Reaching for what can’t be seen – Alain Johannes: Hum (LP, 2020)

GRUNGERY

If you love Chris Cornell’s Euphoria Mourning or have followed albums by Mark Lanegan, Them Crooked Vultures, Queens of the Stone Age, Desert Sessions, Eleven and listened to the grunge-era music for long time not only with nostalgia, so you have been magnetized by that kind of musical-constitutional depth which clings from disharmony to the heights of a fuller life – then I got something for you: you really should get acquainted with Alain Johannes’s solo albums, such as his last one, Hum, released in July 2020. ’That day, Alain showed me a variety of technical exercises, scales and patterns, to help me gain bass proficiency. They enabled my hands to grow strong, and soon the bass started feeling natural under my fingers. He helped me develop the physical ability to play the rhythms in my heart. The exercises he taught me are still the ones I play before every show. Alan later changed his name to Alain Johannes, and still has a vibrant career in music. I’ll always be grateful to him, that day was magic.’ (Flea: Acid for the Children: A Memoir, Grand Central Publishing, New York, Boston, 2019)** I do not know, what would I rather highlight …

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) GRUNGERY nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.