rattlead.hu
Érdekes, hogy míg a Celtic Frost diszkográfiáját szinte hézagmentesen magamévá tettem, elődzenekarának, a Hellhammernek a muzsikáját mindeddig negligáltam. Úgy gondoltam, az tényleg kezdetleges zene lehet, és tényleg: a demók és egyetlen EP-jük, az Apocalyptic Raids dalai egyfajta előtanulmánynak tekinthetők a majdani Celtic Frost megizmosodott, súlyosan sátáni hangulatú zenéjéhez. Ugyanakkor a Hellhammer jelentősége abban rejlik, hogy a Venommal és a Bathory-val együtt már akkor is olyan sötét, súlyos muzsikát játszott, ami akkoriban nem volt jellemző az inkább a klasszikus heavy metal műfajában megizmosodó színtérre, és amivel később szintén kultikussá vált zenekarokra, például a Mayhemre, és egész irányzatokra – a black és a death metalra – gyakorolt óriási hatást.
A bandát 1982-ben, akkor még Hammerhead néven alapította Thomas Gabriel Fischer énekes-gitáros (aki kezdetben a Tom Warrior művésznevet használta) és Urs Sprenger énekes-basszusgitáros (Steve „Savage Damage” Warrior), akik már korábban is együtt játszottak a Tarot, illetve a Grave Hill nevű svájci csapatokban. Hozzájuk csatlakozott harmadikként Jörg Neubart dobos (Bruce Day); ez a trió jegyezte az akkor már Hellhammer név alatt futó zenekar első két demóját (Death Fiend, Triumph of Death, mindkettő 1983), majd Sprengert – még ugyanebben az esztendőben – az akkor mindössze 15 éves Martin Erich Stricker (Martin E. Ain) váltotta, amely lépés új korszakot nyitott a zenekar életében. Fischer Satanic Slaughterré, Neubart Denial Fienddé lényegült át, Stricker pedig a Slayed Necros művésznevet vette fel.
Tegyük hozzá, Martin ekkor még nem basszusgitározott a csapatban: a gitárok mellett a bőgőtémákat is Tom játszotta fel, ifjú bűntársa pedig háttérvokálozott, a dalszerzésben működött közre, a zenekar arculatán munkálkodott, a produceri folyamatokba segített be – és persze a friss csoportképeken is jól mutatott. 
A zenekar tarsolyában ekkor is jó pár ötlet és félkész nóta lehetett, hiszen még mindig 1983-at mutatott a naptár, amikor harmadik demójuk, a Satanic Rites is napvilágot látott. Megjegyzem, ezek nem csak olyan „felveszünk négy-öt számot, amivel népszerűsíthetjük a bandát, és bekopoghatunk a lemezcégek ajtaján” anyagok, hanem gyakorlatilag teljes értékű lemezek voltak, nyilván a házi stúdió adta korlátok között, némileg fapados hangzással, viszont 9-13 nótával, 32-től 47 percig terjedő játékidővel. Közben persze ismételték is magukat: a Triumph of Death-en a Death Fiend öt nótája is visszaköszön, a Satanic Rites-on pedig négy olyan dal van, amit korábban ugyanezzel a címmel már rögzítettek. És nyilván újragyúrtak és át is neveztek szerzeményeket, úgyhogy folyamatosan formálódott a végül sajnálatosan kurta életmű.
Plusz, amit már a cikk elején is említettem, egyes Hellhammer nóták egyfajta ujjgyakorlatok voltak a későbbi Celtic Frost klasszikusokhoz: a Buried and Forgottenben például a To Mega Therion album Necromantical Screams-ének főriffjét halljuk, a Triumph of Death-ben pedig nem nehéz ráismerni a Morbid Tales alapriffjére. A Hellhammer alapvetően gyorsabb, punkosabb muzsikát játszott, mint a Celtic Frost, nekem viszont innen is a komótosabb témák jönnek be: például a Reaper cammogós részei, amelyek tényleg nagyon CF-osok. A gitárhangzás gyakorlatilag ugyanaz, mint az utódzenekar esetében; amik hiányoznak, azok Tomnak a Celtic Frostból jól ismert nyögései. A Buried and Forgottenben hallható, dallamos ének inkább gyenge, mint félelmetes, abszolút nem passzolna a CF-ba zenei világába. Viszont bármennyire is kezdetleges a sound és Fischer gitárjátéka, engem ezek egyáltalán nem zavarnak a zene élvezetében. Bár demóról van szó, szerintem abban az időben hivatalos nagylemezek is szóltak így, abszolút underground feelinget árasztva magukból.
A Satanic Rites megjelenését – Fischerék tervei szerint – egy LP kiadása követte volna. El is készült hozzá néhány új nóta, a Beyond the Beyond, a Ride on the Wings of Sabbath, a Defeat of the Serpent, a Demon Entrails és a Phallical Tantrum, ám ezek a csapat feloszlása miatt végül a fiókban maradtak (a 2008-as Hellhammer-válogatásalbumnak lett Demon Entrails a címe, illetve a CF Vanity/Nemesis albumán hallható egy Phallic Tantrum című nóta). Ez a lemez lett volna a To Mega Therion, amely címet végül a Celtic Frost első LP-je kapta.
A Hellhammer végül nem nevet váltott, hanem feloszlott, majd rá egy hónapra Fischer, Strickerrel karöltve megalapította mindmáig leghíresebb zenekarát, a Celtic Frostot.
