Fémforgács
A napokban olvastam a hírt, hogy hamarosan újjáéleszti kozmikus sötétségét a svájci Darkspace. A zenekar 1999 óta készíti zord és sötét atmoszférájú ambient / black metal zenéjét. Legutóbbi albumuk a 2014-es Dark Space III I albumuk volt, amit a hír hallatán újra elővettem és nem tagadom néhol élvezettel, néhol pedig már kényszeredetten, de ismét végig hallgattam. Bár a világűr sötét és rideg oldalát számos zenekar bemutatta már, köztük honfitársuk a Samael is 1996-ban kiadott, mára már méltán klasszikusnak nevezhető Passage albumának programozott – pachydermikus – ritmusaiban (melyek hamarosan Live albumként élednek újra), de talán mind közül a Darkspace volt az, akik a legmesszebbmenőkig menetek el a black metal keretein belül a kozmosz feltérképezésében.
A Dark Space III I-en összesen három tétel kapott helyet, kezdve a Dark 4.18 monumentálisa hosszúságú közel 27 és félpercével, ami egy három perce egyenes ambient nyitány után tárja ki nekünk az végtelenvilágűr eddig még felnem fedezett, ismeretlen periféráit. Valós utunkat a programozott dobok és egy kellően dallamos, és kellemesen fülbemászó gitártéma indítja meg, aminek pillanatnyi csendje után máris egy energikusabb, sűrű rétegekből összeálló ipari-black hidegségbe kerülünk, ami a dal 10 percénél némileg epikusabb hangszínre vált, de pár perc múlva már folytatódnak is a jégcsap hidegségű megfeketedett szélvész dallamok, a kristálycsengésű orgona futamok és a még fagyásosabb, zord károgással előadott szöveg monológok, sikolyok és stb… Mintha csak egy tér-időn haladnánk át ez mágnesként vonzó feketelyuk felé, amiről tudjuk, hogy ott van, de még sem látjuk.
Ezt követi nagyjából ugyanannyi játékidővel a Dark 4.19 és a Dark 4.20-as tételeik. Erről a két dalról egyként írnék, hiszen atmoszférája, főleg a gépies, katonás ritmusban riffelő gitárjai – ami mondhatni a két dal fő vázát képezi – folyton jelen van, lüktet és uralja a teret. Erre egyfajta kiegészítőként épülnek fel, vagy inkább kapcsolódnak hozzá a sci-fi filmek világát, valamint az atmoszférikus black metal hidegségét képező kozmikus, vészjósló hangulatú hangminták, amik néhol elképesztő sebességgel utaztatnak. A két dal hatásmechanizmusa tökéletes, hiszen már az első hangoktól jól éreztetik, hogy itt a sötétben valami baljós történni fog. Határozottan azt az érzést keltik mintha elvezetten lebegnénk egy üres térben, egészen addig míg utolsó zaklatott taktusaival ki nem zökkentenek, e álomszerű kísértésből.
A Dark Space III I az a koromsötét zene, aminek lényegét nem csak a fénytől elszigetelt közegekben lehet érzékelni. Nem mindig kell sötét ahhoz, hogy egy sötét zene kifejező legyen. A fényben is megismerheted a szorongásaidat, a kételyeidet. A Dark Space III I egy ilyen album, ami a fénybe emelve a sötétséget tartja eléd. Hogy abba belenézve érezd lelked az űr végtelen mélységén átívelő örök zuhanását.
