Fémforgács
2023. december 30-án a Sosevolt és az Earlybird vendégeként a budapesti Robot klubban adta lemezbemutató, egyben első koncertjét az elektro alapú modern metalocore vonalán mozgó MIndgate zenekar. A műfajilag idehaza viszonylag még egy szűk réteget képviselő zenekar énekesével, Danival és basszusgitárosukkal, Tomival egy a koncert előtti és utáni villám-interjú keretében beszélgettünk aktualitásukról és, hogy hogyan is érzik magukat ezen a nagy estén, amiről egy rövidebb koncertbeszámolót is hoztunk.
Sziasztok! Nyugodtan mondhatjuk, hogy a mai este a Mindgate történetének egyik jelentős mérföldköve lesz. Hogy érzitek magatokat?
Dani: Régóta nagyon vártuk már, de szerintem a srácok nevében kijelenthetem, hogy izgulunk is. Jól vagyunk, kíváncsian várjuk a közönség reakcióját, a saját reakciónkat. Részünkről nagy megborulás lesz.
Tomi: Az biztos, hogy rohadt hosszú idő és sok évi munka gyümölcse ez a mai este, aminek minden percét ki fogjuk élvezni!
A mai este két szempontból is fontos a zenekar számára. Első sorban a hamarosan megjelenő debütáló lemezetek, a Goodbye lemezbemutató koncertje, másodsorban pedig ez első nagyobb koncertetek. mennyire készültetek, illetve mit vártok a mai estétől, koncerttől?
Dani: A zenekar hangszeres oldala Tomszi, Dafi és Marci hetente egyszer vagy ha belefér kétszer is próbáltak. Dafi (dobos) szerintem a teremben él Én mivel Szegedről járok fel próbálni így kevesebbet járok fel, de megkaptam a teljes koncertünk projektjét és én ezzel készülök, illetve skálázok.
A koncert előtt pedig volt egy nagyobb fő próbánk ahol A-tól ZS-ig átnéztünk mindent.
Tomi: Nekem fétisem, hogy minden koncert egyedi legyen. Nem szeretem a nagy szüneteket ahol megáll a hangulat, végig készenlétben szeretném tartani a közönséget, igy konkrétan még a gitár cseréket is többször elpróbáltuk, nehogy valamit benézzek egy-egy átvezetőnél.
Nem várunk semmit és mindent. Kiszámíthatatlan, hogy mi lesz. A lemezeink elővételben nagyon jól fogytak, reméljük velünk együtt fogják skandálni a dalokat a Hölgyek, Urak. Igazából imádunk zenélni, így ha csak 3-an állnak rajtunk, vagy 80-an akkor is oda fogjuk tenni magunkat és valószínűleg kiköpjük a tüdőnket. Dafi a koncerteket szervezte, Marci pedig azon törekedett, hogy eljusson minden emberhez a koncert, illetve a zenénk a megfelelő hirdetésekkel.
A napokban jött ki klip-trilógiátok harmadik részének az I’ll be Fine-nak hivatalos videója. A klipetek újfent csak egy igen igényes munka, csak úgy, mint elődjei, amiket szintén a No Total Films stábja készített. Hol és hogyan zajlott a forgatás? Értem a kérdést a másik két klipre is.
Dani: A Probems-t szeged utcáin, Daniéknál és a Light Factory fény stúdióban forgattunk az NTF srácokkal. Minden rendben volt, talán hébe-hóba mi voltunk útban az utcán mindenki másnak. Illetve mindig ki kellett várnunk az érkező trolit X snittekhez a klipben.
Tomi: Illetve első klipes mámorban az NTF srácoknak is láb alatt voltunk sokszor, nem csak az utcán a járókelőknek…
A 4th kind; Na, ez már egy jó sztori! Az első este úgy ment, ahogy kellett. Minden működött! (Ez egy fontos tényező). Felvettük a sztori részeket Daniéknál, ott jókat nevettünk. Szegény Patrikunk sokszor esett, kelt, szóval szívét, lelkét beleadta a szerepbe. A második este. Na, hát Dani ötlete azaz az erdőben forgatás addig volt jó ötlet, amíg meg nem történt. Nyáron a melegben, a parton a víz mellett, ezer bogárral, bokától homlokig testfestékben és maszkban. Zseniális volt. Majd meghalt az füstgépünk is, így egy-két órát állt a forgatás majd újra elkezdtük. Ja, és az aggregátorunkat a forgatás előtt egy nappal mondták vissza, mert szintén lehalt, de szerencsére Tomszi szerzett egy másikat.
Hab a tortán, hogy hajnali 3-kor mikor haza indultunk, Marci kitalálta, hogy vegyünk sok jeget a benzinkúton a jól megérdemelt gin tonicunkhoz. Ezzel nem is lett volna semmi baj, de egy hatalmas fekete autóval álltunk be és hát az ott lévő rendőrök természetesen kiszúrták Danit kifestve, így igazoltatták őket. Hála az égnek csak egy kis nevetés lett az egészből és a legvégén célba értünk a jéggel a Gin tonicunkhoz
Dani: Az I’ll be Fine sztori részt szintén Szegeden a Light Factoryban forgattuk. Nekem a Patrikról felvett mennyország és révbe érkezés jelenetek nehezek voltak, mert alig pár napja vesztettem el Apukámat, de minden terv szerint ment és Patrikról is tényleg gyönyörű felvételek készültek. Reméljük tényleg ilyen a túloldal! A zenekaros részeket pedig Budapesten vettük fel, nehezen találtunk helyszínt, de aztán meglett a csarnok, amit Marci kiszemelt. Ott azért a füstgéptől féltünk, nehogy beinduljon a tűzriasztó, de végül kikapcsolták. 3 óra kardió után pedig meg is volt minden felvétel.
Egy fiatal zenekartól igen szokatlan, hogy egy klip-trilógiával indítsanak. Hogyan jött ez az ötlet?
Tomi: Mivel maga a lemezen lévő dalok is kvázi stádiumok a végkifejletig szerettünk volna egy sorozatszerű vizuális tartalmat gyártani a dalokhoz. Na, most 10 dalra forgatni lehetetlen volt (de még biztos lesz klipünk), így erre a 3 dalra esett a választásunk és próbáltunk a dalszövegekhez kreálni vizuális tartalmat. Ami mondjuk mindig biztos volt, hogy az I’ll be Fine lesz a 3. klip vagy, hogy forgatunk rá klipet. Ezt már szeritem akkor tudtam én is, megtudta a zenekar is, amikor az első demot meghallottuk. A klipeket és a vizuális dolgokat Dani szokta megálmodni, de alapjáraton mindig közösen ötletelünk és döntünk a végeredményről, így lett ez a kis dalcsokor egy ember tragédiájának zenés sorozata.
Január 1-én érkezik első lemezetek, a Goodbye. Erről korábbi interjútokban elárultátok, hogy egy koncept-lemez lesz. De mit lehet még róla tudni? (értem itt, hogy hány dal lesz rajta, milyen kiadásban jelenik meg, stb…)
Dani: A koncepció a halálhoz vezető út, a halál megértése, a gyász, a döntések sorozatának súlya. 10 dalon át jutunk el a starttól a célig. Fizikálisan is megjelent a lemez, már előrendelhető. Törekedtünk itt is a minél magasabb minőségre.
Tomi: A dalok írásának instrumentális része: Teljesen változó hogyan állunk neki egy-egy dalnak. Szó szerint minden verzió létrejött már. Volt, hogy egy szinti hang indított el az úton, de a leggyakoribb metódus szerint a basszus témákkal indulunk. Ez még titok, de egy rakat új dal is készül éppen, ezek között pedig van, hogy énekkel indultunk. Sok körön át formálódnak a dalok, amíg a végleges verziót elérik. Szokták mondani, hogy egy dalt csak abbahagyni lehet, befejezni nem, és ezzel én is teljesen egyetértek. Van olyan dal, amit 4x írtam át szinte nulláról. Illetve Danival együtt néhány új ötlet is érkezett a dalokhoz, így hiába volt már szinte teljesen kész a lemez, a bőven a felét újra írtuk, és kompletten újra vettük az egészet.
Dani: A dalszövegek és énekek terén általában Tomi elküldte nekem a dalokat, meghallottam és ami elsőnek jött azt azonnal feldúdoltam telóra. Sok dalnál ezek a vázak meg is maradtak, majd később, mikor volt időm leültem demózni és akkor fejtegettem az elkészült dalszövegek ritmizációt, a harmóniákat. Aztán persze, mikor élesben felvettünk mindent Tominál Dömsödön, akkor még átnéztünk mindent újból és 1-2 dalnál még az utolsó pillanatban is változtattunk.
A dalszövegek változóan jönnek. Mikor megkapok egy instrumentális demót Tomszitól akkor általában én vagyok az első laikus hallgató. Belőlem is kivált egy érzést a dal, majd azt az érzést próbálom a szavakkal megfogni. Ez többé-kevésbé gyorsan és egyszerűen megy, inkább az a nehéz, ha változtatni kell utólag szótagszám miatt, mert a már berögzült dolgokat nehéz elengedni.
Erről szólnak a Dalok:
Choking: Itt veszi észre a karakterünk, hogy problémákkal küzd és igazából hazug szemeken át tekint a világra, hiszen már itt elhagyná azt, de még nem tudja kimondani, hogy „viszlát”. Önmagában kiált a segítségért, amit igazából senki se hallhat meg így.
In Pieces: Darabokban van a lélek, a szív, az elme. Bár az alap élethez tartozó csomag rendben van és hősünknek megvan mindene mégsem boldog és itt ez egy jó kérdés. Mitől lesz az ember boldog ? Te boldog vagy? Itt már arról álmodik, hogy megérkezik a fénybe, de azért fél a túloldaltól, de „rendben lesz”
Phobia: A phobia dalszövege a gamereknek ismerős lesz. A Bloodborne című kifejezetten sötét dal is ihlette a szöveget mert kifejezetten nagy fanja vagyok a gamenek. De egy dalszöveg lehet olyan, mint egy festmény, ki tudja kinek mit jelent. Igazából a lemez tekintetében a belső félelemről szól, hogy levadászná a főhősünk a rémálmaiban a szörnyeit, de nem még itt sem sikerül, mert ezek a „Nagyobb hatalmak” irányítják és vérben van a lelke, így inkább Féli őket, mint küzdjön ellenük.
4th kind: Egy az egyben az alvási paralízisemről szól. Szörnyű az az érzés, amikor nem tudod eldönteni, hogy ébren vagy-e vagy sem. Úgy érzed, mintha minden teher a mellkasodra szorulna, mintha elrabolnának, mintha sose lenne vége. Elfáradsz, felébrednél, de közben aludnál, hiszen másnap meg vár a munkád, az életed, de félsz visszafeküdni és félsz fáradtan élni.
April’s Fool: Tavasz, szerelem, április bolondjai. Egy embert tönkre tehet sok minden, ahogy egy rossz párkapcsolat is. Sok kimondatlan szó meggyötörheti a párokat. Nem csak fizikailag lehet ez szenvedés, hanem lelki megaláztatás is. Azt szoktam mondani, hogy ha megütnek az 1-2 hetes kék lila folt, de ha megbántanak az lehet több éves seb is.
Feel: Karakterünk arról mesél, hogy mennyire nem érez semmit. Mennyire szürkének lát minden, már szomorúságot se érzi. Szeretne bármi áron egy olyan helyre kerülni, ahol boldog lehet. Azon ábrándozik, hogy miért érez felnőttként így, amikor gyermekként mindig jót akart. Hol hibázott?
Look outside: Sokan küzdünk azzal, hogy elbújunk a problémáink elől. Sokan a virtuális világot választják. Egyébként ideig-óráig ez egy jó döntés, hiszen ahogy a dal mondja, „bárkik lehetünk és bármit megtehetünk szinte következmények nélkül”. Viszont hosszútávon bezárkózunk és lemaradunk az élet örömeiről, ezért kell néha levenni a szemellenzőt, megállni, kinézni az ablakon és megélni a pillanatot. Látni, érezni, hallani, ami körülöttünk van.
Problems: Ahogy a dal címe is elmondja a problémákról szól. Itt nem a főhős szemszögéből íródott a dalszöveg, ahogy a Look outside-nál sem. Inkább úgy tudnám leírni az egészet, hogy amikor írtam a dalszöveget, azt képzeltem, hogy a főhősünk valahol megoldások után olvas. Így bizonyos dalszövegek azok, amiket olvas, illetve néhány rész, amit Ő eközben gondol.
Who am I: Ezen a ponton már teljesen elveszett lett a karakter. Végig megy a születése pillanatától mindenen. Kétségbe vonja azt is, hogy egyáltalán az Anyja ilyen embert akart-e, amikor megszülte. Önmagát kérdezi, hogy nem gondolja-e túl a problémákat és nem kellene inkább örülnie minden apróságnak. Családnak, barátoknak, szerelemnek. Nem tudja már ki Ő.
I’ll be Fine: A megérkezés pillanata. Bár a dal első versszakában még felteszi a kérdést, hogy „túl késő-e?” de igen, túl késő. Nincs visszaút, elfogadja a főhős a hibáit, hogy miként jutott el idáig, nem fél már, sőt haragszik mindenre és mindenkire, legyen az élő vagy halott vagy istenség. Így ki is kiáltja, hogy Ő rendben lesz mindenki nélkül és véget vet azoknak a fájdalmaknak, amiket már az első dalban is látott a hazug szemein át, de akkor még nem merte ezt kimondani.
Goodbye: Szerettünk volna egy 1 perc néma csenddel megtisztelni az elvesztett szeretteinket, de aztán Daninak beugrott, hogy amikor erre kérik az tömeget a temetéseken, akkor mit hall. Pontosan ez hallható az outronkban.
Srácok, most köszönöm! Folytatjuk a koncert után.
A Robot meglehetősen szűk terébe már igencsak nagynak mondható nézőszámú közönség várta a Mindgate kezdését, ami egy sejtelmes hangulatú – elektro alapú intrós felvezetés után el is kezdtek a Choking gépies monotóniájára, amit aztán az energikusabb in Pieces és az első klipes phobia követett. Szerencsére eddigre már az elején érezhető technikai zavar is megoldódott és iszonyatos erővel szóltak, vagy inkább dörrentek meg a dalaik – a basszus csattagot, a gitár riffek jól hallgatóak voltak, a dob játéka is kitűnő volt és Dani dallamos éneke, valamint rekesztett „vérhányása” is nagyot nyomtak a hangfalakban.
A közönség szinte együtt lüktetett a zenéjükkel és a 4Th kind-re már majdnem mindenik a színpad előtt tömörült. Majd jött egy érzelmesebb dal a FeeL képeben, ami közben még énekesüknek, Dani sem tudta visszafogni a belőle feltörő emlékeket – ezúton is tiszteletem neki. Majd közel 40 perces műsoruk befejező részében hozták lemezük nagyágyúit, a Look Outside, a problems és a I’ll be Fine képében.
Első koncertjükhöz képest egész jó bulit nyomtak a srácok. Igazán aktívak voltak mindannyian ahhoz képest, hogy éppen elfértek a színpadon. Igazi családias hangulatú buli volt, ami az elején említett kis technikai malőr sem szegte kedvét a zenekarnak, a szívüket lelküket beleadták, hogy egy maradandó élmény adjanak a közönségnek, meg persze maguknak is.
Megvolt a koncert. Hogyan éreztétek a közben, és most a koncert után magatokat?
Dani: Nagyon jól éreztük magunkat, kicsit el is fáradtunk. Büszkék vagyunk magunkra, hogy megléptük ezt a számunkra nagy mérföldkövet. A koncert kicsit döcögősen kezdődött a technikai hiba miatt, de szerencsére utána tökéletesen működött és sikerült egy jó bulit csinálnunk.
Hogy érzitek, a közönség mennyire volt nyitott, vevő a zenétekre? Jöttek e már valamiféle visszajelzések?
Tomi: Már a koncert előtt is voltak visszajelzések a hallgatóságtól, ezt az is jelzi, hogy a lemezek előrendelésben szép számmal fogytak. De a koncerten jobban láttuk, hogy mennyire érinti meg a közönségünket egy-egy dal, lehetett látni rajtuk, hogy tudnak viszonyulni a zenekar és zenénk által nyújtott érzésekkel.
A koncert után mi a következő lépes a zenekar részéről? – azon kívül, hogy ünnepeltek.
Dani: Ünneplés után szeretnénk tovább ötletelni új dalokon vagy esetleg meglévő dalokhoz videóklipeken, sok-sok tervünk is van már, haladunk tovább előre.
Tomi: Ahogy Dani is mondta, sok tervünk van már és sok vázlatunk is. Dani egyszerűen úgy termel, mint egy gép, de azért a többiek sem lustálkodnak. Szeretnék pár dalból különféle verziókat alkotni, de ezekről nem szeretném még lelőni a poént.
Köszönöm a koncertet és egyben az interjút! Remélem hamarosan találkozunk!
Mi köszönjük!
(Fotó: Gyarmati Balázs. A koncert további képeit itt találjátok.)
