülözik. Meg van benne a kellő erő, a lendület, himnikus felhang és mindaz, amit a svéd heavy metalra jellemző.
