rattlead.hu
Az év utolsó hónapjában járunk. Újra itt a számvetés ideje, amikor végiggondoljuk: milyen jó és negatív dolgok történtek velünk zeneileg ebben az esztendőben. Szerkesztőségünk 12 tagja vállalta, hogy – megválaszolva az ilyenkor szokásos hat kérdést – közkinccsé teszi tapasztalatait.
1. Milyen kellemes, zenével kapcsolatos meglepetés ért 2023-ban?
Bársony Péter: Ezen sokat törtem a fejem, de a zenei élet eseményei számomra főként a lemezmegjelenéseket és a fölöttük való örömködéseket jelentik. A mellékszálakat nem szoktam napra készen végigkövetni, úgyhogy ezt most passzolom.
Buga B: Számomra idén is az volt a legkellemesebb meglepetés, hogy szeptemberben megint sikerült összehozni a Rattle-hétvégét, ahol minden eddiginél többen voltunk, és ismét szuper volt a hangulat, szóval jövőre jöhet az ötödik felvonás! Illetve a másik kellemes meglepetésem is a Rattle-lel kapcsolatos: a főszerkesztőváltás ellenére is simán robog előre a csapat, és a változások is aránylag simán megvalósultak, miközben továbbra is hatalmas lelkesedéssel hozzuk a megszokott színvonalat. Óriási élmény e közösség tagjának lenni, remélem, még sok-sok éven át együtt leszünk!
Coly: Mindenekelőtt az, hogy – ha csak két régi tag részvételével is, de – újra összeállt a Forbidden, akiket Belgiumban élőben is láthattam. Állítólag a Savatage is újra aktív, remélem, egy-két éven belül tőlük is érkezik friss anyag. Bár már jó ideje nem hallgatom a Dream Theater új lemezeit, Mike Portnoy visszatérése a csapat soraiba talán ezen is változtatni fog. A következő, vele készült albumukba biztos, hogy bele fogok fülelni.
Doki: A japán metalzenei színtér felfedezése, ami nagyon eredeti és jó. A vérfrissítés mindig jól jön…
John Quail:
A Forbidden újra működik, és többen is a saját szemünkkel győződhettünk meg róla, hogy rendesen odateszik magukat.
40 esztendeje hallgatom, szeretem, és idén végre élőben is láthattam a legendás kanadai Exciter zenekart. (Dan Beehler hangján, dobjátékán nem fog az idő, Allan Johnson basszer hatalmas metal-arc, a fiatal gitáros, Daniel Dekay pedig hihetetlenül formítja a nyolcvanas éveket, arról nem is beszélve, hogy a kisujjában van John Ricci és Brian McPhee összes trükkje.)
Majka: Sok jó lemez jött ki idén, de ezeket majd az éves Top 10-ben értékelem.
Mácsai Dani: Leginkább az ért kellemes meglepetésként, hogy néhány régi együttes visszakanyarodott (ha nem is teljesen) a gyökereihez, és ismét jó lemezt jelentetett meg.
Nameless: Az, hogy a néhai Rattle Inc. zökkenőmentesen ment át Rattle A.D.-be, és közben az archívum sem veszett el.
Reaper: Főszerkesztővé válásomnak köszönhetően sokkal több és sokkal többféle stílusba belekóstoltam, így rá kellett jönnöm, hogy az eddig nem preferált irányzatokat képviselő muzsikák között is vannak csemegék! És természetesen az idei Óbarock is felejthetetlen volt. 
Sipy: Az erre a kérdésre adott válasz nálam szorosan összefonódik a második kérdéssel. Az idén ugyanis a Lorna Shore és a Mental Cruelty csapatoknak köszönhetően a deathcore műfaj, annak is e két banda által képviselt ága (ami, ha jól tudom, blackened deathcore néven fut) bekerült a kedvelt irányzataim közé. Ezt a műfajt egyértelműen rokoni szálak fűzik az általam kiemelten kedvelt szimfonikus black metalhoz, így valószínűleg fogok még pár, számomra kiemelkedő bandát találni ebből a zenei stílusból, amit kedvelhetek. (Dolgozom az ügyön… egyelőre nem sok sikerrel, de elszánt vagyok! 
)
SZG:
A Barba Negra Red és Blue végre egy jól megközelíthető koncerthelyszín.
A Hammer mint nyomtatott sajtótermék úgy tűnik, életben marad.
Sascha Paeth és Thomas Rettke egy koncerten egymásra talált, és belengettek valamiféle Heavens Gate újjáéledést, még ha csak egy koncert erejéig is.
A Stress zenekar és Metal Lady bejelentése a 2024-es Keep It True fesztiválra.
A Burning Sun projekt kiváló debütalbuma. Minden elismerésem Papi Zoli munkássága előtt.
2. Találkoztál idén olyan újabb (vagy számodra új) metal bandával, amelyik nagy hatással volt rád?
Bársony Péter: Nem is tudom. Semmitől nem kaptam fejlövést, ellenben folyamatosan volt miből válogatnom. Jó évnek mondanám az ideit, tele jó zenékkel, amiknek még az a szűkebb szegmense is, ami közelebbről érdekel, bőven ellátott hallgatnivalókkal. A Wayfarer, mondjuk, váratlanul, a semmiből landolt a kedvenceim közé, ahogy az Avatar is meglepett – leginkább azzal, hogy elnyerte tetszésemet –, és persze a Fvnerals is, pedig az nem is metal.
Buga B: Ennél a kérdésnél nem sokat kellett gondolkoznom, azonnal rávágtam magamban, hogy a Molybaron. A szerkesztőségben Majka kolléga kezdte el terjeszteni az igét, és mennyire igaza lett! Az ír-francia brigád valami teljesen egyedivel és újjal, egy meghatározhatatlan stílussal állt elő, de ebből nem katyvasz lett, mert baromi jól áll nekik. Csak ajánlani tudom mindenkinek: bár nem új bandáról van szó, számomra ők az év felfedezettjei.
Coly: Ebben az évben több mint 180, idén megjelent anyagot ismertem meg, amiből 60-70 visszatérő jelleggel pörög a lejátszómban. Ezek között csaknem 30 olyan csapat van, akikkel most találkoztam először, úgyhogy a válaszom: igen. Hogy csak az élmezőnyből említsek néhány nevet: Brainslug, Concrete Age, GloryHammer, Apostolica, Under Attack, The Shredderz, Tailgunner, Elegant Weapons, Intöxicated, Tailgunner, Exmortus…
Doki: Persze: Lovebites, Hanabie, Nemophila, Unlucky Morpheus…
John Quail: A svéd thrasher Antibiotica rendkívül ígéretes számomra.
Majka: A Molybaron nevű francia-ír banda utolsó két lemezére eléggé rágyógyultam, szerintem mindkettő nagyon erős anyag.
Mácsai Dani: Még az év elején sikerült rábukkannom a Graphic Nature nevű együttesre, amelynek debüt albuma számomra egy abszolút mestermű!
Nameless: A sor számomra végtelen. Stílusonként szemezgetve említenék néhány nevet. Modern metal: Molybaron. Melodikus death metal: Orbit Culture. Doom: Green Lung és Isole. Heavy metal: The Night Eternal és Elegant Weapons. Speed metal: a kolumbiai Reckless. Death metal: Bodyfarm. Black metal: Malokarpatan és Hexvessel (bár azon lehetne vitatkozni, hogy az utóbbi egyáltalán black metal-e). Dark rock: Grave Pleasures. Post metal: Tortuga. Progresszív metal: Oblivion Protocol és Temic. De ha csak egyet mondhatok, akkor a szlovák Malokarpatant említeném.
Reaper: Huh, sokkal. Black metal terén egyértelműen a Blackbraid–Lamp of Murmur–Hoplites (Ὁπλίτης) trió viszi a prímet. Thrash/death vonalon a Crypta–Nervosa–Mason–Legion of the Damned négyes is gyakori vendég lett a lejátszómban, és mint „csecsemőnek”, nagy élmény volt megismerkednem az Orbit Culture-ral és az Avatarral, de már a Concrete Age albumok is ott csücsülnek a polcon!
Sipy: Igen. A német Mental Cruelty „Zwielicht” albuma nagyon megfogott, és hasonló a helyzet a belga Carnation „Cursed Mortality” anyagával is. Gyönyörű halálfém.
Size: Az izlandi Misþyrming egy nagyon jó banda. A 2022-ben megjelent Með harmi című albumuk zseniális! Az egyik legjobb black metal lemez, amit az utóbbi években hallottam. A svéd Interemo egy új csapat! Nagy hatással inkább azért volt rám, mert megdöbbentem, hogy tizenéves srácok nyomatnak olyan jó kis old school deaht metalt, hogy ihajj!
SZG: By Fire and Sword, Judicator, Molybaron, Khaledon, Echoes of Bronze, Ravenous A.D., Phoebus the Knight, Ashrain, Sacred Outcry, Arrayan Path
3. Van olyan régi kedvenced, akiért újra lelkesedni tudtál?
Bársony Péter: Ezt a kérdést most egy jókora kerülővel fogom megválaszolni, mert nem egy régi kedvencem új anyagáról van szó, hanem egy régi kedvencem régi anyagáról, aminek ide linkelt feldolgozása lenyűgözött – és ez is csak részben válasz a kérdésre, mert ez a feldolgozás sem új (kábé tízéves) de én csak most bukkantam rá, és mindenkinek ajánlom a figyelmébe.
Az O’Keefe Music Foundation szárnyai alatt tanuló fiatal tehetségek által előadott ’46 and 2’ (a Tool zseniális Aenima albumáról) több mint meggyőző. Tizenévesek olyan profizmussal és hitelességgel vezetik elő ezt az egyébként sem átlagos számot, hogy egyből tízszer meghallgattam, utána pedig elővettem az eredetit, mert komolyan elgondolkodtam azon, hogy melyik tetszik jobban – nyilván az eredeti, de akkor is… Tinédzserek tisztelegnek a Tool munkássága előtt, úgy, ahogy azt a nagy név megköveteli. Lemezminőségben tolják, hibátlanul és végtelenül szerethetően.
Buga B: Itt egyértelműen a Forbiddent kell megjelölnöm. A kortrijki fesztiválon láttam őket élőben, ez volt az első koncertjük azóta, hogy újra összeálltak, és hát így kell visszatérni élőben még mindig nagyon ütnek az olyan dalok, mint a Through Eyes of Glass vagy a Twisted into Form. Az új énekes már az ősidőkben is nagy Forbidden-rajongó volt, és üvölt róla, hogy mennyire élvezi ezt az egészet. Ha jövőre egy jó albummal is megkoronázzák a visszatérést, extra boldog leszek.
Coly: Legelőször is a Metallica, akik a Death Magnetic után ismét egy nekem tetsző albumot tettek le az asztalra. Rég jött be annyira Blood Ceremony album, mint az idei The Old Days Reamian. A Mezzrow 33 év szünet után egy igazán ütős anyaggal tért vissza, de ugyanezt mondhatom el élőben látott produkciója alapján a Forbiddenről is. A Godsmack karrierje legszebb napjait idéző fényében tündököl. Az In Flames végre újra METALT játszik. Kedvencebbik Exodus gitárosom, Rick Hunolt, még ha csak egy kísérleti csapat, a Diehumane tagjaként is, végre visszatért a színtérre. A Voice of Baceprot triója az első kedvező benyomások (dalok) után bemutatkozó nagylemezével is igazolta, hogy valóban profikkal van dolgunk.
Doki: Nincs ilyen. A régiek örök kedvencek (hadd ne soroljam…).
John Quail:
Az US heavy/power vizein evező Overlorde közel két évtized után új nagylemezzel jelentkezik december 22-én.
Az argentin „skótok”, azaz Skiltronék végre megtörték a csendet, kint az új album (és jó lett).
A Metallica egy többszöri meghallgatást igénylő anyagot tett le az asztalra, amely, ha egyszer elkap, többé nem ereszt.
A Cirith Ungol nem hibázott, ismét egy zsigeri power/doom dalcsokrot hoztak össze.
Majka: Ahogy azt a recenzióban is megírtam, a Metallica a mi Rolling Stones-unk, és nekem tetszik az új lemez, sokat hallgattam.
Mácsai Dani: Nálam két együttes részesült ebben a privilégiumban: az In Flames és a Suicide Silence.
Nameless: Igen, a Prong. A zenekar eddig számomra nemcsak Tommy Victorral, hanem a Cleansing lemezzel volt egyenlő. Az új anyaguk felülírta ezt. A veteránok anyagai közül az idei Therapy?, Sortilége, Dog Eat Dog, Overkill és Obituary lemezek szintén szerethetőre sikerültek. A Metallica pedig a legnagyobb kedvencem, így értük mindig lelkesedni tudok, ezen pedig az új lemez sem változtatott.
Reaper: Az Immortal hamvaiból támadt fel, és egy piszok jó albumot adott nekünk, mint ahogy az And Oceans… és a Saturnus is hasonló feltámadást produkált. Az már csak hab a tortán, hogy az Immortalt leszámítva idén élőben is szerencsém volt hozzájuk.
Size: Dimmu Borgir – Enthrone Darkness Triumphant, Theatre of Tragedy – Musique, Morgoth – Cursed. Ezek az albumok az utóbbi években nem pörögtek nálam, de idén előkerültek, és ismételten megállapítottam, hogy mindhárom páratlan alkotás!
SZG: Hogyne, csak csináljanak már valamit! Skyclad, Heavens Gate, Savatage, 3 Inches of Blood.
(folytatjuk)
