rattlead.hu
Valamikor december 20. táján kiderül, Szerkesztőségünk tagjai számára melyek az idei év legjobb lemezei. Addig is, a magam részéről elárulom, nálam mely albumok küzdöttek az élmezőnybe jutásért – amelyek végül kívül rekedtek a szűk elitklub kapuján.
Azok számára, akik Top 10 címén nem „csak úgy” összeírnak tíz ütős lemezt, ami éppen eszükbe jut, hanem végig az év során listáznak, ilyentájt pedig csoportosítgatnak, rangsorolnak, nem könnyű feladat meghúzni a vonalat a 10. és a 11. versenyző között. A magam részéről mindig éppen azt az anyagot nevezném a legjobbak közé, amelyiket éppen hallgatom, így aztán az elmúlt hetekben jó pár lemez került a körön belülre, majd kívülre. És persze: ha a magunk alkotta szabályok szerint 20 albumot nevezhetnénk meg kedvenceinkként, akkor azon nyavalyognánk, hogy miért nem inkább harmincat… 
Na, mindegy, játékról van szó, és szerencsére elmondhatom, ez alkalommal is a bőség zavarával küzdöttem: ebben a cikkben is csaknem 60 olyan album címét fogom említeni, amelyek tetszenek, s amelyeket éppen ezért elég sokszor hallgattam ebben az évben, és remélhetőleg a későbbiekben is előveszek majd.
Jöjjön elsőként a 11–20. helyezettek köre! Ők azok, akik időlegesen a Top 10-ben is megfordultak, ám végül kiszorultak legnagyobb favoritjaim közül. Itt talán egyedül a Spirit Adrift szereplése igényel magyarázatot: megjelenésekor ugyanis csalódást okozott, némileg le is pontoztam, ám aztán minden hallgatással egyre közelebb került hozzám az anyag.
Blood Ceremony: The Old Days Remain
Bloodbound: Tales from the North
Kamelot: The Awakening
Majesty: Back to Attack
Phantom Witch: Forced to Worship
Rival Sons: Darkfighter
Spirit Adrift: Ghost at the Gallows
The Lightbringer Of Sweden: The New World Order
Tygers of Pan Tang: Bloodlines
Voice of Baceprot: Retas
A következő legyen, mondjuk, a „kellemes meglepetés” kategória: ide jórészt általam eddig nem ismert csapatok kerültek, vagy olyan régi ismerősök, akik visszatérésükkel rendkívül jó benyomást tettek rám. Sajnos, az Orbit Culture is ide szorult vissza, akiknek bár szeretem a munkásságát, ám idei alkotásuk nálam nem ütött akkorát, mint előző anyagaik.
Angelus Apatrida: Aftermath
Beastmaker: Body and Soul
Chris Boltendahl’s Steelhammer: Reborn in Flames
Dozer: Drifting in the Endless Void
Elegant Weapons: Horns for a Halo
Eleine: We Shall Remain
Exmortus: Necrophony
Fifth Angel: When Angels Kill
Hyperia: The Serpent’s Cycle
Intöxicated: Sadistic Nightmares
Kings Never Die: All the Rats
Kvelertak: Endling
Margarita Witch Cult: Selftitled
Mezzrow: Summon Thy Demons
Moon Coven: Sun King
Mystic Prophecy: Hellriot
Nemesis: False Reality
Nuclear Power Trio: Wet Ass Plutonium
Orbit Culture: Descent
Persekutor: Snow Business
Primal Fear: Code Red
Savage Grace: Sign of the Cross
Tailgunner: Guns for Hire
The Night Eternal: Fatale
Thunder Horse: After the Fall
U.D.O.: Touchdown
Wasteland Clan: The End of Time
Wolfskull: Hexum
És végül jöjjenek azok, akiknek az idei lemezét szintén sokat hallgattam, és fogom is hallgatni, akik szintén emlékezetessé tették ezt az esztendőt, ám produkciójuk (még) nem érett úgy be nálam, nem épült be olyan mértékben a tudatomba, mint a fentebb említett előadóké. Ezzel együtt ezeket az albumokat is csak ajánlani tudom az olvasóknak:
Arjen Lucassen’s Supersonic Revolution: Golden Age of Music
Baroness: Stone
Deimos’ Dawn: Anthem of the Lost
Diehumane: The Grotesque
Dieth: To Hell and Back
Enforcer: Nostalgia
Extreme: Six
Freakshow: So Shall It Be
Howling Giant: Glass Future
In Flames: Foregone
Metal Church: Congregation of Annihilation
Molybaron: Something Ominous
Nita Strauss: Summer Storm
Overkill: Scorched
Prong: State of Emergency
Shepherds Reign: Ala Mai
Tyranex: Reasons for the Slaughter
És ne felejtsük: a Top 10-mezőnyéről még nem is beszéltünk… Úgyhogy számomra az idei is egy nagyon jó év volt zeneileg.
