rattlead.hu
Nem is olyan rég volt egy cikkünk (itt), ahol a szerkesztőség tagjai ajánlottak egy-egy – szerintünk – Best of Thrash albumot. Ott én egy viszonylag klasszikus stílusban utazó bandát dobtam fel, így jött az ötlet, hogy jöjjön egy cikk, ahol nagyon röviden bemutatok pár olyan cuccot, amik
Nagyon bejöttek, de
a, a varázs elmúlt
b, annyi minden van benne, amiért már nem merném jó szívvel ajánlani, mint klasszik thrasht ( értsd, ezek a thrash&valami&valami&xxx).
Azonban hiszek a sokszínűségben, hátha valakinek a figyelmét elkerülték ezek az albumok, pedig higgyétek el, van bennük ráció!
Demoniac: Nube Negra
Ez az album nagyon bejött nekem, szívem szerint ezt ajánlottam volna a közös cikkünkben, ám ez már az én olvasatomban is erősen blackes hatással fut. A 2012-ben alakult chilei banda még mindig (vagy tudatosan) underground világbeli, amit tökéletesen példáz a 100 példányszámos albummegjelenések (de csak formátumonként, uh azért 3-400 példányban jelentek meg összesen). Zenéjük erősen hagyományos thrash jellegeket mutat, erős, pörgős riffek, egyszerű dobritmusok, amitől mégis mások, mint a társaik, az a néhol olyan erős hangszeres kavalkád, ami túlmutat az itt-ott Sepus folk hatásoknál, de a hirtelen ritmusváltások sem egyszerűek náluk.
Infernal Throne: Caelum Et Infernum
Tudom, tudom, le sem tagadhatnám, igen. A második választottam is egy black/thrash album :-). Ennek ellenére ez a korong többet merítkezik a hagyományosabb elemekből, így thrashből is, talán túl egyszerűre is lett véve az egész, ellenben kellően sötét hangulatú, hogy az embert jobb pillanatában elkaphassa, magával ragadhassa. Ezt a görög szólóprojektet is szívből tudom ajánlani, ám én se tagadom – hiába a minőség -, van egy kis B-kategóriás ABSU utánérzetem…
Raider: Trial by Chaos
A végére hagytam a legpörgősebbet! Fiatal, ám nagyon lelkes és dühös banda. Főleg dühös és talán ez a legjobb szó rájuk, de, szerintem ez pont, hogy a fiatalok reszortja :-). Tagadhatatlan, hogy nem viszik túlzásba a zeneszerzést, de azért ne számítsunk Lagzi Lajcsira, azon azért bőven túlmutat: nagyon pörgős dobfutamok, kérlelhetetlen riffek, egyszerű tremolók. Talán ez az igazi gyengéje az albumnak is. Nincs benne semmi extra, túlságosan nincs, de pár hallgatást mindenképpen megér, és ne feledjük: az idő az ő oldalukon áll, lehet ez még jobb is. Jó éjt thrasherek!!
