rattlead.hu
A kard szerint élni
A finn fővárosból és a heavy metal epicentrumából, Helsinkiből származó Cardinals Folly több mint egy évtizede a finn underground doom színtér egyik húzóereje. Eredetileg The Coven néven (2007-ben nevet változtattak) 2004 óta űzi mesterségét. A hagyományos heavy metalban és old school doomban gyökerező hangzásukkal a Cardinals Folly 2011-ben mutatkozott be a világnak Such Power Is Dangerous! című debütáló albumukkal, és azóta is egyre erősebbek, anélkül, hogy kompromisszumot kötöttek volna epikus, hagyományos és Groove-os hangzásukkal. A zenekar hatodik stúdióalbuma, a Live By The Sword nyers és húsos, a luciferi és lovecrafti romlottság és horror blaszfémikus keverékét hozva.
A 2020-as Defying The Righteous Way alapjaira építve a Cardinals Folly ismét megidézte a sötétség erőit perzselő gitárszólókkal, ütős riffekkel és varázslatos pogány énekekkel. A Live By The Sword vitathatatlanul a zenekar leghevesebb, legapokaliptikusabb és legepikusabb formáját mutatja. A pokolból egy szárnyas állaton üvöltve a Cardinals Folly baljós vidámsággal terjeszti eretnek üzenetét. Mint a Cardinals Folly nagy része, a zenéjük is az old school metal „ride or die” mentalitását testesíti meg, a pokol mélységeinek látványos képeivel. Mint ahogy a Motörhead a nyers rock ‘n’ rolljával, DIO látványosan epikus szövegeivel, vagy a Candlemass mély énekhangjával. A Live By The Sword teljes játékideje alatt folyamatosan riffről riffre püfölnek, mindegyik tele van elragadó zordsággal és megfélemlítő sötétséggel. Az Old School Metal és a Doom iránti szenvedély bőségesen jelen van az album teljes időtartama alatt. A Live By The Sword képeket idéz fel a gonosz imádat menetében gágogó boszorkányokról, szörnyszülött démonokról és baljós csuklyás szekta tagokról. Egy olyan korszakot idéz fel, amikor a metált veszélyesnek érezték, és pánikot keltett az egész világon. Bár ez ma már talán nincs akkora hatással, mint akkoriban, mivel a sátáni képek normalizálódtak és bizony még mindig nosztalgiát ébreszt benned, amikor először hallottad triton ördögi hangját. Annak ellenére, hogy a Cardinals Folly nem feszegeti a doom határait, és szilárdan a komfortzónáján belül marad, még mindig képes beindítani a képzeletedet, mint egy üvöltő Harley Davidson, és nem úgy, mint Meat Loaf a Bat Out Of Hell-en.
A Cardinals Folly hangzásában van egy csodálatra méltó makacsság. Nyersen és kompromisszumok nélkül ragaszkodik a fegyverekhez, mégis mindig van valami más minden egyes albumukon. A Live By The Sword esetében a 2017-es Deranged Pagan Sonshoz képest operásabb hangzást kapott, és a sokkal Doomosabb Such Power Is Dangerous! című albummal ellentétben gyorsabb tempót diktál. Az albumot a rituális kántálás teszi egyedivé, és a Cardinals Folly erősen támaszkodik a Candlemass és a Black Sabbath hatásaira, a dalok pedig ennek köszönhetően dinamikusabb formát öltenek. A démonok kapuját a vicsorgó és harapós Life Eternal nyitja meg; alig két percével ez a legrövidebb dal az albumon, azonban megadja az alaphangot a zúgó hangfalakkal és a vágó, mégis komor gitárdallamokkal, mielőtt átcsap a Ride Or Die 666-ba. Igaz, ez a dal a címét tekintve kissé giccsesnek tűnik, de ez egy gyors tempójú, dübörgő szám, tele démoni hangokkal és ütős riffekkel. A Luciferian visszatér a zenekar doom gyökereihez, falakat és éles gitár dallamokat építve, amelyeket gyors basszus vonalak és ütős dobok kísérnek. A Priesthood Of Darkness felidézi azoknak a klasszikus okkult csuklyás alakoknak a képeit, amelyeket a Doom Metal borítókon látni. Hátborzongató rituális énekek és himnikus, gonosz hangzású riffek kombinációja egy baljós hangzású számot hoz létre, amelyet akár egy fekete misén is játszhatnának áldozati felajánlással.
Az Innsmouth Royalty a vontatott Priesthood Of Darkness után felpörgeti a tempót. Ez a dal a Motörhead kegyetlenségét építi be, és megtizedeli a dobhártyádat könyörtelen sebességével és a riffek kakofonikus menetével. A címadó Live By The Sword hasonló képletet követ, és magasan tartja az energiaszintet; frenetikus jellege olyan érzést kelt, mintha a pokol teremtményei elől próbálnál menekülni teljes sebességgel egy helikopteren. A Ludovico hagyományos metal számnak tűnik, a gitárok végig vezetik a rohamot az egymásba fonódó dallamokkal és a klasszikus rock dobritmusokkal. Az albumot záró Last Bastions Of Doom méltó a nevéhez. Nehéz és könyörtelenül gyors, ez az utolsó hang, amit kapunk, mielőtt befejeznék.
Bár a Live By The Sword nem hoz semmi úttörő dolgot a zenébe, ez egy szórakoztató és nosztalgikus album, rengeteg riffel és démoni képekkel, hogy kielégítse a benned lévő sötét oldalt.
